Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc: A homoszexualitás és a szabadság

A homoszexualitás kérdése, elfogadása, tolerálása erősen megosztja a civilizált társadalmat. Az USA-ban az idei év (2015) közepén engedélyezték a homoszexuálisok házasságát. Ezzel 21-re emelkedett azon országok száma, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát. Ebben a cikkben a homoszexualitást, az azonos neműek házasságát, várható következményeit vizsgálom az antropozófia szellemi megismeréseit felhasználva.

Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának legalizáló döntése után – jelentős médiavisszhang mellett – átmenetileg kiélesedtek az ellentétek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásában elért újabb siker miatt. A homoszexualitást sokan visszataszítónak tartják. Mások inkább ennek társadalmi norma rangjára emelését tartják ártalmasnak. Ez az egyik csoport. Úgy tűnik, hogy a médiában ők kevésbé tudnak érvényesülni, mint akik ellenkező véleményen vannak. A médiában általában több pozitív visszhanggal lehet találkozni minden azonos neműek diszkriminálását csökkentő intézkedésnél. Sőt, sokan egyértelműen ünneplésre szólítanak fel, azt hangoztatván, hogy az azonos neműek házasságának Egyesült Államokbeli legalizálásával voltaképpen az emberiség egyik jelentős polgárjogi csatája lett megnyerve.

Kétségtelen, hogy a diszkrimináció jelentős, a tolerancia és elfogadás tekintetében nagy hiányosságok tapasztalhatók. Ha a homoszexualitás jogi elismerése a toleranciát is növeli, akkor egy haszna biztosan van. A homoszexualitással kapcsolatos kérdéseket azonban sokkal alaposabban kell szemügyre venni, hogy meg tudjuk ítélni, összességében mit jelent az emberiség egyéni, kulturális és társadalmi életében, illetve jelenében és jövőjében.

Az antropozófia szerint minden egyes ember fejlődésének célja a teljes tudati szabadság elérése. Szabad cselekedet az, amit az ember minden befolyásoltság nélkül tenni szeret. Szeretet az az érzés és akarati impulzus, aminek szabad kibontakoztatása révén az ember olyat tesz, ami valamilyen jó ügyet, vagy valakinek az érdekét szolgálja. Szeretni lehet szabadon és befolyásolva is. Az emberi szeretetnek van egy alanya, aki szeret, és van valami vagy valaki, amire vagy akire irányul a szeretet. Az alanyt az antropozófia énnek vagy individualitásnak nevezi. A szerető lény tehát az ember énje, azaz szelleme. A szeretet a szabadsággal együtt fejlődik ki. Az énember a földi fejlődés őskezdetén még csak a testi élettel összefüggő lelki szeretetre volt képes és nem volt szabad egy csöppet sem. Csak azt szerette embertársai közül, akivel vérrokonnak érezte magát. Az ember a földi fejlődésben azonban idővel képessé vált olyan embereket is szeretni, akik nem voltak rokonai. A szeretet minél több emberre való kiterjesztése tehát fejlődés.

Az antropozófia a test mellett beszél lélekről és szellemről is. A világ és az ember testből, lélekből és szellemből áll. Az embernek van fizikai teste, amely az önmagában élettelen fizikai világhoz tartozik. Van életteste (éterteste), amely a fizikai testet járja át élettel. Van érzőteste (asztrálteste), amely a fizikai és étertestet érzésekkel, ösztönökkel, vágyakkal itatja át, és van énje, aki e hármas testiségben lelki és szellemi életet él. A lelki élet benső átélésre való képességet jelent, amivel az állatok is rendelkeznek. Akinek van lelke, az az érzőtestében hordozott érzésekkel képes reagálni az őt ért hatásokra. Az én képes lelki életet élni a tetszés és nemtetszés érzései között ingadozva, de az én – az állatokat túlhaladva – képes szellemi életre is. Szellemi életet akkor él az ember, ha nem a személyes (lelki) szimpátiák és antipátiák szerint tekint a világ dolgaira, hanem isteni, szellemi lény módjára. Ha csak a szimpátiák és antipátiák szerint közelítünk a tényekhez, akkor sohasem jutunk az igazsághoz, legfeljebb azt tudjuk meg, hogy nekünk mi tetszik és mi nem, de ha nem a szimpátia és antipátia érzéseket követjük, akkor megtapasztalhatjuk az önmagában jót, szépet és igazat is, ami az isteninek, szelleminek felel meg.

A szellem szinte isteni cseppként él az emberi énben, amit korunkban fel kell ismerni. Az emberen kívüli szellem az ember gondolkodó, érző és akaró lénye szerint alapvetően háromféle módon képes megnyilvánulni az emberben és az embernek: igazként, szépként és jóságként. A földi lények közül egyedül az ember képes e három minőséget befogadni, és általuk individuális módon fejlődni. Az emberi tudatfejlődés azáltal zajlik, hogy az individuális én egyre több szellemi impulzust fogad lényébe a jóból, szépből és igazból, illetve ezeket egyre inkább képes cselekedeteiben is kinyilvánítani. Az ember attól és annyiban jó, amennyiben képes a szellemi (isteni) világból befogadott jóságot magában cselekedetekbe ültetni. Ha ezeket nem kötelességből, nem parancsból, nem kényszerből, nem valaminek a befolyására teszi, akkor szabadon teszi a jót. Értelemszerűen ugyanez érvényes a szépre és az igazra is. Az ember csak a földi fejlődése végén éri el a teljes szabadságot, de már most is képes olyan cselekedetekre, amelynek indikációiban jelen van a szabadság, viszont gyakran többféle befolyással összeszövődve, azaz meghamisítva. Így születhet meg a szabadságból a szabadosság, illetve a hamis szabadságban az igazi szabadság érzete.

Az emberi szabadság kizárólag a szellemből fakad, a szabadosság pedig a szabadság eltérüléséből. A szellem a vallások terminológiájában az Isten, a legfelsőbb lény, a Teremtő stb., aki jó, szép és igaz. Az emberi lélek azonban képes a jóval, széppel és igazzal szemben minden rosszra, gonosz tettre, csúfra, hazugságra, igaztalanságra, és ez a világ fejlődését létrehozó erők és lények szándéka szerint való.

Mióta az ember kétféle nemben élhet, azóta az a dolgok rendje, hogy a férfi és a nő egyesüléséből foganjon a gyermek, biztosítva ezzel az emberiség tudatfejlődésének testi alapjait, az utódokat. Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója szellemi megfigyeléssel képes volt látni a fizikai testben életfolyamatokat okozó élettestet, az érzelmi és ösztönéletet okozó asztráltestet és a gondolatokat alkotó, érzelmeket, vágyakat és szenvedélyeket féken tartani képes individuális ént. Minél jobban átitatja magát az én a szellemi jósággal, szépséggel és igazsággal, annál inkább képes gátat szabni a lelki életben csapongásra kész és féktelen érzelmeknek, belső ösztönszerű impulzusoknak, sötét szenvedélyeknek. Rudolf Steiner azt is látta, hogy a különböző neműek vonzódásának mi a testi alapja. Férfi fizikai testben női élettest tartja fenn az életet, női fizikai testben pedig férfi élettest lakozik, legalábbis akkor, ha minden a szellem szerint és rendben épül fel. Ha ebbe valami hiba csúszik, akkor valamilyen szinten beteges állapotról beszélünk. A betegségek alapja az antropozófia szerint az egyensúly, pontosabban a lénytagok egymáshoz fűződő egyensúlyi viszonyának megbomlása. Az egyensúly rendkívül sokféle módon megbomolhat. Ha például valakinek férfi létére férfi éterteste, nő létére pedig női éterteste van, akkor az beteges, mivel ilyen esetben nincs, ami kiválthatná a férfi és a nő között az ellenkező nem iránti vonzalmat. Az erős homoszexualitásnak feltételezhetően ez az alapja, vagy legalábbis ezzel összefüggő okokra vezethető vissza. Ezzel azonban nem állítom, hogy a homoszexualitás csak betegségből fakadhat. Lehet más oka is, amire hamarosan kitérünk.

A homoszexualitás, illetve mindenféle nemi identitászavar eredetét biológiailag is vizsgálják. Genetikai, molekuláris genetikai és hormonális okok mellett pszichológiai okokat feltételeznek a háttérben. Léteznek agyi vizsgálatok is. Vannak kutatások, amelyek genetikai okokat véltek találni, de ezekkel az eredményekkel kapcsolatban sok kétely merül fel. A hormonális változások könnyebben vizsgálhatók, ezen a téren mégis némileg kevesebb eredmény született, de ezek az okozatok szintjén mozognak, az okokra nem világítanak rá. Minden genetikai változás és hormonális életjelenség az emberi élettest tevékenységével függ össze. Az élettest gyengesége járul hozzá a kromoszómahibák kialakulásához, a hormonok termelése pedig közvetlenül az élettest tevékenységéből fakad.

A homoszexualitásnak azok a formái fakadnak betegségből, amelyeknél a homoszexualitás megélése életformává kész változni. Tehát abban a homoszexuálisban, akiben az azonos neműek iránti preferencia egyértelmű: rendellenesség, betegség áll a háttérben. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy férfi létére férfi éterteste, vagy nő létére női éterteste van, az is lehet, hogy férfiként női és nőként férfi éterteste van, de ez az ellenkező nem iránti vonzódásban nem jut érvényre, mivel az egyensúly az én és az étertest között bomlott meg, ösztönszinten. A betegségből fakadó homoszexualitás igen erős. Ennek talán csak gyerekkorban volna meg a gyógyítási lehetősége, amikor mindez kialakul.

Vannak a homoszexualitásnak gyenge formái is, amelyekben nem ilyen erős az azonos neműek iránti vágy. Náluk gyakran csak alkalmanként jelentkezik a homoszexualitás vágya, miközben az ellenkező neműekhez is megmarad a vonzódás. Ismerek olyan eseteket, amelyekben a homoszexuális kapcsolat létesítése egyértelműen kíváncsiságból és abból fakadt, hogy egy adott kis közösségben szinte már mindenki próbálta, és az illetők – úgymond – nem akartak lemaradni a többiektől. Ilyen és ehhez hasonló esetekben nem betegségről van szó, hanem érzelmi, morális gyengeségről, illetve a nemi ösztönök megromlásáról. Minden ember az asztráltestében hordozza lelkének azokat a vágyait és ösztöneit, amelyek rendkívül sok gonoszságot rejtenek magukban, és ezeket kiélésre lehet serkenteni, ha az ember nem elég erős jellemű. A nemi viselkedés eme formája lényegében úgy alakul ki, mint amikor önzően viselkedünk. Az ilyen érzelmi gyengeségnek az okai alapvetően a jelenlegi életvitelben és kellően nem kontrollált lelki életben találhatók meg. Mert mi vezet valakit, hogy csak egyszer, vagy néha kipróbálja az azonos neműekkel való szexuális együttlétet? Vagy az, hogy heteroszexuális nemi életében túlságosan elment már a végletekig, amit már így nem tud tovább fokozni, de az azonos neműekkel való szexuális együttlétben megpróbál újabb csúcsokat döntögetni a gyönyörérzésben. Vagy az is lehet, hogy az ember egyáltalán nem él élvhajhász módon, mégis elcsábul – főleg külső befolyásokra, de jellembeli gyengeségből, megromlott nemi ösztönből, vagy lelki éretlenségből fakadóan.

Akinek a nemi irányultságával és jellemének nemiséggel összefüggő részében minden rendben van, saját életére vonatkozóan undorítónak és visszataszítónak érzi a homoszexualitást. Semmiképpen sem létesítene ilyen kapcsolatot. Az Isten egyébként eredetileg ilyennek teremtette az embert.

A betegségből fakadó homoszexualitást abszolút nem szabad elítélni, mivel nem a jelenlegi földi életből fakad, tehát nem az a személy tehet róla, akinek ez lett a sorsa. Itt az előző életekben vagy a születés előtti időkben kereshetők az okok. Ebben az esetben a legmesszemenőbb toleranciának kell érvényesülnie! Minden beteg iránt együttérzésnek van helye.

Aki a nemi irányultságában egészséges, ám lelki, morális gyengeségből téved homoszexuális kapcsolatba, azt morálisan gyengének kell tartanunk emiatt. A toleranciának persze még itt is van helye, ám a morális önnevelésnek még inkább! Ehhez azonban sokaknak felvilágosításra van szüksége, mert azt hiszik, hogy az azonos neműek iránti vonzódás éppoly természetes, mint az ellenkező neműek iránti. Egyáltalán nem természetes, és nem normális. (Amennyiben egy betegség természetes, annyiban persze természetes ez is, de nem normális, mivel nem a szellemnek, a fejlődés előrehaladó irányának megfelelő állapot.)

Hogyan viszonyuljunk tehát a homoszexuálisokhoz? A tolerancia és elfogadás a legfontosabb, mindkét homoszexualitás esetén! Büntetni sem, de ünnepelni sem kell őket…

De hogyan viszonyuljunk a homoszexuálisok házasságának egyre terjedő legalizálásához, és az LMBTQI-be (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex) emberek elfogadására szervezett szivárványos felvonulásokhoz, például a Budapest Pride-hoz?

A homoszexualitásról egyértelműen ugyan nem beszél a Biblia, de abban is vannak utalások a homoszexualitás abnormalitására. A kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás általában el is ítél mindenféle nem heteroszexuális kapcsolatot. Az Ószövetség elég egyértelmű állásfoglalást tesz: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (Móz3 18.22). Mivel a homoszexualitás senkinél sem az isteni-szellemi világrend, sem az Isten akaratából alakul ki, ezért csakis az e világrenddel szembenálló erők hatására jöhet létre.

Abban az isteni, szellemi világrendben, amiben élünk, kizárólag a jó, a szép és az igaz az egészséges. Ami beteg, abban van valami hiba. Minden betegség azért keletkezik, mert letértünk a szellem útjáról, és minden fájdalom, szenvedés, ami a gyógyulással jár a szellemnek köszönhető. Azok a homoszexuálisok, akik betegségből fakadóan vonzódnak az azonos neműekhez, tehát életformaszerűen, ebben az életükben valószínűleg nem gyógyulhatnak ki ebből a beteges vonzódásból. Nekik a következő földi megtestesülésükben kell arra várni, hogy normális szexuális orientációval rendelkezzenek. Az ő házasságukat akár helyes is volna engedélyezni, ha egyértelműen el lehetne különíteni a házasodni szándékozó homoszexuálisok közül a romlott ösztönökkel rendelkező, élvezetet hajszoló homoszexuálisokat. Mindenestre a homoszexuálisok házasságának engedélyezése önmagában nem fogja az emberi fejlődést hátráltatni. A probléma nem ebben áll. Ami betegségszinten van megromolva a nemi vonzódás terén, azt engedni kell csendben élni, a következő életben majd minden normális lesz újra. A probléma a beteges hangzatos ünneplésével van! Miért? Mert ebben súlyos tudati manipulálás működik. A beteges egészségesként való ünneplése, ami az LMBTQI-s felvonulások sajátja, egyértelműen káros hatású. Az éretlen (gyermeki) és morálisan gyenge lelkekben ennek következményeként tovább fognak növekedni a szexuális eltévelyedések és kicsapongások.

Az érzelmi gyengeségből eredő homoszexualitásnak a jelenlegi lelki életben találhatóak az okai. Az individuális én gyengeségével függ össze, azzal, hogy a romlott érzelmeket és múló vonzalmakat is hordozó asztráltest hatása kerekedik felül azon, amit az isteni-szellemi világrend heteroszexualitásként ültetett minden egészséges emberbe. Az érzelmi gyengeséggel összefüggő mindenfajta eltévelyedés tehát egészen biztos, hogy a szellemhez, istenihez való közeledéssel orvosolható, emiatt teljesen érthető, ha a kereszténység szent könyve utálatosnak nevezi, ha két férfi nemi kapcsolatot létesít. Az állatvilágban egyébként nem ritka a homoszexualitás, de ami az állatvilág színvonalának megfelel, az a szellemi életre képes embernek már nem feltétlenül felel meg.

Az igazság sokszor fáj, de az igazság maga Krisztus, aki az élet és az út is egyúttal, ezért az igazság mellett ki kell állni. A szellem jó tettekkel, szép alkotásokkal és igaz gondolatokkal gyógyít, és viszi előre a fejlődést. A gyógyulás mindig fájdalmas, a fejlődés pedig gyakran lemondásokat követel. A beteg homoszexuálisokat meggyógyítja majd a halál és újabb születés közti szellemi élet, az érzelmi gyengeségben szenvedőknek azonban maguknak kell előrehaladásukon, gyógyulásukon munkálkodni, hiszen minden betegségnek az az oka, hogy nem a szellemi egész(ség) szerint történik minden.

A létben alapvetően kétféle erő működik. Az egyik a szellemi, amely kizárólag jó, szép és igaz, valamint az egész, az egység – ha úgy tetszik, az egy Isten – szolgálatában áll egészséget hozva. A másik is szellemi, de nem nevezem szelleminek, hanem inkább gonosznak, mivel torzult szellemi. A gonosz nem más, mint rossz, csúf és hamis, tehát a szelleminek és a világrendnek pont az ellentéte, és a testi, lelki életet fertőzi meg.

Az antropozófiai megismerés szerint alapvetően kétféle gonosz erő működik az alapvetően jó szellemi világrendben. Az egyik önzésbe taszít, önmagunkra vonatkozóan visz félre, tévedésbe, de azzal a szellemiséggel rokon, amivel szemben áll. Ezt az erőt vezetőjükről luciferi erőnek nevezzük. A másik teljesen a jelenlegi szellemi világrend bomlasztásán munkálkodik. Ő is helyet kapott ebben a világban, főként azért, hogy a halál és a matéria szellemeként, erejeként a külső világra vonatkozó tévedések lehetőségét adja meg. Ő Ahrimán, aki az emberi élettestbe fészkelte be magát, és az anyagcsere-rendszerből, a szexualitással kapcsolatos ösztönéletből kiindulva tevékenykedik. Minden ember alá van vetve ezen erők eltérítő hatásainak, de az én a jó, a szép és igaz befogadásával képes ezek hatásainak érvényre jutását a jóval, széppel és igazzal, vagyis a normálissal, az egészségessel helyettesíteni.

Minden heteroszexualitástól különböző nemi orientáció elsősorban az ahrimáni erők tevékenységének következménye, de az érzelmi gyengeségből megromló nemi élet kialakulásában az önzést felkorbácsoló luciferi erők is erősen benne vannak.  

A gonosz erők az emberi fejlődés érdekében kaptak hatalmat. Az embernek szabaddá kell válnia. De hogy válhatnánk szabaddá, ha mindent Isten vagy valami felsőbb hatalom plántálna belénk, és nem volna saját motivációból fakadó elképzelésünk és tettünk! A világ úgy lett kialakítva, hogy az én-ember választani tudjon jó és rossz, szép és csúf, valamint igaz és hamis között. Aki hisz Istenben, az nyugodtan mondhatja: „Hála Istennek, van gonosz, van rossz, csúnya és hazug. Ha nem volna, nem tudnék szabadon választani a jó és a gonosz között. Nem válhatnék sohasem szabaddá. Nem tudnám min megtanulni, hogy hogyan tudom választani a jót, szépet és igazat, vagyis ami nem kényszerít és nem befolyásol.” Ez persze nem jelenti azt, hogy a gonoszt vagy a gonosz bármilyen térnyerését ünnepelni kellene. A betegest soha nem szerethetjük, ha egészségesek az érzéseink. Nem kell ujjongani azon, hogy a betegest úgy választhatjuk, mintha egészséges és normális volna! Normális és egészséges szellemmel a gonoszt rossznak, csúfnak és hamisnak látjuk, és azon igyekszünk, hogy ne tudjon érvényre jutni a szellemmel szemben. Egészséges szellemmel a nemi irányultság beteges viszonyainak kialakulását sem tarthatjuk egészségesnek.

A gonosz, eltérítő erők a szabadság kibontakoztatása érdekében vannak jelen az életünkben, szervezetünkben, mindenféle betegséget is okozva. Ha nem volna alternatívája a jónak, szépnek és igaznak, akkor sohasem válhatnánk szabaddá. A jó, a szellem, az isteni létünket és tudatunkat adta, és nem kényszerít, sohasem gyakorol a tudatra befolyást. A szabadság szellemében működik. A gonosz, eltérítő erők nem adtak létet és tudatot, viszont amióta lehetőségük van, azóta folyton a tudatba küldik eltérítő befolyásaikat. Csak az lehet szabad, ami a jóból, szépből és igazból fakad. Az nem szabadság, ha a rosszat, a csúfat és a hamisat vagy hazugot követem, mivel át nem látott kényszer hatására követem. Egyelőre ezért nem vagyunk szabadok. A szabadság is megjelenik az éntudatban, de folyton mindenféle eltérítő befolyással vegyülve. A választás szabadsága csupán az igazi szabadság előiskolája.

A nemi irányultság szabad megválasztása mellett kardoskodók azt hiszik, hogy a szabadság fog növekedni, ha a nemi téren előforduló eltévelyedéseket normálisnak, a betegségeket pedig egészségesnek nevezzük. Nem! A gonosz jelenléte fog csak növekedni! Jelenlétük persze egyértelműen szükséges, hogy a szabadságot majd elérhessük, de ezt csak akkor érjük el, ha – a semmilyen tudati befolyást sem gyakorló – jó szellemi erők jutnak bennem és általam érvényre.

Az ember nem is tenne soha semmi rosszat, gonoszat, csúfat és igaztalant, ha a gonosz erők erre nem kényszerítenék. Kizárólag a gonosz erők nyúlnak a tudatba, hogy ott szándékaiknak megfelelő gondolatok, érzések és akarati impulzusok szülessenek. A gonosz nem úgy működik, hogy bármit is teremtene. A gonosz mindig a jót, szépet és igazat téríti el a szellemi világrendnek megfelelő útjáról. Minden önzés, gyilkosság, lopás stb. az eltérített jó erők miatt jön létre. A szellemi világrenddel szemben álló, az erkölcstelenségre hajló homoszexualitásban is az eltérítéssel, elferdítéssel van dolgunk. Nem véletlenül nevezi a magyar nyelv a homoszexualitást ferde hajlamnak. Ez nagyon pontos kifejezés.

