Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc

A szellemtudomány viszonya a tudományhoz, valláshoz és művészethez

 

„Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értem, mely a puszta természeti megismerést éppúgy átlátja, mint a szokásos misztikát, és mielőtt megkísérli a behatolást az érzékfeletti világba, azokat a mindennapi tudatban és a szokványos tudományban még nem tevékeny erőket fejleszti ki a megismerő lélekben, amelyek egy ilyen behatolást lehetővé tesznek.”

 

„Unter Anthroposophie verstehe ich eine wissenschaftliche Erforschung der geistigen Welt, welche die Einseitigkeiten einer blossen Naturerkenntnis ebenso wie diejenigen der gewöhnlichen Mystik durchschaut und die, bevor sie den Versuch macht, in die übersinnliche Welt einzudringen, in der erkennenden Seele erst die im gewöhnlichen Bewusstsein und in der gewöhnlichen Wissenschaft noch nicht tätigen Kräfte entwickelt, welche ein solches Eindringen ermöglichen.”

(Rudolf Steiner Gesamtausgabe, GA 35)

 

Természettudomány és szellemtudomány, két egymást kiegészítő diszciplína, pontosabban tudományterület-csoport. A szellemtudomány nem azért született, hogy a természettudomány helyébe lépjen, hanem hogy teljes értékű természettudományunk legyen.

A természettudomány sok területen elért odáig, ameddig fizikai eszközeivel eljuthatott, legalábbis a lényeget tekintve. Sok részletkérdés vár még megfejtésre, de a fizikai módon, a fizikai érzékszervekkel, és az ezek folytatásainak – bizonyos értelemben tökéletesebb érzékszerveknek tekinthető – fizikai mérőműszerekkel a legfontosabb tények nagy része már tisztázódott. A külső tudomány, azaz a természettudomány még további technikai fejlődés előtt áll, de időszerű hogy a természettudomány felfedezései a szellemtudomány felfedezéseivel találkozzanak. A szellemtudományt nem azért adta Rudolf Steiner, hogy önállóan, magára hagyatva működjön a világban, hanem azért, hogy a természettudománnyal karöltve az emberiség haladásán munkálkodjanak. A természettudományt a szellemtudománnyal is lehet művelni, természettudományos módszereit megtartva, sőt egymással karöltve érdemes igazán.

A szellemtudomány a természettudományos kutatási módot alkalmazza a nem fizikai létezők területén is. Elfogadja a természettudomány tudományosságra vonatkozó kritériumait, s ezt a szellemtudományos megismerésben is alkalmazza. Előítéletmentes és objektív tapasztalatszerzésen alapul. Megfigyeléseit a fizikai életben használt éber tudatállapotnál is világosabb tudatállapotban szerzi, és gondolkodva értelmezi, ülteti át – az érzékfeletti világok tényeinek leírásához egyébként alig alkalmas – emberi nyelvre.

A szellemtudomány nagyrészt Rudolf Steiner közléseiből áll, de követői sok területen továbbfejlesztették, részleteiben is kidolgozták, amit ő maga csak nagyvonalakban vázolt fel.

Alapvetően háromféle ellenőrzési módja létezik. A szellemtudományi állítások közvetlenül ellenőrizhetőek, miután szellemi iskolázással megszereztük a megfelelő érzékfeletti érzékelési képességeket. Megállapításainak egy része közvetett módon is ellenőrizhető a fizikai, természeti tények tükrében. Felismeréseinek gyakorlati életben való legkülönfélébb alkalmazásai pedig arról tanúskodnak, hogyha valami ennyire előremozdítóan működik, akkor az nem alapulhat fantazmagóriákon és kitalációkon.

A szellemi, érzékfeletti kutatás során az ember nem fizikai eszközöket használ, hanem lelki és szellemi eszközöket. Elsősorban a fizikai testben életet fenntartó, és érzéseket hordozó erők egy részének szisztematikus átalakításával olyan érzékelő szerveket hoz létre, amiket úgynevezett érzékfeletti érzékelésre használ. Ezek az emberek többségénél nincsenek kifejlődve, ezért nem is érzékelhetnek velük semmit. A szellemtudományos kutatás érzékelő szervei azonban kiképezhetők, létrehozhatók az úgynevezett szellemi iskolázással. A szellemi kutatás eszközei egyrészt az újonnan létrehozott szervek, amikkel az élő és az érző lények világa mint külső és belső szubsztanciális világ megfigyelhető. Másrészt másik eszköze a gondolkodás mint szellemi észlelő szerv. Röviden: az ember szellemi, lelki és életerői a szellemi megismerés eszközei.

Mivel a szellemi-, lelki- és életerőkben kerülnek kialakításra a magasabb megismerés szervei, ezért ezektől nem kívánhatja senki sem, hogy fizikailag észlelhetőek és mérhetőek legyenek. De ilyen eszközök kifejlesztésével mindenki közvetlenül meggyőződhet a szellemi világ valóságáról, és a kikutatott tények valódiságáról. Tévedésekre csak a valóság érzékelése nyomán világíthat rá mindenki. Valamely dolog nem érzékelése nem bizonyíték semmire.

