A földrengésről

A földrengésre adott fizikai-materialista magyarázatról

Valami nem stimmel a földrengésre adott hivatalos magyarázattal. Nagyjából ez úgy szól, hogy a szilárd földkéreg (litoszféra) lemezei a képlékeny (sűrű, de folyékony) asztenoszférán[1] úsznak. Vagy egymással szemben úsznak, vagy eltérő sebességgel haladnak egymás mellett és súrlódnak, elakadnak vagy egymás alá gyűrődnek (mint például Japánnál). A lemezek találkozásánál egy ideig gyűlik a feszültség, aztán egyszer mégiscsak kioldódik a felgyülemlett energia, hirtelen elmozdulnak a kéreglemezek, ami a kipattanó földrengés jelez.
A litoszféra lemezei mindig mozognak, különböző sebességgel és irányokban, anélkül, hogy emiatt folyton rázkódna egy adott pontban a föld. A lemezek találkozási helyén és a környezetében mindig gátolt a mozgás, és ez a gátoltság egyenlítődik ki a földrengésben.

Mi a gond ezzel az elmélettel?

1, Először is a földrengés miért rázkódás vagy rengés? Miért nem egyszerű elcsúszás? Hiszen ha tényleg csak arról van szó, hogy a különböző irányba mozgó kőzetlemezek találkoznak össze és feszülnek egymásnak, akkor abból legfeljebb hirtelen elcsúszás, alágyűrődés jönne létre. De földrengéskor nem azt érezzük, hogy hirtelen elmozdul egy irányban alattunk a föld, hanem ide-odarázkódást, rengést, sőt ritkábban emelkedést és süllyedést is érzékelünk. Hogyan lehet rengés a következménye a kőzetlemezek leírt mozgásának? Ha egy folyékony anyagon úsztatok két egymásnak feszülő szilárd, de valamelyest képlékeny tárgyat, akkor azok előbb deformálódnak, összenyomódnak, felgyűrődnek, de egyszer csak vagy elcsúsznak egymás mellett, vagy egyik a másik alá csúszik, nem pedig megremegnek, mint a kocsonya.

2, Ha két szilárd anyag összetalálkozik, és egy ideig ennek a találkozásnak nincs semmi rengésben kifejeződő jele, akkor hogyan lehetséges az, hogy miután kipattant egy közepes vagy nagyobb rengés, általában még hónapokig utórengések fordulnak elő, meglehetősen nagy gyakorisággal. Egyrészt azért nem meggyőző a magyarázat, mert ha kipattant a főrengés, ami a feszültség kioldódás jele is egyben, akkor miért épp ezután szaporodnak meg az utórengések, amik egyébként túlnyomórészt jóval kisebb energiájúak, mint a főrengés. Ha a földrengés szakértőinek az elmélete igaz volna, akkor a lemezek közötti feszültségnek annyira le kellene csökkennie a fő földrengés nyomán, hogy újra hosszú ideig nem szabadna bekövetkeznie semmiféle rengésnek. Hiszen azzal, hogy megtörtént a főrengés, a földrengés előtti, sokszor évekig, évtizedekig tartó földrengés-mentes időszakban jellemző energetikai állapot állt elő a kéreglemezekben. Mégsem ez következik be. Amikor – a hivatalos magyarázatok szerint – a feszültség végre kioldódik a fő földrengés kialakulása után, akkor ennek ellent mondva akár hónapokon át ismétlődő rázkódások következnek. Az utórengésekhez hónapokig van még energia, többnyire sok-sok mellékfészekből kiindulva.[2]

3, Mennyire hihető az, hogy van – mondjuk – 500 km hosszan egymásnak feszülő kőzetlemez-pár, és a főrengés kipattanása után nem csak a két lemez találkozási felülete mentén, hanem a felület környezetében mindenfelé keletkeznek utórengések? Ez a szendaji földrengésnél jól megfigyelhető. Hogy az utórengések nem csak a lemezek találkozási felületén keletkeznek, arra az a hivatalos magyarázat, hogy mivel az egyik lemez akár száz kilométerekre is alácsúszhatott már a másik alá, ezért találkozási felület ezeken a helyeken is van, csak nem a függőlegeshez közeli helyzetben, hanem inkább vízszintesen. Ezzel a magyarázattal azonban az a baj, hogy akkor az ilyen helyeken kipattanó rengések fészke sokkal mélyebben kellene hogy legyen, mint amit általában megállapítanak.

4, Minden földrengésnek van középpontja. Ez a pontszerű fészek a hipocentrum, aminek a felszínen az epicentrum felel meg. Ezek tények. Hogy lemezek mozognak, deformálódnak és feszülnek egymásnak, azt is tényként fogadom el. De hogy ezek mozgásában rejlene a közvetlen oka a rengéseknek, az erősen kétséges. Miért pontból pattannak ki a rengések? Miért nem vonal vagy felület mentén? Ha 500 km hosszú találkozási szakaszon gyűlik az energia, miért nem a teljes érintkezési felület mentén indul ki a földrengés? Miért mindig csak egy pontból? Hogyan lehetséges ez fizikailag?

Ha tehát a természettudomány hivatalos elmélete igaz volna, akkor
- nem lehetne rengés és rázkódás a következménye a kőzetlemezek említett fizikai mozgásának;
- a földrengés kipattanása, tehát a feszültség kioldódása után nem fordulhatna elő sok-sok utórengés, de még kevés sem,
- főleg nem a lemezek találkozási felületén kívül;
- és hogyha ténylegesen egymásnak feszülő szilárd, de deformálódó felületek találkozása miatt alakul ki rengés, akkor nem lehetne pontszerű fészke egyetlen földrengésnek sem.

De ha ez az elmélet erősen megkérdőjelezhető, akkor mi lehet az alternatívája? A fenti elmélet tisztán fizikai-érzéki tapasztalatokra és mérésekre épül. A mérésekkel nagyrészt nincs is baj. A magyarázatokkal van csak gond. Hiába születtek azok a legnagyobb körültekintéssel, ha a világnak túl kis szeletét vették alapul hozzá. Márpedig ha a lét nem csak fizikai-kémiai alapokon nyugszik, sőt, ha főként nem ilyen alapokon, akkor egyéb tényezőket is figyelembe kell venni a teljesebb és a valóságnak megfelelőbb magyarázatok létrehozásához. A továbbiakban ilyen tényezők alapján próbálok teljesebb képet kapni a földrengések hátteréről a 20. század legnagyobb (szellemi) megismerőjének, Rudolf Steinernek a kutatási eredméynyeit[3] felhasználva.

A földrengések igazi okairól és kialakulásáról[4]

Rudolf Steiner előadásaiból más jellegű ismeretekhez juthatunk a földrengések eredetéről, noha sok-sok részletkérdés még így is tisztázatlan marad.

A karma megnyilvánulásai” című előadássorozatában beszél a Föld Hold-erőiről. Elmondja, hogy az ős Holdon[5] az akkor még ember fokon, de ma már angyal fokon[6] élő lények számára az ahrimáni lények[7] hasonló szerepet játszottak, mint számunkra a Földön a luciferi lények.[8] Az angyalok emiatt jobban belebonyolódtak a Hold-létbe, mintha nem érte volna őket ahrimáni hatás.[9] Ezért aztán át tudtak hozni valamit a Hold-elemből a földi létbe is, és ez korrigálóan képes hatni mindarra, ami luciferi befolyásra történik a Földön. Eleven Hold-erők vannak tehát a Föld belsejében. „Minden, ami a szabályszerű továbbfejlődéshez vezet, a Föld erőihez tartozik. Amikor vulkán önti ki magából láváját, olyan erők működnek benne, melyeket megkésett erőkként hoztak át a régi Holdról, hogy a földi lét korrekcióját végbevigyék. Így van ez a földrengésekkel, általában az elementáris eseményekkel.”[10] Steiner utal arra is, ami eleinte talán ellentmondásosnak tűnik, mégis érthető: a földi létet a régi Hold erőivel kell korrigálni, ám emberként mégis harcolni kell ezen erőkkel szemben is, ha azok károssá válnak.

A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata II.” kötetében ez áll:

"Az olyan természeti folyamatok, mint a földrengés, vulkánkitörés, árvíz és egyebek, nem illeszkednek a Föld-fejlődés természeti törvényszerűségeinek szokott menetébe, hanem némileg megzavarják a Föld-fejlődést, még ha a természeti törvények szerint is.

Az az erő, ami itt megzavarja a Föld-fejlődést, az kedvező, szükséges és előremozdító volt a fejlődés számára abban a nagyon távoli kozmikus korszakban, amikor az emberiség számára a születés és a halál eseménye még nem a mai formában történt."[11] Itt is arról a Hold-erőről van szó, ami az ős Holdról származik, és ami a lemúriai[12] korszakig minden zavar nélkül előmozdította a fejlődést.

Földrengéskor "a mai Földön belül a régi Hold-rész kezd mozgolódni, amely ugyan mai alakjában odakint kering a világmindenségben, de a Földből történő kiválása idején erőket hagyott benne."[13] Hozzátehetjük, hogy az angyalok ős Holdon történt ahrimáni befolyásoltságának is köszönhetően.

"Létezik azonban a világmindenségben, mondhatnám, egy „összeesküvés”, amely abban jut kifejezésre, hogy nemcsak az az erő kerül alkalmazásra, ami ma jogosultan kíséri a Holddal Földünket, hanem az is, ami a Hold-korszakra jellemző elevenséggel maradt meg a Föld belsejében. Ezt az erőt használják ki az ahrimáni hatalmak. Itt tudnak beavatkozni az emberi életek fonalába. Látni lehet, ahogy ilyen természeti csapásoknál az ahrimáni hatalmak elégedetten tekintenek fel a Föld mélyéből."[14]

Az előadás vége felé aztán Lucifer szerepére is fény derül: "Nézzük meg azt, amit fanatikus módon egy embercsoport bontakoztat ki az érzelmi szférában, amikor csak az érvényesül, ami teljesen az irrealitásba zuhanó embertől ered és pusztítóan hat a világban. Tekintsünk egy ilyen fantasztikusan eltorzult civilizációs alakzatra, amilyennek a mai Kelet-Európát látja a Nyugat, és nézzük meg, hogy mi történik, amikor az ilyen összefüggésekhez tartozó emberek áthaladnak a halál kapuján."[15]

Csak nem a szocializmus káros hatásairól van itt szó példaként? De bizony! 1924-ben Oroszországban már javában zajlott a szocialista kísérlet.

"Ezek (értsd: az emberekben lévő luciferi erők) olyan erők, amelyeket Ahrimán hatalma úgy tud átformálni a szellemi világban, hogy alkalmazza a mai Földben még megbúvó Hold-korszak erőit. Itt Lucifer ténylegesen Ahrimán kezére játszik.

Amit vad emocionális kultúrimpulzusok révén visznek fel a szellemi világba, de ami csak az eltévelyedett földi tudatból ered, az átalakított formában a Föld belsejéből robban elő a vulkánkitörésekben és a földrengésekben. Ilyen nézőpontból tanuljuk meg a Föld karmájának, egy nép karmájának és az egyéni emberi karmának a kérdéseit feltenni; ez utóbbi persze beleágyazódik az előbbiekbe. Ahol a Föld valamely területén a régi kultúrát emberi szenvedélyek révén pusztítják el, vagy vad ösztönök akarnak fantazmagórikusan újat alkotni, de csak rombolni tudnak, ott a luciferi hatások érvényesülését látjuk. Ilyenkor azt kell kérdeznünk, hogy az emberek mostani vad szenvedélyeinek hevülete más alakot öltve hol fog majdan a földből tüzesen előtörni vagy a megremegő talajban megnyilatkozni?"[16]

A "Szellemtudományos embertan" című ciklusban[17] Steiner megemlíti a Föld belsejének a rétegeit is, a hatodikig[18] bezárólag. A hatodik réteget nevezzük tűzrétegnek vagy tűzföldnek, ahonnan Ahrimán képes beindítani a földrengéseket és vulkánkitöréseket.

Egy másik előadásban[19] az ötödik és hatodik földréteget adja meg a földrengések kiindulópontjának. Az ötödik réteg (magföld vagy gyümölcsföld) lényegében a növekedési-, vagy életerők kiindulópontja. Minden földi életműködés innen veszi erőit. A hatodik szféra pedig az alacsonyabb rendű, állatias jellegű akarati- és érzéserőkkel függ össze. „Ahogy a gyümölcsföld minden életet tartalmaz, úgy a tűzföld minden ösztönszerűt.”[20] „A tűzföld elemei szoros rokonságban állnak az emberi akarattal. […]”[21] Ha ezekben a rétegekben nyugtalanság keletkezik, az magma kitörésekben vagy/és földrengésekben nyilvánul meg.

A tűz a lemúriai korban még a felszínen volt. Akkoriban a Föld felszíni hőmérséklete is jóval magasabb volt. Az emberek ezzel a hővel idéztek elő tűzkatasztrófát. A mag- és tűzrétegek erőivel sokkal inkább rokonságban álltak, mint a mai emberiség, mert ösztön- és szenvedélyéletük is alacsonyabb szinten állt. Ezért is tudták elpusztítani az egész lemúriai kontinenst. A mag- és tűzerők mára a föld mélyére húzódtak. De „a külső rétegben, a szilárd földben kifejezetten nagy számban találni olyan tereket, amik a hatodik réteggel, a tűzfölddel állnak kapcsolatban."[22] Nyilván ezek a terek főként ott fordulnak elő, ahol „hézagok” vannak a kéreglemezek között, a lemezek széleinél, tehát ahol a tűzhányók és a földrengések is a leggyakrabban fordulnak elő. Az alsó rétegek nyugtalankodásai itt találnak a legkisebb ellenállásra a felszínre töréshez.

A katasztrófák tehát csak bizonyos feltételek mellett következhetnek be. Pusztító földrengés sem tud mindenütt kipattanni. Ebből viszont az is következik, hogy nem csak a földrengéssel érintett területeken élők luciferi és ahrimáni befolyásoltságának van szerepe a földrengések kipattanásában, hanem az összemberiségnek is. Főként, ha még a reinkarnálódással is számolunk…

"Különösen a materialista korszakokat kísérik és követik katasztrófák, földrengések és így tovább.”[23] Miért? Erre is fény derül. Az emberek a haláluk után szellemileg a természet átalakításán is munkálkodnak. Steiner több előadásában is beszél erről. Például az előző életükben kényelmes emberek kénytelenek Ahrimánt szolgálni, vagyis járványokat, betegségeket, különféle halálokat hozni a többi emberre.[24]A kényelem egoizmusnak és a materializmus egyik formájának tekinthető. A megrázó természeti események tehát ilyen módon is emberi erőkből táplálkoznak, viszont karmikusan hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek a javaik vagy saját maguk pusztulását megtapasztalva ráébredjenek anyagimádatuk hiábavalóságára és értelmetlenségére. Természeti katasztrófában bekövetkező halál nyomán az emberek a materializmusukat feladják és a szellemiség felé fordulnak.

A szellemiség felé fordulást konkrétabban is megismerhetjük. Az Ahrimán okozta természeti és civilizációs katasztrófák hatására gondolati vagy akarati megerősödés következik be a halált követő lelki-szellemi létben és a következő földi életre, míg a luciferi eltévelyedéseknek az ember belső elsötétedése a szellemi következménye.[25] „Azoknál az embereknél, akik földrengés vagy vulkánkitörés következtében halnak meg, a következő inkarnációjukban egészen más tulajdonságokat lehet megfigyelni. Nagy spirituális hajlammal születnek […]”[26]

Másrészt „Katasztrófák korába szívesen inkarnálódnak materialista lelkek, akik szimpatikus érzéseket táplálnak a földléleknek mind a vulkanikus jelenségei, mind a rosszindulatú rázkódó mozgásai iránt. Ezek a megszületettek a maguk részére újabb katasztrófákat idéznek elő. Ugyanis […] a rossz lelkek élénkítően hatnak a tűzföldre.”[27] Mindenesetre, aki földrengésben hal meg, annál ez nem feltétlenül az ő személyes karmájából adódik.

Neves tudósok[28] is elismerik, hogy manapság több a természeti katasztrófa, mint néhány századdal ezelőtt, noha a nagy földrengések szaporodásáról nem beszélnek. Viszont „Minél inkább visszaszorul a valódi materializmus, ténylegesen annál kevesebb ilyen természeti katasztrófa fog előfordulni.”[29] Ilyen nagy a befolyásunk a természeti erőkre! Ez elgondolkodtató…

Röviden összefoglalva: luciferi (fülledt, tüzes, szenvedélyes, fanatikus) befolyásokat viszünk át a halál kapuján, amiket aztán az ahrimáni erők megkaparintanak, és a segítségükkel a Föld felszínén materializmust terjesztenek, a Föld mélyéből (a tűzrétegből) kiindulva pedig – az ott lévő eleven Hold-erőket felhasználva – földrengéseket idéznek elő, főként a kőzetlemezek széleinek környékén, ahol a mélyben mozgolódó tűzerők a legkönnyebben a felszínig tudnak hatolni.

A csillagállások szerepe a földrengések és vulkánkitörések keletkezésében

A földrengések kitörése azonban csillagállásokkal is összefügg, amire nem egyértelmű utalást találunk a Ritmusok a kozmoszban és az emberben című kötet egyik előadásában.”[30] Ebben főként a vulkanizmus csillagászati okairól esik szó. Mivel a Földet asztrális[31] szubsztancia is körülveszi (ez, ugye, részben éppen a tűzfölddel összefüggésbe hozható asztralitás), ezért a föld mélyéből előtörő vulkáni anyagok a csillagállásokkal is összefüggésben állnak. Az anyagok vulkanikus eredetű kitörése ezért inkább asztrális vonzás, mint mélyből való kilökődés következménye. Ez a közlés ugyan nem a földrengésekről szól, ám Steiner bizonyos mondataiból arra lehet következtetni, hogy a földrengéseknél is hasonló lehet a helyzet. Elsősorban a Nap és a Hold állásától függenek ezek az események.

Hogy miként lehetséges ez, világosabbá válik, ha az eddigieket összevetjük „A világ és az ember teremtése. A földi élet és a csillagok hatása”[32] című kötet tizenkettedik előadásában mondottakkal. Steiner itt – a modern természettudományon nevelkedett ember számára – egészen meghökkentő állítást tesz. Azt mondja, hogy a Föld nem gömb alakú, hanem mindenekelőtt négy lekerekített élű háromszögből álló, íves formájú tetraéder. Olyan tetraéder, mintha belülről gömbhöz hasonló alakúvá volna felfújva, mégsem gömb. Gömbszerű formáját később nyerte el, a világűrből rárakódott anyagok által. A gömbi tetraéder négy csúcsa a Déli-sark közelében, a Kaukázusban, a mexikói Colimánál és Japánnál található. Ha a földgömbön körbenézünk, akkor látni fogjuk, hogy e négy pontot összekötő legrövidebb gömbi vonalak mentén találjuk a kihunyt és még ma is működő vulkánok túlnyomó többségét, és általában ezek a vidékek a legveszélyesebbek földrengések szempontjából is. Ezek jelzik a földi tetraéder hat élének a helyzetét. A tetraéder palástjait alkotó lemezek nincsenek mindenütt „összetapadva”. Ahol már össze vannak, ott vulkanikus hegységeket találunk, aktív vulkán nélkül, ahol pedig nincsenek, ott időnként ma is tűzhányók működnek.

A tetraéder élei mentén a Föld „ki van téve a világ hőjének, a Nap és a csillagok melegének.[33] „Tudják, amikor a Földön kitörés jön létre, mindig be lehet bizonyítani, hogy az összefügg a csillagok Naphoz való konstellációjával […]”[34] Vulkánkitörés akkor történik, amikor az időjárás valamiképpen tüzessé válik. „[…] ami hatalmas hő formájában áramlik lefelé, nem érzik az emberek, mert nem figyelnek rá. Legfeljebb néhányan járkálnak azon a helyen, ahol még egyáltalán nem lehet érezni a vulkánkitöréseket, ahol azonban a levegőben megvannak már a Nap-hatások […].”[35] „Néhány nap múlva azonban jön a földrengés vagy a vulkánkitörés.”[36] A Napból eredő hő tehát – megfelelő csillagkonstellációnál[37] – jobban fel tud halmozódni a felszínen. Ha ez a tetraéder élének mentén történik, akkor a hő egész könnyen be is tud hatolni a föld belsejébe. „Ezeken a laza helyeken fordulhat elő az, hogy a világ hője, amely a Napból indul, jobban be tud jutni a Földbe, mint a többi helyen.” Ettől az „felforrósodik, így lágy lesz. […] Majd azokon a helyeken ismét kiutat találnak, ahol nem rendesen vannak összetapasztva”.[38]

Miről van szó? Hogyan illeszkedik mindez a Föld tűzrétegéről és a kísértő lények működéséről mondottakhoz? Nincs ellentmondás a most leírtak és a korábban leírtak között? Nincs. A látszólagos ellentmondás feloldható. Azt kell megérteni, hogy a földrengések kitöréséhez egyrészt szükségesek a fentről jövő hatások (egyszer az asztralitás, másik alkalommal a világhő lett említve), másrészt szükségesek a tűzrétegben lévő Hold-erők, és ezek ahrimáni felhasználása, amik alul találhatók. A fenti hatások egy része (az asztralitás és a világhő levegőt felmelegítő része) mintegy vonzást gyakorol a Föld mélyében előtörni kész tűzerőkre, másik része pedig (a földbe hatoló világhő) befelé haladva lágyítja a föld belsejét és segíti elő ezzel a tűzrétegből felfelé haladó erők felszínre törését. És mindeközben a fentről ható erők behatása – főként tartósabb – csillagállásoktól függ. Elsősorban a Nap többi csillaghoz (és természetesen bolygóhoz) való viszonyától.

A fukusimai atomerőmű baleset

Mivel a legutóbbi, 2011. március 11.-i szendaj közeli különösen nagy erejű földrengés és az azt követő szökőár a fukusimai atomerőműben is súlyos károkat okozott, érdemes ezt is szemügyre venni. Vizsgáljuk meg most nukleáris veszélyeztetettségünk történelmi összefüggéseit is ennek fényében. Az antropozófiai szellemtudomány történelem szemléletét ismerők számára nem újdonság, hogy a történelmi események gyakran ritmikusan és szimptomatikusan zajlanak. Az egyik leggyakrabban felfedezhető ritmus a Jézus Krisztus földi életének hosszából adódó 33 éves ismétlődés. A fukusimai atomerőmű balesetet nagyjából 2*33=66 évvel előzte meg az emberiség első atomkatasztrófája: 1945. augusztus 6-án és 9-én. Amerikai bombázók előbb a japán Hirosimára, majd Nagaszakira is atombombát dobtak le több százezer ember halálát okozva. Bizonyára nem véletlen, hogy az idei japán atomszennyezés éppen 66 évvel később következett be.

A hirosimai és nagaszaki atomtámadás olyan újfajta civilizációs katasztrófa volt, ami emberi gonoszság nélkül nem jöhetett volna létre. Ezzel beindult egy 33 éves ritmus.[39] Ezt követően közel 33 évvel (pontosabban 34 évvel) később, 1979-ben az amerikai Three Mile Island-ben[40] történt az első olyan atomerőmű baleset, amikor jelentősebb mennyiségű radioaktív anyag szabadult ki. (Itt is grafittűz volt, mint most Fukusimában.) Ez a szennyezés szintén emberi okokra volt visszavezethető, de az atomerő békés felhasználásához kötődött. Most pedig, 2011-ben újabb 33 év (pontosabban 32 év) elteltével Fukusimában történt az első olyan atomkatasztrófa, aminek előidézésében a természet erői is részt vettek. A mostani baleset tehát már nem csak civilizációs eredetűnek tekinthető, hanem részben természetinek is. Sőt, inkább a természet okolható a kiváltásáért. Ez egy újabb fejlemény, amire a jövőben igencsak oda kell majd figyelni, mert a 33 éves ritmusok tovább élnek, és – mint látjuk – nem egyszerű ismétlődések történnek, hanem valami mindig másképpen játszódik le. Másrészt a 33 éves ciklusok 100 évnél korábban nem szoktak lecsengeni.[41]

Az 1979-es kisebb atomerőmű baleset majdnem 33 évvel előzte meg a mostani fukusimait. Elképzelhető, hogy az 1986-os csernobili katasztrófával ismét egy 33 éves ciklikus folyamat kezdődött. 1986+33=2019… Óvatosnak kell lennünk. Tőlünk, emberektől függ elsősorban, hogyan fog ismét megjelenni 33 év múltán az, ami 1986-ban Ukrajnában súlyos nukleáris katasztrófához vezetett. Elkerülhető az újabb nagy tragédia…

A szendaj közeli földrengés

A Hír24 internetes hírportálon jelent meg az alábbi információ: „Kr. u. 869-ben sújtotta hasonló vész Sendai partjait, akkor egy 8.3-as rengést kísérő cunami 4 km-re árasztotta el Japán partjait […][42] Most, 2011-ben is hasonlóan történt a 9.0-ás erősségű rengés után.

Ez azért nagyon figyelemre máltó, mert Kr.u. 869-ben történt a rendkívül nagy horderejű, hatásaiban napjainkig is kiható nyolcadik ökumenikus zsinat Konstantinápolyban. Ezen az egyházatyák úgy határoztak, hogy nem létezik a Pál apostol felfogásában oly szembetűnő trichotómia. Szerintük csak test és lélek van, és a léleknek mellesleg vannak szellemi tulajdonságai. Tehát bevezették a kettős lélek fogalmát, és megtiltották, hogy az egyház berkeiben ezentúl szellemről beszéljenek. Ezzel – furcsa módon – épp az egyházatyák váltak a materializmus előmozdítóivá, és ők tették az első jelentős lépést a mai materialista kor felé. Hiszen lényegében a szellem eltörlését szentesítették, vagyis annak a princípiumnak a figyelmen kívül hagyását, ami leginkább „hasonló” az isteni lényeghez.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a szentháromság egyik tagjaként említett Szent Lélek az eredeti bibliai szövegekben még Szent Szellemként áll. Lényegében az összes 869 után történt bibliafordítónak igazodnia kellett a nyolcadik ökumenikus zsinat határozatához, ezért a görög (pneuma) szellem szót is léleknek kellett ezután fordítani.

Hol tartunk ma a materializmusban? A 19. század vége felé, nagyjából 1000 év múltán,[43] újabb nagy lépés történt. Az egyház tekintélyét fokozatosan felváltotta a tudomány embereinek a tekintélye. Ma már a papok helyett inkább a tudósoknak hiszünk. A ma élő emberek nagy része éppolyan megfontolás nélkül képes a természet kutatóinak hinni, mint elődeink a papoknak és a lelkészeknek hittek. Korunkban tehát a tudósok határoztak, mégpedig a lélekről. Természetesen nem volt semmiféle zsinat. Ma ez már túlságosan átlátható volna az emberi értelem számára. Csupán tudományos felfedezések történtek, elméletek születtek, publikációk kerültek napvilágra, megbeszélések és szakmai konferenciák zajlottak. A fizikai testben és a fizikai testeken végzett tudományos felfedezések alapján pedig arra az álláspontra jutott a tudósok nagy része, hogy lélek sincs. Csak test van, amely mellékesen lelki megnyilvánulásokat is elő tud idézni. Ez lett a legújabb dogma, noha nem nevezték annak.[44] Eszerint nem is az emberi lélek vagy szellem gondolkodik, hanem az agy, az anyagi test. Eszerint nem a lélek érez, hanem a test állítja elő az érzések illúzióját a hormonokkal és egyéb anyagi feltételek teljesülésével. Mivel eszerint a szerelem is hormonok agyban való megjelenésével függ össze, ez elegendő bizonyítékul szolgált ahhoz, hogy a szeretet érzését se tartsák önmagában létezőnek. És nem veszik észre, hogy mindez nem is a tények megismeréséből adódik, hanem a tényekhez hozzáfűzött materialista érzületű, tévedésbe vivő elméletekből és hipotézisekből. Az érzések ebben az értelemben tehát nem is valóságosak, csak szubjektívek és másodlagosak. A gének, a hormonok, a szinapszisok, az elektromos ingerületek, a neurotranszmitterek stb. az objektív és reális létezők. Csak ami mérhető és számolható, arra hagyatkoznak.

A tudat fizikai-anyagi feltételei egészen világosak már tudósainknak, de teljesen érthetetlen számukra, hogy mi a tudat, mi a gondolat és mi az érzés, mivel nem tudják azt sem, hogy létezik önmagában megállva, érzékfeletti módon lélek és szellem is. Mivel minden lelkit fizikai testi anyagokra vélnek visszavezetni, lényegében a lelket is sikerült eltörölniük. Ma már az iskolai tankönyvekben sincs szó lélekről, mint önmagában megálló entitásról, legfeljebb a test, az agy, az idegrendszer „termékeként”.

Különösen érdekes, hogy Szendajban éppen a szellemet eltörlő zsinat évében volt utoljára hasonlóan nagy földrengés, mint az idén. Ez talán a mai emberiségnek szóló intő jelzés, mely szavakba öltöztetve nagyjából így hangozhat az érzékfeletti világokból:[45] „Materializmusotok visszaüt rátok. Ha lelketekben továbbra is olyan gondolatokat és érzéseket tápláltok, amiknek alig van közük a teljes – a testből, lélekből és szellemből álló – valósághoz, akkor újabb katasztrófákat idéztek magatokra. Változtassátok meg gondolkozásotokat! Változtassátok meg életeiteket!”

A középkorban az egyház eretneknek nyilvánította a renitens gondolkodókat és még máglyára is küldte egy részüket. A természettudományban ma jó esetben csak megmosolyogva lenézik, esetleg egzisztenciálisan ellehetetlenítik azokat a tudósokat, akik a lélekről, netán a szellemről is a testtel egyenrangú módon merészelnek beszélni. Pedig a teljes valósággal „számolva” a katasztrófák erejét lehetne csökkenteni, sőt katasztrófákat lehetne megelőzni.

Az elmúlt évtizedekben Japán volt az egyik legszembetűnőbb fellegvára a materialista technika fejlődésének. Nemcsak az informatika csúcstechnológiái, hanem a földrengéseknek ellenálló építkezési technológia is erről tanúskodik. És még sok minden. Például itt találták ki és tudott a legnagyobb népszerűségre szert tenni az a tipikusan ördögi játék, a tamagocsi[46] is, ami a gyerekekben élő lelkeket kiváló hatékonysággal preparálja ahrimanikussá. Lelki-szellemi szempontból sem véletlen tehát, hogy éppen ezt a vidéket sújtotta most ilyen ritka erős földrengés.

Mindebből mi a tanulság?

Légy jó mindhalálig, ember!

Légy hű a (teljes) valósághoz!

(Hogy Ahrimánnak kevesebb alkalma legyen a TE erőidet most vagy a halálod után pusztításra használni.)

Kiegészítések

A földrengés: rázkódás vagy rezgés, amivel manapság az élet oly sok területén megtévesztően machinál Ahrimán.

Ahrimán hideg lény → testi didergés, lelki elhidegülés, szellemi érzéketlenség (intellektuális).

Ahrimán földrengéseket kelt → félelem, halál.

Ahrimán félelmet gerjeszt → reszketés (didergés), remegés, ember-rezgés.

Ahrimán a fizika rezgéselméletét szinte már mindenre, az érzékfeletti dolgokra is kiterjeszti → Eszerint például a szeretet a legmagasabb szintű rezgés, azaz legfőképpen nem átélhető minőség, hanem mennyiségi adattal jellemezhető mozgás csupán, amit mellékesen azért érezni is lehet. De mivel az érzés szubjektív dolog, arra azért nem érdemes adni…

(Kelt: 2011. tavaszi napéjegyenlőség idején, ritkán előforduló Hold-közelben)

 


 

 

Vissza az előző oldalra