Ellenvethetné most valaki, hogy hiszen a homoszexuális vonzódásban ugyanolyan szeretet működik, mint a heteroszexuálisok közötti vonzalomban, sőt esetenként akár erősebb is. Miért volna baj és erkölcstelen, ha egy ember szeret egy másikat?

Különbséget kell tenni. A szeretet mindig szellemből fakad. Az LMBTQI emberekben is munkálkodik a szeretet. A szeretet alapjaiban náluk is a jóság, a szépség és a szellemhez hű igazság munkálkodik, de náluk a szeretet a gonosz erők által el van térítve, vagy születéstől kezdve, vagy szerzett módon.

A nemi szeretetnek normális esetben tehát a másik nem felé kell irányulnia. A nemi vagy testi szeretet a legalapvetőbb szeretetfajták egyike, de a gonosz erők el tudják téríteni a jó útról, aminek első állomása lehet a homoszexuális kapcsolatok létesítése.

Az ahrimáni jellegű gonosz a rosszat nevezi jónak, az utálatost kívánatosnak, a csúnyát szépnek, az igazat hamisnak, a hazugságot pedig igaznak stb. A homoszexuálisok házassága sem a szabadság, és nem az elfogadás, nem a haladás jegyében történik, ahogy ezt büszkén hangoztatják, hanem a gonosz, az ösztönök megromlása jegyében. Az ahrimáni gonosz mindenfelé nyomul. Ő akarja, hogy a betegest egészségesnek, az utálatost normálisnak és szépnek tartsuk, tehát mindenben a hazugságot terjeszti. A gonosz kürtölteti szét mostanság a különféle hírforrásokban, és mind több emberen keresztül, hogy ünnepeljük meg a homoszexuálisok jogaiért folytatott csata győzelmét. „Állj be te is azok közé, akik ünneplik a homoszexualitás térnyerését és társadalmi normalizálását. Harcolj te is, hogy Magyarországon is mindenféle nemi élet elfogadott legyen!” Holott ami szabados, az nem szabadság, hanem bilincs a lelken. Aki ünneplője vagy harcosa ennek, az biztos, hogy nem szabadon teszi, hanem az ahrimáni gonosz erők befolyására.

A homoszexualitás minden esetben ferde hajlam, amit a gonosz erők ferdítettek el. De ezzel nem elégszik meg Ahrimán. Nem elégszik meg azzal, hogy az USA-ban megnyert egy sok embert érintő csatát. Sokkal többet akar. Azt szeretné elérni, hogy még több területen és még inkább a zsigerekbe hatóan érvényesüljenek az ő elvei, a gonosz, kegyetlen, a csúf és utálatos, valamint a hamis, képmutató tettek, és elferdített gondolatok, érzések. Ahrimán tovább akar rombolni. Célja az emberi erkölcs lerombolása, sárga földig tiprása. Tudja, hogy ennek érdekében hogyan lehet manipulálni az embereket. Tudja, hogyan lehet őket a jó választásától eltéríteni. Ünneplésre buzdít. Azt mondja: „Örüljünk! Ünnepeljünk! Bátran! Gátlások nélkül! Gyáva vagy, ha nem mersz velünk ünnepelni! Ha sokan leszünk, végre kivívjuk mindenhol a jogainkat!” A gonoszság persze nem a gátlások levetését akarja, hanem a gátlástalanság térhódítását, és ez pont oda is fog vezetni. A homoszexualitás társadalmi szinten való normalizálása nem más, mint a beteges hajlamok és jellemhibából fakadó tettek egészségesnek és erkölcsösnek való hazug beállítása. A homoszexuálisok házassági joghoz való juttatása nem az egyenjogúság terén elért győzelem, hanem a gonosz erők szolgálatába való állás tanúbizonysága. És ha ezt még ünnepeljük is, akkor a gonosz térnyerését ünnepeljük. Nem elég, hogy így is rengetegszer állunk a gonosz szolgálatába, de még ezzel is tetézzük.

Azokban az USA államokban, ahol már jó néhány éve legalizált a homoszexuálisok házassága, megfigyelhető, hogy az emberek hajlamosak lettek könnyebben elhinni, hogy ez tényleg normális, természetes, azaz egészséges. Így terjedt el aztán egyre jobban, a lelki gyengeségre, erkölcstelenségre könnyebben hajló emberek között is, hogy legalább kipróbálják az azonos neműekkel való nemi kapcsolatot. A homoszexualitás társadalmi normává tétele legelőször ezt vonja maga után. Van olyan USA-béli felmérés, miszerint a 40 éves amerikai férfiaknak 37%-a már részt vett homoszexuális kalandban. És egyesek azt hiszik, hogy mi magyarok vagyunk lemaradva!

A homoszexuálisok házasságok engedélyezése egyértelműen növeli az erkölcstelenséget, a gonosz térnyerését az ösztönök kiélése területén. Ez Ahrimán kedvenc területe. Ő ott tevékenykedik az emberben, ahol az ösztönök és vágyak lakoznak. A homoszexualitás kipróbálása mellett a szexuális szabadosságra is serkent. Ha minden az ő szándékai szerint halad tovább, akkor az erkölcsi züllésnek megfelelő poligámia is legális lesz, és mindenféle szexuális aberráció is el fog terjedni.

A beteges egészségesnek, a helytelen helyesnek való beállítása rendkívül helytelen mintát mutat a gyermekeknek is, akiknek alakuló ítélőképességét sokkal könnyebben lehet elferdíteni, mint a felnőttekét. Így aztán a legalizálás és a legalizálás ünneplése a jövő generációjának az nemi ösztönét és erkölcsét rombolja leginkább. Már gyermekkortól kezdve olyan befolyásokkal bombázzák a gyermekeket, hogy ennek csakis az erkölcsi romlás lesz a következménye.

Az USA-ban a homoszexuálisok házasságát engedélyező Massachusetts államban vannak olyan tankönyvek, ahol teljesen normálisnak állítják be, ha egy kisiskolásnak két apukája vagy két anyukája van. És aki ezt a kapcsolatot nem hajlandó tiszteletben tartani, akár be is perelhető. Van rá példa, nem is egy, hogy amiatt büntettek meg embereket, mert ezzel a hazug normalitással szembeszegültek.

Svédországban már a nemi jelleghez kötődő szerepek teljes megszüntetéséért is harcolnak. Többek közt azt szeretnék elérni, hogy fiúgyerekeknek lánynevet, lányoknak fiúnevet lehessen adni. A fiúk és a lányok lehetőleg hasonló ruhákban legyenek, és ugyanazokkal a játékokkal játszanak a nemi egyenlőség jegyében. Szeretnék, ha a svéd nyelvben lenne egy nemsemleges névmás is. Svédországban már nemsemleges óvoda is van, ahol igyekeznek úgy nevelni a kisgyermekeket, hogy a nemi egyenlőséget erősítő viselkedést sajátíthassanak el. És mindezt az egyenlőség és szabadság jegyében teszik, a valóságban viszont az ember nemi ösztöneinek, és egyúttal mindenféle ösztönének megrontása jegyében.

Ahrimánnak még bizonyára nagyon sokféle ötlete és trükkje van, hogyan lehet megzavarni, becsapni a lelkeket hangzatos és szép jelszavak mögé bújva. Mindenestre van egy jó szava, amivel megbélyegezheti azokat, akik a szándékainak ellenállnak. Ők a homofóbok, valószínűleg engem is közéjük sorolnak ezután. Ahrimán és behódolói szerint szegény homofóbok képtelenek az elavult előítéleteiken túllépni.

Rudolf Steinernek van egy igen figyelemreméltó előadása „Mit tesz az Angyal az asztráltestünkben?” címmel, amelyet 1918. október 9.-én tartott Zürichben. Az előadás egy részének tartalma nagyon jól illeszkedik arra, ami az LMBTQI mozgalomban megmutatkozik, és amelynek lényegében első felvonása a homoszexualitás jogi és társadalmi normalizálása, valamint büszke ünneplése.

Rudolf Steiner kifejti, hogy az angyalok az emberek alvása alatt az asztráltestekben bizonyos képeket alakítanak ki, amelyek az emberiség előrehaladásához szükséges ideálokká kell hogy fejlődjenek, az egyén belső szabadságából fakadóan, tudatosan. Rudolf Steiner elmondta azt is, hogy ezeket a magasabb impulzusokat valószínűleg még a 3. évezred kezdete előtt meg kell ragadni, különben az angyalok kénytelenek lesznek más utat keresni a megvalósításhoz, aminek viszont ártalmas következményei is lesznek. Ez három eseményhez fog kötődni.

Az angyalok három szempontot követtek a képek kialakításában. Az első az emberi társadalomra vonatkozott, melyben lassan a testvériségnek kell kibontakoznia, de teljes szabadságban, az asztráltestbe ültetett képek szerint. Másodikként azt akarták elérni, hogy minden emberben egy rejtett Istenit lássunk. Ez hozza el majd az igazi szabadságot a vallásosság területén. Harmadikként pedig el akarták érni, hogy az ember gondolkodás útján jusson el a szellem megértéséhez és megéléséhez. Mindenki átgondolhatja, hogy ez mennyire volt sikeres a múlt század végéig. Részben biztosan sikeres lehetett, de nagyon sok embernél nem, és ennek következményei meg is látszanak.

Rudolf Steiner elmondta azt is, hogy ha ez nem sikerül, az csak az ember hibája lesz, mert nem lesz elég éber hozzá. Ebben az esetben az angyalok kénytelenek lesznek áthelyezni a tevékenységüket az emberi élettestbe, ami viszont azt vonja maga után, hogy az ember számára nem lesznek majd tudatosan megragadhatók az említett szellemi impulzusok. Aminek szabadságban kellene bekövetkeznie, az a sötét ösztönök területén fog kibontakozni, ami viszont veszélyes terület, mivel az eltérítő erők terepe is. Az ösztönbe jutva könnyen eltorzulnak az eredetileg szabadságra rendelt szellemi impulzusok, mivel az ahrimáni gonosz erők pont az élettestben fészkelnek.

Rudolf Steiner az említett előadásban konkrétan kifejti, hogy a vallásszabadságot, a másik ember énjének szellemi felismerését előmozdító impulzusok tudatos és szabad megragadásának elmaradása esetén mik fognak bekövetkezni. A vallásszabadságra vonatkozó képek kapcsán már biztosan be is következett az az esemény, ami után az angyalok áttették tevékenységüket az élettest szintjére. Az esemény Krisztusnak az élet (éter) síkján való megjelenése volt a 20. század első harmadában. Idézem Rudolf Steinert, akinek előadását gyorsírással jegyezték le:

„Ha például az emberek a középső részt ­a vallásszabadságra vonatkozó dolgot – aludnák át, ha a Golgotai Misztérium étersíkon történő ismétlését, amiről gyakran szólottam […] ártalmas módon, romboló jelleggel lépnének fel bizonyos ösztö­nök a nemi életben és nemiségben, ösztönök, amik nemcsak eltévelyedéseket jelentenének, hanem amik átmennének a társa­dalmi életbe, amik alakulatokat hoznának létre a társadalmi élet­ben; mindenekelőtt az embereket – azon keresztül, ami aztán a nemi élet következtében a vérükbe kerülne – arra indítaná, hogy a Földön semmiképp se valamiféle testvériséget alakítsanak ki, hanem a testvériség ellen lázongjanak.[…] ösztönök lépnek azonban fel ekkor, olyanok, amik iszonyatosak lesznek.[…]A természettudomány mit sem vesz majd észre arról az eseményről, amelyről Önöknek szóltam, mivel, ha az emberek fél-ördögökké válnak szexuális ösztöneik révén, azt magától értetődően termé­szeti szükségszerűségnek fogják tekinteni. […] jóleső érzést élne át szexuális ösztönök bizonyos eltévelyedésének kö­vetésekor, s ezeket az eltévelyedéseket az emberfelettiség, az előítélet-mentesség, az elfogulatlanság különösen magas formáció­iként magasztalná.” Pontos az előrejelzés!

Kép: http://www.atv.hu/belfold/20130706-jelentos-forgalomkorlatozasok-lesznek-a-melegfelvonulas-miatt

Mindebből elég jól rá lehet ismerni a jelenlegi nemi irányultsággal kapcsolatos elferdülésekre, tévedésekre, amelyek Ahrimán szándékainak való behódolásból születnek. Fel lehet ismerni azt is, hogy az ösztönök területén tevékenykedve milyen torzítást képes elérni Ahrimán abban, ami az angyalok munkájából származik az emberi élettestekben. Ahelyett, hogy az ember szelleminek és isteninek ismerné fel a másik ember énjét, az elállatiasodás felé veheti útját, fél-ördögként fickándozva. Ennek a gonosz szándéknak a jegyében zajlik a Budapest Pride is, és erre irányul minden olyan nevelési kísérlet, amelyben a gyermekek nemi irányultságát és ösztöneit kívánják megzavarni, illetve a későbbi megzavarásokra fogékonyabbá tenni.

 

Vissza az előző oldalra

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc