Az alvás titka I.

 

Mikor kinn a vak sötétség
A melegítő fény helyébe lép,
Mikor az ólomfekete éj
A testre súlyos elernyedést mér,
A kifáradt lélek könnyedén
Reményvirágos szellemi honába tér.

S a lélek sorsot szövő angyali szeretetfényben él.

Mikor a test sötét kábaságban szenderül,
A lélekbe tettekre hívó fény merül;
Mikor a testre elevenítő tudattalanság települ,
A lélek sorsot épít és önmagával szembesül;
Mikor a Nap ébresztő fénye az égen szétterül,
A boldog lélek megújult testi honába repül.

S a feledékeny lélek sorsa napvilágon teljesül.

 

(Gellért Ferenc)

 



Vissza az előző oldalra