(Ezek a magasabb megismerési eszközök, az észlelő szervek ma csak kevesek számára már adottak, és még számukra is általában jóval alacsonyabb fokon, mint amilyen fokon Rudolf Steinernél működtek, de ők valamilyen szinten máris képesek közvetlen érzékfeletti megfigyelés útján ellenőrizni Rudolf Steiner megállapításait.)

A szellemtudomány nem azt mondja, hogy amiről a természettudomány beszél, az tévedés. A fizikai felfedezések, megfigyelések, kísérletek által feltárt tények a lelki-szellemi kutatás számára is tények. A szellemtudomány nem a világ fizikai részét kutatja, hanem élő, lelki (érző) és szellemi részét, de a fizikai világban is. Ezért állítja, hogy a fizikaiban kutató természettudomány által felfedezett tényeket hivatott kiegészíteni. Felismerése szerint mindennek végső soron szellemi oka, szellemi forrása van. (Szellem mindaz – az anyaghoz nem hasonlítható – szubsztancia és erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza.) Amit a természettudomány megtalál a fizikai világban fizikailag tapasztalható tényként, azt egy kicsit sem vonja kétségbe. Azt állítja, hogy ez azonban az élet világában másként néz ki. Az érzések világából megint másként fest, a szellemi világban pedig felfedezhető a végső oka és eredete is. Ezek után belátható, hogy a puszta anyagi-energetikai tényekre alapozott gondolati megfontolások, elméletek gyakran hibásak lehetnek, hiszen a valóságnak csak egy kis szeletére, a fizikai világra vannak alapozva. Ha azonban valóban léteznek érzékfeletti észlelési képességek, amikkel maga az élet, a tudat, az átélés, az emberi lélek és a szellem egészen új módon vizsgálható, akkor az ilyen magasabb megismerési képességekkel megszerzett ismeretekkel együtt a valóság feltárása sokkal inkább megvalósulhat.

Bizonyára nehezen befogadható egy a materializmus gondolkodási formáiba szokott embernek, hogyan lehetséges fizikai szervek nélkül is érzékelni, és a gondolkodást is magasabb éberséggel, elevenségében átélni, pedig ez jellemző a szellemtudomány megismerési útjára. Csak így lehet az élet, a tudat és a gondolatok világát közvetlenül tapasztalni, és nem csupán a fizikai kifejeződéseikben. A szellemtudomány által leírt fejlődésen áthaladva a lét magasabb szintjeit is tapasztalni tudjuk. Attól ez még tudomány, hogy nem azt érzékeli, amit a természettudomány. A tudományt nem tárgyáról ismerhetjük fel, hanem módszeréről, a módszer pedig ugyanaz, mint amit a természettudomány is alkalmaz. Eszközei nem gépek és műszerek, hanem a továbbfejlesztett, átalakított élő emberi lélek és szellem.

Akinek megvannak a fizikai eszközei valaminek a kutatására, az képes csak ellenőrizni és megismételni a fizikai megfigyelést. Aki nem fizikai laboratóriumban dolgozik, az nem képes semmit sem közvetlenül megfigyelni abból, ami ott zajlik. A legbonyolultabb kémiai és fizikai kísérleteket és megfigyeléseket nem végezhet el mindenki, csak az, aki megfelelően előkészítette magát rá. Hosszas egyetemi tanulmányok, tanulás után juthat oda, hogy bizonyos megfigyeléseket tehet különleges mikroszkópok, távcsövek és vegyi anyagok révén. A szellemtudományban sincs ez másként. Lelki vagy szellemi megfigyeléseket is csak az végezhet, aki megszerzi hozzá a megfelelő eszközöket, a lelki és szellemi képességeket. Ahogy a fizikai és kémiai kísérletezés sem adatik meg mindenki számára, úgy a szellemi kutatás is csak annak, aki arra előkészítette magát. Az előkészítés módja természetesen gyökeresen más, hiszen a lét különböző szintjei is merőben különbözőek. Ahogy a külső fizikai eszközöket előbb létre kell hozni a fizikai és kémiai megfigyelésekhez, éppen úgy előbb a szellemi megismeréshez használható eszközöket is létre kell hozni. Ami egy kémikus számára például a lombik és a borszeszégő, vagy a fizikus számára a mérleg és az ampermérő a fizikai-anyagi világ kutatásában, az a szellemi kutató számára saját átalakított lelki világa a lelki-szellemi világ kutatásában. Az persze tény, hogy önmagunkban új képességeket kialakítani nehezebb, mint a meglévő képességeinket tovább képezni az egyetemeken.

Az antropozófiai szellemtudomány pontosan annyira tudomány, mint például a fizika és a kémia tudománya, csak sokkal átfogóbb.

