Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc

A materializmus keletkezésének két fő állomása

 

Nem szükséges különösebben mélyre tekintenünk korunk szellemi helyzetébe, hogy világosan lássuk alapjellegét. Szinte mindenütt a materializmus, mindent az anyagra visszavezetni igyekvő nézet uralkodik. Ez még a humán tudományokra és a természettudományra, sőt a vallási felfogásokra is érvényes megállapítás. (A vallási gondolatokra most nem térek ki.) Ebben annak ellenére biztos vagyok, hogy ma ez ellen sokan tiltakoznak, egyrészt mondván, hogy a tudomány sem nem idealista, sem nem materialista, hanem objektív és tárgyszerű. S ha a tények bizonyos szintű megismerése után az adódik, hogy mindennek anyagi vagy energetikai oka van, akkor ez nem nézet, hanem tapasztalati tény. – Elismerem, hogy e vélemény mögött alapos és fáradtságot nem ismerő tudományos kutatások tömkelege állhat, mégis alapvetően hibás. A hiba úgy keletkezik, hogy a tények megismeréséhez fűzött magyarázatokban nem veszik észre a materialista hajlamokat, és a materializmushoz kapcsolódó gondolkodási sablonok alkalmazását. Furcsa módon a tudósok és filozófusok egy része sem veszi észre, hogy gondolkodását milyen előítéletek szabják meg. Ezeknek az előítéleteknek évszázadokra visszanyúló története van. Az alábbi néhány bekezdésben röviden ezt vázolom.

A jelenleg uralkodó materialista nézet kialakulásának két nagy mérföldkövét különböztethetjük meg.

Az emberiségben 2000 éve még úgy gondolkodtak a világról és az emberről, hogy az testből, lélekből és szellemből áll. A következő évszázadokban ez fokozatosan kezdett megváltozni, és a 9. századra lassan elveszett minden tudás a szellem igazi lényegéről. Ennek kifejeződéseként a 8. konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, 869-ben úgy határoztak az egyházatyák, hogy dogmává teszik az ember duális felfogását. Ezután ennek értelmében aki magát kereszténynek vallja, úgy kell gondolkodnia, hogy az ember csak test és lélek, s a léleknek legfeljebb vannak szellemi tulajdonságai, de szelleme nincsen. Ezt megelőzően még testről, lélekről és szellemről beszéltek. Ezután csak testről és lélekről. Például következetesen használta még a három fogalmat Pál apostol. 869 után az ilyen trichotómikus felfogás az eretnekség vádját vonta maga után.

Megfigyelhetjük ennek hatását a különféle bibliafordításokban is. Amelyiket 869 előtt fordították le, abban sok helyen még a szellem szó szerepel, míg a 869 után fordított Bibliákban ugyanazokon a helyeken már a lélek szó áll. Például a magyar és német első bibliafordítások ezért is térnek el jelentősen egymástól. Például ami a magyarban Szent Lélek, az a németben Szent Szellem (Geist, nem Seele). Látszólag ez nem nagy különbség, ám mindent egybevetve mégis jelentősek e történelmi tények. A szellem dogmatikus eltrölése volt az első fontos állomás a mai materializmus kialakulásához. A materializmus ilyen szempontból nézve a katolikus egyházból indult ki. Pontosabban szemlélve azonban helyesebb talán az a megfogalmazás, hogy az egyház a gondolkodásmód megváltozását a szellem eltörlésének dogmájában fejezte ki, de ezzel jelentősen hozzájárult a további szellemnélküli gondolkodásmód kifejlődéséhez.

A gondolkodásban az újabb szignifikáns mérföldkő megszületése a 19. század végére, 20. század elejére tehető. A 15. századtól kialakuló természettudományos korszak és a forradalmi jellegű technikai fejlődés ellenére egészen eddig a vallások szerepe nagyon jelentős maradt. Kant, Kopernikusz, Darwin és a többi nagy filozófus és tudós gondolkodását még jelentős mértékben meghatározta vallásos felfogása, mely ugyan már nem számolt a szellem önálló létével, de a testtel és a lélekkel még igen. S öntudatlanul a dogma szellemében gondolkodtak tovább. Már a 18. században Kant hatására alapvetően kezd elterjedni a filozófiában, majd főként a 19. század végétől a természettudományban és humán tudományokban is az a nézet, hogy az ember lelki tulajdonságait is a test, mégpedig az egyedül létező anyagi test határozza meg. Az uralkodó tudományos nézetek ma ennek hatására általában és lényegében azt hirdetik, hogy csak test van, amely lelki és szellemi tulajdonságokkal is rendelkezik. Még a pszichológusok, a lélek úgynevezett tudósai is gyakran úgy tekinenek a páciensre, mint akinek a lelki megnyilvánulásai a testből fakadnának. A pszichiátria pedig úgy gyógyítja a lélek betegségeit, mintha az ember lelke az anyagi test terméke volna. A sok gyógyszer, amivel a lelki betegségeken kívánnak úrrá lenni, ezt bizonyítja. Mivel az ilyen szemlélet számára a lélek nem tűnik valóságos létezőnek, a fizikai testre gyakorolnak gyógyszeres befolyásokat. Lényegében a testet befolyásolják, amit a lélek használ, ami pontosan megfelel annak a helyzetnek, ami mára általános módon kialakult. Ma ugyanis általában azt gondolják, hogy az ember anyagi test, melynek vannak lelki és szellemi kifejeződései, azaz ezek is testi eredetűek.

Ha Rudolf Steiner nem hozta volna el a szellemtudományát, akkor most nem volna sem szellemtudományunk, sem lélektudományunk. Az antropozófiai szellemtudomány ugyanis egyben lélektudomány is.

Természettudományunk a 869-ben meghozott vallási dogmához igazodva jött létre. A dogma szellemében zajlott az elmúlt századok gondolati fejlődése. A dogmát senki sem vonta igazán kétségbe, mindenki ehhez igazodott, mintha valami kikutatott, felfedezett tény lett volna. Ennek következménye lett azután, hogy mára épkézláb bizonyíték nélkül minden lelki jellegűt is száműznek a természettudományos magyarázatokból. A lélekre és a szellemre a test termékeként tekintenek. A ma oly divatos naturalizmus ennek szószólója. S általában nem veszik észre, hogy nem önálló és tényekre alapozott kutatási eredmények alapján jutottak el a materializmus ilyen eltúlzott formájához, hanem az átgondolás nélkül felvett 869-es dogma hatására. Ezért nem képesek ma sokan észrevenni, hogy például a tudatra, gondolkodásra, érzésre, akaratra vonatkozó filozófiai és tudományos magyarázatok hibásak. Nem mondanám, hogy minden rendben volna, ha átgondolás nélkül vennék át azt az elgondolást, hogy van test, lélek és szellem is, mert ma az visz előre, amit megvizsgálunk, de minimum észre kellene venni, hogy mely magyarázatok mennyiben nem a tapasztalt jelenségekről szólnak csupán, azaz mennyiben szolgálják ki a nem tudatos materialista gondolkodásmódot.

Amikor még a test, a lélek és a szellem értelmében fogta fel az ember a világot, mindennek alapját az isteni bölcsességben látta. A kereszténység fellépésével egy időben, amikor az ember kezdte elveszíteni a szellem megértését, isteni mindenhatóságról, isteni végzetről kezdett beszélni. S mikor már a lélek megértése is eltűnőben volt, elterjedt a természet szükségszerűségében való hit, az anyag determinatív hatásaiban való „tudományos” előítélet. Így alakult át az egyházi gondolkodásból átvéve a szükségszerűben való hit. Isten helyébe az anyag lépett, de a gondolkodás formája teljesen hasonló maradt, hiszen a kétféle gondolat egy tőről fakad. A jelenlegi tudományosságot ugyanúgy a szükségszerűség dogmája hatja át, mint előzőleg az egyházi gondolkodást. Belátható, hogy ez a tudományos dogma egyenes folytatása az isteni szükségszerűségben való egyházi dogmának. Ilyen értelemben a mai tudományos életben tapasztalható fatalizmus (determinizmus) a középkor egyházi életében nyerte megalapozását.

 


Vissza az előző oldalra

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc