• Gellért Ferenc

Homoszexualitás és szabadság

1. rész

(A 2015-ben írt cikk 2021 júliusában aktualizált és javított, bővített változata.)

A szabadság lényegéről

A homoszexualitás kérdése, elfogadása, tolerálása erősen megosztja a civilizált társadalmat. Az USA-ban az idei év (2015) közepén engedélyezték a homoszexuálisok házasságát. Ezzel 21-re emelkedett azon országok száma, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát. Ebben a cikkben a homoszexualitást, az azonos neműek házasságát, várható következményeit vizsgálom az antropozófia szellemi megismeréseit felhasználva.

Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának legalizáló döntése után – jelentős médiavisszhang mellett – átmenetileg kiélesedtek az ellentétek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásában elért újabb siker miatt. A homoszexualitást sokan visszataszítónak tartják. Mások inkább ennek társadalmi norma rangjára emelését tartják ártalmasnak. Ez az egyik csoport. Úgy tűnik, hogy a médiában ők kevésbé tudnak érvényesülni, mint akik ellenkező véleményen vannak. A médiában általában több pozitív visszhanggal lehet találkozni minden azonos neműek diszkriminálását csökkentő intézkedésnél. Sőt, sokan egyértelműen ünneplésre szólítanak fel, azt hangoztatván, hogy az azonos neműek házasságának Egyesült Államokbeli legalizálásával voltaképpen az emberiség egyik jelentős polgárjogi csatája lett megnyerve.

Kétségtelen, hogy a diszkrimináció jelentős, a tolerancia és elfogadás tekintetében nagy hiányosságok tapasztalhatók. Ha a homoszexualitás jogi elismerése a toleranciát tényleg növeli, akkor ez a haszna biztosan megvan. A homoszexualitással kapcsolatos kérdéseket azonban sokkal alaposabban kell szemügyre venni, hogy meg tudjuk ítélni, összességében mit jelent az emberiség egyéni, kulturális és társadalmi életében, illetve jelenében és jövőjében.

Az antropozófia szerint minden egyes ember fejlődésének célja a teljes tudati szabadság elérése. Szabad cselekedet az, amit az ember minden befolyásoltság nélkül tenni szeret. Szeretet az az érzés és akarati impulzus, aminek szabad kibontakoztatása révén az ember olyat tesz, ami valamilyen jó ügyet, vagy valakinek az érdekét szolgálja. Szeretni lehet szabadon és befolyásolva is. Az emberi szeretetnek van egy alanya, aki szeret, és van valami vagy valaki, amire vagy akire irányul a szeretet. Az alanyt az antropozófia énnek vagy individualitásnak nevezi. A szerető lény tehát az ember énje, azaz szelleme. A szeretet a szabadsággal együtt fejlődik ki. Az énember a földi fejlődés őskezdetén még csak a testi élettel összefüggő lelki szeretetre volt képes és nem volt szabad egy csöppet sem. Csak azt szerette embertársai közül, akivel vérrokonnak érezte magát. Az ember a földi fejlődésben azonban idővel képessé vált olyan embereket is szeretni, akik nem voltak rokonai. A szeretet minél több emberre való kiterjesztése tehát fejlődés.

Az antropozófia a test mellett beszél lélekről és szellemről is. A világ és az ember testből, lélekből és szellemből áll. Az embernek van fizikai teste, amely az önmagában élettelen fizikai világhoz tartozik. Van életteste (éterteste), amely a fizikai testet járja át élettel. Van érzőteste (asztrálteste), amely a fizikai és étertestet érzésekkel, ösztönökkel, vágyakkal itatja át, és van énje, aki e hármas testiségben lelki és szellemi életet él. A lelki élet benső átélésre való képességet jelent, amivel az állatok is rendelkeznek. Akinek van lelke, az az érzőtestében hordozott érzésekkel képes reagálni az őt ért hatásokra. Az én képes lelki életet élni a tetszés és nemtetszés érzései között ingadozva, de az én – az állatokat túlhaladva – képes szellemi életre is. Szellemi életet akkor él az ember, ha nem a személyes (lelki) szimpátiák és antipátiák szerint tekint a világ dolgaira, hanem isteni, szellemi lény módjára. Ha csak a szimpátiák és antipátiák szerint közelítünk a tényekhez, akkor sohasem jutunk az igazsághoz, legfeljebb azt tudjuk meg, hogy nekünk mi tetszik és mi nem, de ha nem a szimpátia és antipátia érzéseket követjük, akkor megtapasztalhatjuk az önmagában jót, szépet és igazat is, ami az isteninek, szelleminek felel meg.

A szellem szinte isteni cseppként él az emberi énben, amit korunkban fel kell ismerni. Az emberen kívüli szellem az ember gondolkodó, érző és akaró lénye szerint alapvetően háromféle módon képes megnyilvánulni az emberben és az embernek: igazként, szépként és jóságként. A földi lények közül egyedül az ember képes e három minőséget befogadni, és általuk individuális módon fejlődni. Az emberi tudatfejlődés azáltal zajlik, hogy az individuális én egyre több szellemi impulzust fogad lényébe a jóból, szépből és igazból, illetve ezeket egyre inkább képes cselekedeteiben is kinyilvánítani. Az ember attól és annyiban jó, amennyiben képes a szellemi (isteni) világból befogadott jóságot cselekedetekbe ültetni. Ha ezeket nem kötelességből, nem parancsból, nem kényszerből, nem valaminek a befolyására teszi, akkor szabadon teszi a jót. Értelemszerűen ugyanez érvényes a szépre és az igazra is. Az ember csak a földi fejlődése végén éri el a teljes szabadságot, de már most is képes olyan cselekedetekre, amelynek indikációiban jelen van a szabadság, viszont gyakran többféle befolyással összeszövődve, azaz meghamisítva. Így születhet meg a szabadságból a szabadosság, illetve a hamis szabadságban az igazi szabadság érzete.

Az emberi szabadság kizárólag a szellemből fakad, a szabadosság pedig a szabadság eltérüléséből. A szellem a vallások terminológiájában az Isten, a legfelsőbb lény, a Teremtő stb., aki jó, szép és igaz. Az emberi lélek azonban képes a jóval, széppel és igazzal szemben minden rosszra, gonosz tettre, csúfra, hazugságra, igaztalanságra, és ez a világ fejlődését létrehozó erők és lények szándéka szerint való.

A homoszexuális kapcsolat kétféle formája: beteges vagy morális gyengeségből fakadó, hozott vagy szerzett

Mióta az ember kétféle nemben élhet, azóta az a dolgok rendje, hogy a férfi és a nő egyesüléséből foganjon a gyermek, biztosítva ezzel az emberiség tudatfejlődésének testi alapjait, az utódokat. Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója szellemi megfigyeléssel képes volt látni a fizikai testben életfolyamatokat okozó élettestet, az érzelmi és ösztönéletet okozó asztráltestet és a gondolatokat alkotó, érzelmeket, vágyakat és szenvedélyeket féken tartani képes individuális ént. Minél jobban átitatja magát az én a szellemi jósággal, szépséggel és igazsággal, annál inkább képes gátat szabni a lelki életben csapongásra kész és féktelen érzelmeknek, belső ösztönszerű impulzusoknak, sötét szenvedélyeknek. Rudolf Steiner azt is látta, hogy a különböző neműek vonzódásának mi a testi alapja. Férfi fizikai testben női élettest tartja fenn az életet, női fizikai testben pedig férfi élettest lakozik, legalábbis akkor, ha minden a szellem, a jó istenek elgondolása szerint és rendben épül fel. Ha ebbe valami hiba csúszik, akkor valamilyen szinten beteges állapotról beszélünk. A betegségek alapja az antropozófia szerint az egyensúly, pontosabban a lénytagok egymáshoz fűződő egyensúlyi viszonyának megbomlása. Az egyensúly rendkívül sokféle módon megbomolhat. Ha például valakinek férfi létére férfi éterteste, nő létére pedig női éterteste van, akkor az beteges, abnormális, mivel ilyen esetben nincs, ami kiválthatná a férfi és a nő között az ellenkező nem iránti vonzalmat. Az erős homoszexualitásnak feltételezhetően ez az alapja, vagy legalábbis ezzel összefüggő okokra vezethető vissza. Ezzel azonban nem állítom, hogy a homoszexualitás csak betegségből fakadhat. Lehet más oka is, amire hamarosan kitérünk.

A homoszexualitás, illetve mindenféle nemi identitászavar eredetét biológiailag is vizsgálják. Genetikai, molekuláris genetikai és hormonális okok mellett pszichológiai okokat feltételeznek a háttérben. Léteznek agyi vizsgálatok is. Vannak kutatások, amelyek genetikai okokat véltek találni, de ezekkel az eredményekkel kapcsolatban sok kétely merül fel. A hormonális változások könnyebben vizsgálhatók, ezen a téren mégis némileg kevesebb eredmény született, de ezek az okozatok szintjén mozognak, az okokra nem világítanak rá. Minden genetikai változás és hormonális életjelenség az emberi élettest tevékenységével függ össze. Az élettest gyengesége járul hozzá a kromoszómahibák kialakulásához, a hormonok termelése pedig közvetlenül az élettest tevékenységéből fakad.

A homoszexualitásnak azok a formái fakadnak betegségből, amelyeknél a homoszexualitás megélése életformává kész változni. Tehát abban a homoszexuálisban, akiben az azonos neműek iránti preferencia vagy szexuális vonzalom egyértelmű: rendellenesség, betegség áll a háttérben. Nem a lélek, hanem a test betegségéről van szó, amelynek a nemi vágyakra és ösztönökre van kihatása. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy valakinek férfi létére férfi éterteste, vagy nő létére női éterteste van, az is lehet, hogy férfiként női és nőként férfi éterteste van, de ez az ellenkező nem iránti vonzódásban nem jut érvényre, mivel az egyensúly az én és az étertest között – ösztönszinten – megbomlott. A betegségből fakadó homoszexualitás igen erős. Azért erős, mert a testben van az oka, nem a lélekben vagy szellemben. Ennek talán csak gyerekkorban volna meg a gyógyítási lehetősége, amikor mindez kialakul, de nem hinném, hogy ez bármilyen módon is gyógyítható volna az orvostudomány mai tudásával. A fizikai testben, illetve a fizikai test és az érzékfeletti lénytagok olyan mértékben szabálytalan kapcsolatán alapul mindez, amit nagyon nehezen lehet kijavítani. Szóval ennek gyógyítására ma még nincsenek igazán használható eszközeink. Ezzel együtt kell élni, és majd a következő inkarnációra újra heteroszexuális lehet az illető.

Vannak a homoszexualitásnak gyenge formái is, amelyekben nem ilyen erős az azonos neműek iránti vágy. Náluk gyakran csak alkalmanként jelentkezik a homoszexualitás vágya, miközben az ellenkező neműekhez is megmarad a vonzódás. Ismerek olyan eseteket, amelyekben a homoszexuális kapcsolat létesítése egyértelműen kíváncsiságból és abból fakadt, hogy egy adott kis közösségben szinte már mindenki próbálta, és az illetők – úgymond – nem akartak lemaradni a többiektől. Ilyen és ehhez hasonló esetekben nem betegségről van szó, hanem érzelmi, morális gyengeségről, illetve a nemi ösztönök elgyengüléséről, megromlásáról. Minden ember az asztráltestében hordozza lelkének azokat a vágyait és ösztöneit, amelyek rendkívül sok gonoszságot rejtenek magukban, és ezeket kiélésre lehet serkenteni, ha az ember nem elég erős jellemű. A nemi viselkedés eme formája lényegében úgy alakul ki, mint amikor önzően viselkedünk. Az ilyen érzelmi gyengeségnek az okai alapvetően a jelenlegi életvitelben és kellően nem kontrollált lelki életben találhatók meg. Mert mi vezet valakit, hogy csak egyszer, vagy néha kipróbálja az azonos neműekkel való szexuális együttlétet? Vagy az, hogy heteroszexuális nemi életében elment már az elképzelhető végletekig, úgy érzi, hogy az élvezetet, a gyönyört már nem tudja tovább fokozni, de az azonos neműekkel való szexuális együttlétben megpróbál újabb izgalmakhoz jutni, az élvezkedés, a gyönyör újabb csúcsait döntögetni. Vagy az is lehet, hogy az ember egyáltalán nem él élvhajhász módon, mégis elcsábul – főleg külső befolyásokra, de jellembeli gyengeségből, megromlott nemi ösztönből, vagy lelki éretlenségből fakadóan.

Akinek a nemi irányultságával és jellemének nemiséggel összefüggő részében minden rendben van, saját életére vonatkozóan undorítónak és visszataszítónak érzi a homoszexualitást. Semmiképpen sem létesítene ilyen kapcsolatot. Az Isten egyébként eredetileg ilyennek teremtette az embert: a csúnya dolgok ne tetszenek neki.

A betegségből fakadó homoszexualitást abszolút nem szabad elítélni, mivel nem a jelenlegi földi életből fakad, tehát nem az a személy tehet róla, akinek ez lett a sorsa. Itt az előző életekben, illetve a születés előtti időkben kereshetők az okok. Ebben az esetben a legmesszemenőbb toleranciának kell érvényesülnie! Minden beteg iránt az együttérzésnek van helye.

Aki a nemi irányultságában egészséges, heteroszexuális, ám lelki, morális gyengeségből téved homoszexuális kapcsolatba, azt morálisan gyengének kell tartanunk emiatt. A toleranciának persze itt is van helye, ám a morális önnevelésnek, a jellem megerősítésének még inkább! Ehhez azonban sokaknak felvilágosításra van szüksége, mert azt hiszik, hogy az azonos neműek iránti vonzódás éppoly természetes, mint az ellenkező neműek iránti. Egyáltalán nem természetes, és nem normális. (Amennyiben egy betegség természetes, annyiban persze természetes ez is, de nem normális, mivel nem a szellemnek, a fejlődés előrehaladó irányának megfelelő állapot.)

Hogyan viszonyuljunk tehát a homoszexuálisokhoz? A tolerancia és elfogadás a legfontosabb, mindkét homoszexualitás esetén! Büntetni sem, de ünnepelni sem kell, ha valaki beteges nemi beállítódással született, és azt sem, ha mások pedig engedtek a kísértésnek, az élvezkedés új útjaira térve.

Hogyan viszonyuljunk a nemi mássághoz?

De hogyan viszonyuljunk a homoszexuálisok házasságának egyre terjedő legalizálásához, és az LMBTQI-be (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex) emberek elfogadására szervezett szivárványos felvonulásokhoz, például a Budapest Pride-hoz?

A homoszexualitásról egyértelműen ugyan nem beszél a Biblia, de abban is vannak utalások a homoszexualitás abnormalitására. A kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás általában el is ítél mindenféle nem heteroszexuális kapcsolatot. Az Ószövetség elég egyértelmű állásfoglalást tesz: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (Móz3 18.22). Miért? Mert a homoszexualitás senkinél sem az isteni-szellemi világrend vagy Isten akaratából alakul ki, ezért csakis az e világrenddel szembenálló erők hatására jöhet létre.

Abban az isteni, szellemi világrendben, amiben élünk, kizárólag a jó, a szép és az igaz az egészséges. Ami beteg, abban van valami hiba. Minden betegség azért keletkezik, mert letértünk a szellem útjáról, és minden fájdalom, szenvedés, ami gyógyulással jár, a szellemnek köszönhető. Azok a homoszexuálisok, akik velük született nemi beállítódásukból eredően, tehát testi betegségből fakadóan vonzódnak az azonos neműekhez, életformaszerűen, ebben az életükben valószínűleg nem gyógyulhatnak ki ebből a beteges vonzódásból. Nekik a következő földi megtestesülésükig kell arra várni, hogy normális szexuális orientációval rendelkezhessenek. Az ő házasságukat akár helyes is volna engedélyezni, hiszen általában egyértelműen el lehet különíteni a házasodni szándékozó homoszexuálisok közül a romlott vágyakkal rendelkező, élvezetet hajszoló, pusztán morális gyengeségből homoszexuális kapcsolatot létesítőket azoktól, akik képtelenek másként érezni, mert így születtek. Mindenesetre az így születettek, a homoszexuálisok házasságának engedélyezése önmagában nem fogja az emberi fejlődést hátráltatni. A probléma nem ebben áll. Ami betegségszinten van megromolva a nemi vonzódás terén, azt engedni kell csendben élni. A következő földi életben majd minden normális lesz újra. A probléma elsősorban a beteges hangzatos ünneplésével van. Miért? Mert ebben súlyos tudati manipulálás működik, erkölcsi rombolás zajlik. Nem helyes semmiféle betegesre büszkének lenni. A beteges egészségesként való ünneplése, ami az LMBTQI-s felvonulások sajátja, egyértelműen káros hatású. Az éretlen (gyermeki) és morálisan gyenge lelkekben ennek következményeként tovább fognak növekedni a szexuális eltévelyedések és homoszexuális kicsapongások.

Az érzelmi gyengeségből eredő homoszexualitásnak a jelenlegi lelki életben találhatóak az okai. Az individuális én gyengeségével függ össze, azzal, hogy a romlott érzelmeket és múló vonzalmakat is hordozó asztráltest hatása kerekedik felül azon, amit az isteni-szellemi világrend heteroszexualitásként ültetett minden egészséges emberbe. Az érzelmi gyengeséggel összefüggő mindenfajta eltévelyedés tehát egészen biztos, hogy a szellemhez, istenihez való közeledéssel orvosolható, emiatt teljesen érthető, ha a kereszténység szent könyve utálatosnak nevezi, ha két férfi nemi kapcsolatot létesít. Az állatvilágban egyébként nem ritka a homoszexualitás, de ami az állatvilág színvonalának megfelel, az a szellemi életre képes embernek már nem feltétlenül felel meg.

Az igazság sokszor fáj, de az igazság maga Krisztus, aki az élet és az út is egyúttal, ezért az igazság mellett ki kell állni. A szellem jó tettekkel, szép alkotásokkal és igaz gondolatokkal gyógyít, és viszi előre a fejlődést. A gyógyulás mindig fájdalmas, a fejlődés pedig gyakran lemondásokat követel. A beteg homoszexuálisokat meggyógyítja majd a halál és újabb születés közti szellemi élet, az érzelmi gyengeségből homoszexuális kapcsolatokba tévelygőknek azonban maguknak kell előrehaladásukon, gyógyulásukon munkálkodni, hiszen minden betegségnek az az oka, hogy nem a szellemi egész(ség) szerint történik minden.

A gonosz működése szabadosságba vihet

A létben alapvetően kétféle erő működik. Az egyik a szellemi, amely kizárólag jó, szép és igaz, valamint az egész, az egység – ha úgy tetszik, az egy Isten – szolgálatában áll egészséget hozva. A másik is szellemi, de nem nevezem szelleminek, hanem inkább gonosznak, mivel torzult szellemi. A gonosz nem más, mint rossz, csúf és hamis, tehát a szelleminek és a világrendnek pont az ellentéte, és a testi, lelki életet fertőzi meg.

Az antropozófiai megismerés szerint alapvetően kétféle gonosz erő működik az alapvetően jó szellemi világrendben. Az egyik önzésbe taszít, önmagunkra vonatkozóan visz félre, tévedésbe, de azzal a szellemiséggel rokon, amivel szemben áll. Ezt az erőt vezetőjükről luciferi erőnek nevezzük. A másik teljesen a jelenlegi szellemi világrend bomlasztásán munkálkodik. Ő is helyet kapott ebben a világban, főként azért, hogy a halál és a matéria szellemeként, erejeként a külső világra vonatkozó tévedések lehetőségét adja meg. Ő Ahrimán, aki az emberi élettestbe fészkelte be magát, és az anyagcsere-rendszerből, a szexualitással kapcsolatos ösztönéletből kiindulva tevékenykedik. Minden ember alá van vetve ezen erők eltérítő hatásainak, de az én a jó, a szép és igaz befogadásával képes ezek hatásainak érvényre jutását a jóval, széppel és igazzal, vagyis a normálissal, az egészségessel helyettesíteni.

Minden heteroszexualitástól különböző nemi orientáció elsősorban az asszúrák tevékenységének következménye, de az érzelmi gyengeségből megromló nemi élet kialakulásában az önzést felkorbácsoló luciferi erők is erősen benne vannak, az ahrimániak kevésbé. Lucifer szándékait jól jellemzi ez a mondat: Ő mindig érzéseket akar felkelteni, újabb s újabb tudatosságot elérni az emberben, így ha ez éppen a bujaság érzése vagy az élvezkedésé, akkor ez neki nagyon tetszik.

A gonosz erők az emberi fejlődés érdekében kaptak hatalmat. Az embernek szabaddá kell válnia. De hogy válhatnánk szabaddá, ha mindent Isten vagy valami felsőbb hatalom plántálna belénk, és nem volna saját motivációból fakadó elképzelésünk és tettünk! A világ úgy lett kialakítva, hogy az én-ember választani tudjon jó és rossz, szép és csúf, valamint igaz és hamis között. Aki hisz Istenben, az nyugodtan mondhatja: „Hála Istennek, van gonosz, van rossz, csúnya és hazug. Ha nem volna, nem tudnék szabadon választani a jó és a gonosz között. Nem válhatnék sohasem szabaddá. Nem tudnám min megtanulni, hogy hogyan tudom választani a jót, szépet és igazat, vagyis azt, ami nem kényszerít, nem erőszakos és nem befolyásol.” Ez persze nem jelenti azt, hogy a gonoszt vagy a gonosz bármilyen térnyerését ünnepelni kellene. A betegest soha nem szerethetjük, ha egészségesek az érzéseink. Nem kell ujjongani azon, hogy a betegest úgy választhatjuk, mintha egészséges és normális volna! Normális és egészséges szellemmel a gonoszt rossznak, csúfnak és hamisnak látjuk, és azon igyekszünk, hogy ne tudjon érvényre jutni a szellemmel, a jóval, széppel, igazzal szemben. Egészséges szellemmel a nemi irányultság beteges viszonyainak kialakulását sem tarthatjuk egészségesnek.

A gonosz, eltérítő erők a szabadság kibontakoztatása érdekében vannak jelen az életünkben, szervezetünkben, mindenféle betegséget is okozva. Ha nem volna alternatívája a jónak, szépnek és igaznak, akkor sohasem válhatnánk szabaddá. A jó, a szellem, az isteni létünket és tudatunkat adta, és nem kényszerít, sohasem gyakorol a tudatra befolyást. A szabadság szellemében működik. A gonosz, eltérítő erők nem adtak létet és tudatot, viszont amióta lehetőségük van, azóta folyton a tudatba küldik eltérítő befolyásaikat. Csak az lehet szabad, ami a jóból, szépből és igazból fakad. Az nem szabadság, ha a rosszat, a csúfat és a hamisat vagy hazugot követem, mivel át nem látott kényszer hatására követem. Egyelőre ezért nem vagyunk szabadok. Igaz, hogy a szabadság is megjelenik az éntudatban, de folyton mindenféle eltérítő befolyással vegyülve. A választás szabadsága így csupán az igazi szabadság előiskolája.

A nemi másság ünneplői, a nemváltoztató műtétek propagálói azt hiszik, hogy azzal a szabadság fog növekedni, ha a nemi téren előforduló másságot normálisnak, a betegest egészségesnek nevezzük. Nem! Ezzel csak a gonosz működés útját egyengetjük! A gonosz jelenléte persze egyértelműen szükséges, hogy a szabadságot majd elérhessük. De ezt csak akkor érjük el, ha a jó szellemi erők jutnak bennünk és általunk érvényre, akik semmilyen tudati befolyást nem gyakorolnak ránk; és ha nem valamiféle melegpropaganda tolakodik újra és újra a fontosabb közéleti kérdések elé.

Az ember nem is tenne soha semmi rosszat, gonoszat, csúfat és igaztalant, ha a gonosz erők erre nem kényszerítenék. Kizárólag a gonosz erők nyúlnak a tudatba, hogy ott szándékaiknak megfelelő gondolatok, érzések és akarati impulzusok szülessenek. A gonosz nem úgy működik, hogy bármit is teremtene. A gonosz mindig a jót, szépet és igazat téríti el a szellemi világrendnek megfelelő útjáról. Minden önzés, gyilkosság, lopás stb. az eltérített jó erők miatt jön létre. A szellemi világrenddel szemben álló, az erkölcstelenségre hajló homoszexualitásban is az eltérítéssel, elferdítéssel van dolgunk. Nem véletlenül nevezi a magyar nyelv a homoszexualitást ferde hajlamnak. Ez nagyon pontos kifejezés.

Ellenvethetné most valaki, hogy hiszen a homoszexuális vonzódásban ugyanolyan szeretet működik, mint a heteroszexuálisok közötti vonzalomban, sőt esetenként akár erősebb is. Miért volna baj és erkölcstelen, ha egy ember szeret egy másikat?

Különbséget kell tenni. A szeretet mindig szellemből fakad, lelki módon, nem testiségből. Kétségtelen, hogy az LMBTQI emberekben is munkálkodik a szeretet. A szeretet alapjaiban náluk is a jóság, a szépség és a szellemhez hű igazság munkálkodik. Sőt esetenként köztük tisztább a szeretet, mint a heteroszexuálisok között. De itt nem a szeretetről van szó, illetve arról csak elterelésként van szó. A nemiség és a szeretet olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A kettőt nem szabad összekeverni. A szeretetről, elfogulatlanságról a másság szeretetteljes elfogadásáról szóló szép szavak csak a felszín. Kell egy kis pozitív tartalom, amivel sok gyanútlan ember az ügy mellé állítható. Mindez azonban csupán egy hangzatos elterelő hadművelet a gonosz erők részéről, hogy ne vegyük észre, mi az igazi szándék ezzel. A cél az, hogy az abnormális, a beteges nemi ösztönöket normálisnak, egészségesnek, természetesnek tartsuk. Ezzel azonban szisztematikus erkölcsi rombolás zajlik, amiről e cikk végén behatóbban is kitérek. Nem normális sem a születéstől fogva meglévő homoszexuális ösztön – ami valójában egy különös betegség –, sem az a homoszexuális egyéjszakás kaland, ami erkölcsi züllés nélkül soha nem jönne létre.

A nemi vágynak, ösztönnek normális esetben a másik nem felé kell irányulnia. De ez nem szeretet, hanem vonzalom, vágy. Ezt lehet ugyan testi szeretetnek nevezni, de a lelki-szellemi szeretettől, az igazi szeretettől nagyon különbözik. Az asszúrák és az ahrimáni erők szándéka az, hogy a nemi vágyakat, akár az abnormális módon kiélt vágyakat is a szeretet megnyilvánulásainak láttassanak. De ez valójában soha nem szeretet. Ha egy férj és egy feleség például vágyik a másikkal való szexuális együttlétre, akkor az nem szeretet, hanem testi vágy, testi életből fakadó vágy. Emellett még lehet köztük igazi szeretet is, de nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal, a nemi vágyakat a szeretettel.

Az ahrimáni jellegű gonosz a rosszat nevezi jónak, az utálatost kívánatosnak, a csúnyát szépnek, az igazat hamisnak, a hazugságot pedig igaznak stb. Ahrimánnak – ha érdekében áll – nem esik nehezére, hogy ami beteges, azt normálisnak, természetesnek nevezze. E tekintetben Ahrimán és az asszúrák ma együttműködnek. Az asszúrák hozzák létre a nemi másságot és igyekeznek lerombolni az emberi erkölcsöt, de ahrimáni lények segítenek ezt természetesként és egészségesként megideologizálni. A homoszexuálisok házassága elsősorban nem a szabadság, elfogadás, haladás jegyében történik, ahogy ezt büszkén hangoztatják, hanem az asszúrák befolyása következtében, a gonosz, a megrontott ösztönök, vágyak jegyében. A kérdés persze másodsorban a szeretetről is szól. Hiszen emberekről van szó. Betegekről, amennyiben valaki – ebben az inkarnációjában – nem tehet róla, hogy a normálistól eltérő nemi vágyai vannak. Valójában arról a szeretetről van szó, hogy az abnormális nemi beállítottságban élőket is szeretni kell. De nem arról, hogy az erkölcsi romlást szeretni kell, vagy hogy ezt a betegséget is szeretni kellene. Az asszúrák idézik elő a a heteroszexualitástól eltérő nemi beállítódást, és az ahrimáni lények ehhez szívesen asszisztálnak. Ahrimán a hazugság szellemeként szívesen mondatja azt az emberrel – a melegpropagandát ideológiailag táplálva –, hogy „ez nem beteges, hanem egészséges, ez nem utálatos, hanem normális és szeretettel teli, mindenkinek erre az érzületre kellene törekednie. A gonosz asszúrák és ahrimáni lények kürtöltetik szét mostanság a különféle hírforrásokban, és mind több emberen keresztül, hogy ünnepeljük meg a homoszexuálisok jogaiért folytatott csata győzelmét. „Állj be te is azok közé, akik ünneplik a homoszexualitás térnyerését és társadalmi normalizálását. Harcolj, hogy Magyarországon is mindenféle nemi élet elfogadott legyen!” Holott ami szabados, az nem szabadság, hanem bilincs a lelken. Fentebb remélem eléggé világossá tettem, hogy a szabadság nem fakadhat semmiféle testi alapból, tehát sem testileg meghatározott vágynak, ösztönnek engedelmeskedve, sem testhez kapcsolódó lelki erők megromlásából. Aki ünneplője vagy harcosa ennek, az biztos, hogy nem szabadon teszi, hanem vagy az ahrimáni lények, vagy/és az asszúrák befolyására.

A homoszexualitás minden esetben megromlott, hibás ösztön, ferde hajlam, ami úgy jön létre, hogy az asszúrák erői a heteroszexuális hajlamot, vonzódást ferdítik el – többnyire még a születés előtti földi életben. És ha ez Ahrimán érdekeit is szolgálja, márpedig az érzelmi hatás kiváltása, a normális érzületűek hergelése mindenképpen őt szolgálja, akkor szívesen gyárt hozzá hazug, idegeket borzoló ideológiákat. És az asszúrák térnyerése csak egyre nő. Nem elégednek meg azzal, hogy az USA-ban megnyertek egy sok embert érintő csatát (2015-ben). Sokkal többet akarnak. Azt szeretnék elérni – gyakran Ahrimánnal karöltve –, hogy még több területen és még inkább a zsigerekbe hatóan érvényesüljenek a gonosz, kegyetlen, csúf és utálatos, valamint a hamis, képmutató tettek, és elferdített gondolatok, érzések. Az asszúrák kísértésének végső célja az emberi erkölcs lerombolása, sárga földig tiprása. Az emberi én fizikai testhez való bilincselése – többek közt a nemiségen keresztül. Tudják, és Ahrimán különösen jól tudja, hiszen mestere ennek, hogy hogyan lehet manipulálni. Tudják, hogy e téren hogyan lehet embereket a jó választásától eltéríteni, ünneplésre buzdítani. Azt mondják: „Örüljünk! Ünnepeljünk! Bátran! Gátlások nélkül! Mindenkit keblünkre ölelve! Gyáva vagy, homofób, ha nem mersz velünk ünnepelni! Ha sokan leszünk, végre kivívjuk mindenhol a jogainkat, és végre győz a szeretet!”

Szép, hangzatos jelszavak, de mint láttuk, ez nagyon félreviheti az embert, a társadalmat. Az asszúrák persze nem pusztán a gátlások levetését akarják elérni, hanem a gátlástalanság, a megrontott vágyak térhódítását, terjesztését – a szeretet és a másság elfogadásának jelszavával népszerűsítve – reklámozását. És ez pont oda is fog vezetni, a testi és nemi gátlástalanság terjedéséhez. A homoszexualitás társadalmi szinten való normalizálása nem más, mint a beteges hajlamok vagy a jellemhibából fakadó tettek egészségesnek és erkölcsösnek való hazug beállítása. A homoszexuálisok házassági joghoz való juttatása nem annyira az egyenjogúság terén elért győzelem, hanem inkább a gonosz erők szolgálatába való átállás tanúbizonysága. Könnyű az embert félrevezetni, ha van valami pozitív a jogok megadásában, főleg ha elmagyarázzák nekünk, hogy ez miért a szeretet és elfogulatlan elfogadás magas fokú fejlődésének bizonyítéka. Hiszen miért is vennénk el bárkitől az azonos neművel való házasodás jogát, ha ő egyébként minden más tekintetben olyan ember, mint a heteroszexuálisok. Nem az a gond ezzel, hogy a nemi beállítódás abnormalitásával rendelkezők boldog társas életet élhetnek. Ez jó. Éljenek! A gond ezzel az, hogy magánügynek kellene maradnia. Nem olyasmi, amivel büszkélkedni kellene. Az ember sem a betegségével, sem az abnormalitásaival, sem jellemhibáival nem büszkélkedik. Legjobb esetben semmivel sem. Ha még ünnepeljük is, akkor ezzel nemcsak a nemi másságban élők örömének örülünk, hanem a gonosz térnyerését is előmozdítjuk. Önmagában nem lenne semmi baj az azonos neműek házasodásával. A baj abból adódik, hogy azonos neműek nemi vonzalma nem is létezne a gonosz asszúrák erőinek befolyása nélkül. A házasodásuk jogi deklarálása nem más, mint az asszúrák gonosz, betegítő működésének fel nem ismerése, illetve a fel nem ismerés jele, valamint a beteges nemi vonzalmak egészségesként való beállításának a propagandája.

Azokban az USA államokban, ahol már jó néhány éve legalizált a homoszexuálisok házassága, megfigyelhető, hogy az emberek hajlamosak lettek könnyebben elhinni, hogy ez tényleg normális, természetes, azaz egészséges. Különösen a fiatalok. Így el lehet ültetni – jellemben nem túl erős emberekben – a vágyat a homoszexuális kapcsolat kipróbálása iránt, főleg azokban, akik könnyebben befolyásolhatók e téren. Ennek következtében terjedt el aztán egyre jobban, a lelki gyengeségre, erkölcstelenségre könnyebben hajló emberek között, hogy legalább egyszer kipróbálják az azonos neműekkel való nemi kapcsolatot. A homoszexualitás társadalmi normává tétele legelőször ezt vonja maga után. Van olyan USA-béli felmérés, miszerint a 40 éves amerikai férfiaknak 37%-a már részt vett homoszexuális kalandban. És egyesek azt hiszik, hogy mivel nálunk ez az arány sokkal kisebb, ezért mi magyarok vagyunk lemaradva!

A homoszexuális házasságok engedélyezése egyértelműen növeli az erkölcstelenséget, a gonosz térnyerését az ösztönök, vágyak ferde, beteges kiélését. Ez az asszúrák kedvenc területe: a fizikai testhez kapcsolódó vágyak, ösztönök elferdítése. Ahrimán is onnan kiindulva tevékenykedik az emberben, ahol az ösztönök és vágyak lakoznak. Mondhatni, hogy Ahrimán nyit ajtót az asszúrák e tevékenységének. Ahrimán téveszt meg, amikor a beteges szexualitást az egészséges és előrevivő szeretettel azonosítjuk. Mindegy is, hogy itt hetero- vagy homoszexualitásról van szó. Mindenesetre a homoszexualitás kipróbálását, a szexuális szabadosságot elsősorban az asszúrák propagálják. Ha minden az ő szándékaik szerint halad tovább, akkor egy idő után az erkölcsi züllésnek megfelelő poligámia is legális lesz, és mindenféle szexuális aberráció, a pedofília is sokkal jobban el fog terjedni. A pornóipar is ezt szolgálja.

A beteges egészségesnek, a helytelen helyesnek való beállítása rendkívül helytelen mintát mutat a gyermekeknek is, akiknek alakuló ítélőképességét sokkal könnyebben lehet elferdíteni, mint a felnőttekét. Így aztán a homoszexuális házasságok engedélyezése, és ennek ünneplése a jövő generációjának a nemi ösztönét és erkölcsét rombolja leginkább, amennyiben úgy tűnhet számukra, hogy ez normális, hiszen elfogadott. Rengeteg felnőttnek is egészségesnek, normálisnak tűnik a beteges, ha azt hallják mellé, hogy ez a szeretet és a másság elfogadása jegyében létezik. Már gyermekkortól kezdve olyan befolyásokkal bombázzák a gyermekeket, hogy ennek csakis erkölcsi romlás lehet az elsődleges következménye. Persze nem mindenkinél.

Az USA-ban a homoszexuálisok házasságát engedélyező Massachusetts államban vannak olyan tankönyvek, ahol teljesen normálisnak állítják be, ha egy kisiskolásnak két apukája vagy két anyukája van. És aki ezt a kapcsolatot nem hajlandó tiszteletben tartani, akár be is perelhető. Van rá példa, nem is egy, hogy amiatt büntettek meg embereket, mert ezzel a hazug normalitással szembeszegültek. (Aktualizálás: 2021-re eljutottunk oda, hogy már Magyarország sincs ennyire „lemaradva” a beteges normalizálásában. Homoszexualitást normálisnak beállító mesekönyv jelent meg.)

Svédországban már a nemi jelleghez kötődő szerepek teljes megszüntetéséért is harcolnak. Többek közt azt szeretnék elérni, hogy fiúgyerekeknek lánynevet, lányoknak fiúnevet lehessen adni. A fiúk és a lányok lehetőleg hasonló ruhákban legyenek, és ugyanazokkal a játékokkal játszanak a nemi egyenlőség jegyében. Szeretnék, ha a svéd nyelvben lenne egy nemsemleges névmás is. Svédországban már nemsemleges óvoda is van, ahol igyekeznek úgy nevelni a kisgyermekeket, hogy a nemi egyenlőséget erősítő viselkedést sajátíthassanak el. És mindezt az egyenlőség és szabadság jegyében teszik, a valóságban viszont az ember nemi ösztöneinek, és egyúttal mindenféle ösztönének megrontása jegyében.

Mindezt az asszúrák intézik. Ahrimánnak inkább az a szerep jut, hogy az ezt alátámasztó ideológiát megteremtse és borzolja vele az emberek idegeit. (És a bujaságban, gyönyörkeltésben Lucifer is szeret részt venni.) Sokféle ötlete és trükkje van Ahrimánnak, hogyan lehet megzavarni, becsapni a lelkeket hangzatos és szép jelszavak mögé bújva. Mindenesetre van egy nagyon hatásos szava, amivel megbélyegezheti azokat, akik a szándékainak ellenállnak. Ez a szó a homofób. Valószínűleg engem is a homofóbok közé sorolnak ezután. Ahrimán és behódolói szerint szegény homofóbok képtelenek az elavult előítéleteiken túllépni...

 

Kép forrása: https://www.eszakhirnok.com/2020/08/22/karacsony-gergely-beszedet-mondott-a-budapest-pride-sajtotajekoztatojan/

 

A szexualitás, nemiség témáját sokkal bővebben ki fogom bontani. Többek közt az alábbi fejezetek vannak készülőfélben.

Homoszexualitás. Hogyan használják ki az asszúrák az angyalok áthelyeződő inspirációs tevékenységét?

A nemi másság, Krisztus és az asszúrák

 

Szellemtudományos könyveim:

Védőoltásról szellemtudományosan. Miért nehezebb ma embernek lenni? (ÚJ KÖNYV + videók, részletek)

Táplálkozás és tudatfejlődés

A beszédhangok titkai. A magyarok istenének nyelvbe rejtett tanításai - Beszédgyakorlatok Rudolf Steiner nyomán

Szellemi útmutatások a 21. századra

Önmagunk lelki megerősítése a hat mellékgyakorlattal

 

Vissza az előző oldalra

Minden jog fenntartva © Gellért Ferenc