Könnyen felmerülhet a vád a szellemi kutató tapasztalataival szemben, hogy hiszen ezek a szubjektív tudat által létrehozott fantazmagóriák lehetnek csupán. A mai agykutatás egyértelműen bebizonyította, hogy az agy a forrása minden tudati élménynek, bármilyen érzést és képzetet elő lehet állítani anyagi eszközök segítségével, s ha valaki mégis a tudatában keletkező képeket tartja valóságnak, akkor születhet ilyen állítólagos szellemtudomány, ami nem más, mint áltudomány. – Aki így vélekedik, az vagy nem képes különbséget tenni objektív és szubjektív között, vagy saját tudati tapasztalatait vetíti másokra. Ráadásul keveri az agykutatás tapasztalati tényeit, a hozzájuk fűzött anyagelvű magyarázatokkal. Hogy az agy élményt hozna létre, azt nem tapasztalta és nem mérte ki még senki, csupán azt, hogy az agy működése erősen összefügg az eddig ismert átéléseinkkel…

Mindenre nem tudunk kitérni egy rövid írásban, de néhány fontos szempontot még érintünk. A szellemi világ megfigyelésével szerezhető ismeretek egy része a fizikai világ tényeivel szoros összefüggésben érthető meg igazán. Ezáltal hivatottak az ilyen ismeretek kiegészíteni a természettudományos ismereteket. Sőt, a humán tudományok ismereteit is hivatott megtermékenyíteni, hiszen a történelem eseményei, a társadalmi élettel összefüggő folyamatok is mélyebben megérthetőek egy tágabb és gazdagabb kutatás, tapasztalat és szemlélet által. A szellemtudományban tehát szinte minden tudományterület képviselője megtalálhatja azt, ami által gazdagodhat, és továbbfejlődhet.

Még a vallásos életre is pozitív hatással van. Hogyan viszonyul a szellemtudomány a vallásokhoz? A szellemi kutatás az egyes vallások alapítóit a valóságnak megfelelően ismeri meg. Látja fejlettségi szintjüket, a korszakot, amelyben felléptek, látja a népet, amelynek befogadóképességéhez igazodott a vallási tanítás stb. Látja a vallások szerepét az ember egyéni, tudati és társadalmi fejlődésében. De azt is látja, hogy az emberi fejlődés szempontjából a legjelentősebb Jézus Krisztus tevékenysége volt, és még ma is az. A történelmet is Krisztus tevékenységének távlatában tárgyalja, mivel a valóság igazi megismeréséhez ez illik. Lényegében minden kereszténységet megelőző vallás Krisztus befogadására készítette fel az emberiséget. Krisztus pedig meghatározó jelenleg is az ember fejlődésében.

Egyébként minden vallás gyakorlása jogosult. A szellemtudomány útján járó szabadon gyakorolja vallását, ha akarja. Lehet buddhista, hinduista, keresztény stb.

A vallások még ma is képesek az egyes ember fejlődését szolgálni. Viszont az is igaz, hogy az emberi fejlődés ott tart, hogy a tradicionális vallások szerepe törvényszerűen csökken. Egyrészt a természettudomány népszerűvé válásából származó materialista érzület elterjedése, másrészt az emberek önálló gondolkodó képességének fejlettsége azt az igényt támasztja, hogy az ember ne pusztán higgyen valamiben, hanem értse is. A szellemtudományban ezért egyre többen fogják megtalálni azt, ami után lelkük mélyén vágynak. Így válik ez a megismerési út egyben a vallás megújítójává is. S ha a vallások intézményei, az egyházak a fejlődés követelményének nem tudnak eleget tenni, akkor valószínűleg híveik száma továbbra is fokozatosan csökkenni fog. A szellemtudomány nem térít semmilyen hit mellett, mert nem vallás. A szellemtudomány a vallásos élet előmozdítója, nem pedig ellensége. Általa a vallásos ember is vallásos életének elmélyülését tapasztalhatja. A nem vallásos ember pedig e sokoldalú megismerés befogadásával közeledik az önálló vallásos élethez. Mert a vallás fő ismérve nem az, hogy intézményesült, s például papok, lelkészek vagy guruk vezetik az embert szellemi eredetének tudatához, hanem az a kizárólag személyesen átélhető lelki hangulat, aminek talán legfőbb jellemzője az egyelőre csak érzésben megragadható isteni, szellemi iránti alázat, hála, tisztelet és áhítat.

Az antropozófiailag orientált szellemtudomány még a művészetek megújítására is alkalmas. Az építészet, mozgásművészet, képzőművészet, zeneművészet, költészet stb. máris élvezi a szellemi gyümölcsöket, amelyeket Rudolf Steiner munkásságából nyert.

A szellemi megismerésben tehát tudomány, művészet és vallás ismét egyesül. Ezeket egykor együtt művelték, de mára szétváltak, pedig összetartoznak. Egyszerűen nem élhetünk teljes emberi életet, ha bármelyik is hiányzik életünkből.

Reményeim szerint mind többen felfedezik az antropozófiai szellemtudományban azt, amit keresnek. Ez a honlap is azért jött létre, hogy eggyel több alkalma legyen az embernek belebotlania abba, ami már 100 éve itt világít a fejlődés egén. Sokan nem érzékelik még a fényét és melegét, pedig az egész emberiség érdekében született.

 

 


Vissza az előző oldalra

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc