• Gellért Ferenc

COVID-19 – LÁSSUNK TISZTÁN! 4/2.

A külső-materiális higiéniai és járványügyi intézkedések szellemi háttere

2. rész

Az antropozófia szellemtudományból tudjuk, hogy Atlantisz elsüllyedése óta a fejlődés során 7 kultúra váltja egymást. Minden (nagyobb) korszak 7 alkorszakra oszlik, így jelenleg is 7 alkorszakon keresztül zajlik a fejlődés az atlantiszi korszakot lezáró vízkatasztrófa és a mi korszakunkat lezáró egoista háborúskodás1 között. A jelenlegi 7 alkorszakot általában kultúrkorszaknak nevezzük, mivel egymás után 7 kultúra virágzik fel, majd hanyatlik le. A kultúrák nagyjából 2160 évenként váltják egymást. E kultúrákat könyveimben is felsoroltam.2

Bizonyos korszakok, alkorszakok között a 7-es cikluson belül elfoglalt helyük szerint jelentős összefüggések húzódnak. Az 1. a 7.-kel, a 2. az 5.- kel, a 3. az 5.-kel függ össze elsősorban. Jelenleg az atlantiszi katasztrófa utáni 5., anglo-germán kultúrkorszakban élünk, amely a 3.-kal, az egyiptomi-káld(-asszír-babilonival) van így összekötve. A 3. kultúrkorszakot ezt követően általában egyiptominak, ó-egyiptominak vagy egyiptomi-káldnak nevezzük. Ami Ó-Egyiptomban, illetve a 3. kultúra idején jellemző volt, abból néhány jelentős dolog, impulzus a jelenlegiben ismét felbukkan, csak más formában. Azt is szoktuk mondani, hogy a 3. tükröződik az 5.-ben.

Így van ez azzal is, amit ma tisztálkodásként, mosakodásként, fürdésként, a környezetünk tisztán tartásaként ismerünk. Ezek ma a materiális jellegű, külső higiénia legismertebb alkalmazásmódjai a mindennapokban. Ezeket azért nevezzük külsőnek, mert nem a benső életünket kitevő lelki és szellemi jellegű jelenségekre, lénytagjainkra, életmódunkra irányulnak közvetlenül, hanem az anyagi, testi világra. A testi a lelki-szellemihez képest külső. A higiénia Ó-Egyiptomban „... isteni parancs volt, ami bizonyos tisztaságkultuszban nyilvánult meg. S ha azután egy kevésbé tisztálkodó korhoz érkezünk a közbeeső időben, és most, a mi időnkben újra olyan higiénikus rendszabályokra bukkanunk, amelyek most materialista okokból fakadnak; azt fogjuk látni, hogy nálunk pont az ismétlődik meg, ami a neki megfelelő időben Egyiptomban lehanyatlott. Egészen figyelemre méltóan mutatkozik meg a karma összességében a korábbi beteljesülése. Csak a jellege mindig más.”3

Látjuk tehát, hogy az Atlantisz utáni 3. kultúrában fontos volt a fizikai test, a bőr tisztán és szépen tartása, külsődleges ápolgatása, és a jelenlegi 5. korban ismét fontossá, elterjedtté vált ugyanez, miközben egy közbülső időszakban (a 4. kultúrkorszakban) minderre nem sok figyelmet fordítottunk, amikor előző megtestesüléseinkben földi életünket töltöttük.

Rudolf Steiner szellemi megfigyelései szerint a külső higiénia egészen hihetetlen formákat öltött Ó-Egyiptomban egy – a mai kornak éppen megfelelő – időben. „… az egyiptomiaknak például nappal egészen meghatározott mosakodásokat, tehát szertartásos szokással és rituális előírásokkal szabályozott mosakodásokat kellett végezniük. És azt mondták az egyiptominak, hogy csak akkor él úgy, ahogy az istenek akarják, ha ezen vagy azon a napon ennyiszer meg annyiszor mosakszik. … A régi Egyiptomban a tisztálkodás törvényei istentől kinyilatkoztatott törvények voltak. Az egyiptomi ember hite szerint csak úgy tehetett eleget az emberiséggel szembeni kötelességének, hogy minden alkalommal a leghihetetlenebb módon gondoskodott tisztálkodásáról.”4 Az ókori Egyiptomban az isteni vezetőkre, a szellemi kívánalmakra való tekintettel ügyeltünk a higiéniára akkori földi megtestesülésünkben, ma pedig az anyagi testre való tekintettel – mondhatni istentelen módon (nem pejoratív értelemben) figyelünk rá. Az eredmény külsőleg hasonló.

Korunkban az egyébként már szokássá vált higiéniai, tisztálkodási teendők az akkori korhoz tartozó impulzusok újbóli előbukkanásának a karmikus következményei. Míg az ó-egyiptomi „a leghihetetlenebb módon gondoskodott tisztálkodásáról,”5, addig ma azért ez még talán nem jellemző. Ugyanakkor a következő évszázadokban ez azért még egészen hihetetlennek tűnő módozatokig és mértékig is fokozódhat a hétköznapokban is, ha megfontoljuk, mi is történt 2020-ban egy világjárvány kitörése következtében.

Roppant figyelemreméltó az, amit a legutóbbi – koronavírussal terjedő – világjárványnál tapasztaltunk. Ennek megértése annak is kulcsa, hogy mennyire tudunk korunk valóságában élni. A külső, materiális higiéniai intézkedések világszerte hatalmas mértékben kerültek bevezetésre. Olyan mértékben, hogy előtte nem hittük volna. Az országok sorra vették át egymástól a higiéniai rendelkezések, óvintézkedések egyre szélesedő tárházát, így az egész bolygón hetek alatt kiterjedt egy sokkal nagyobb testi higiéniára való törekvés, mint amelyet megszoktunk – tisztán materialista alapon, a testi betegségtől való szenvedés és halál fenyegető képzetének hatása alatt. A járvány kipattanása miatt szigorú szabályozások is életbe léptek. Egyesek egészen extrém módon tettek eleget a higiéniai szabályoknak, előírásoknak, ajánlásoknak – persze a betegségtől való félelmük miatt is – Rudolf Steiner kifejezésével élve mondhatjuk, hogy – a leghihetetlenebb módon (gázálarc, kivágott műanyag doboz a fejre húzva stb.)

Semmi sem véletlen. Ennek bekövetkezése – a túlzásokat leszámítva – szükségszerű volt. A testi-materiális higiéniának a jelenlegi korban helye van. Azok a higiéniai rendelkezések, amelyeket a 2020-as koronavírus-járvány terjedésének csökkentése érdekében hoztak a hatóságok világszerte, az ó-egyiptomi higiéniára való törekvés karmikusan szükségszerű felmerülése volt, a túlzások kivételével.

A járványok rendszerint egyszerre sok embert érintenek. A világjárványok az egész emberiség karmikus eseményei, így egy pandémia terjedésének lassítása érdekében egyszerre sok embert érintő higiéniai rendelkezésekre van szükség, amellyel életek menthetők meg. Legalábbis a materialista álláspont szerint ez az egyetlen hatékonyan járható út ennek érdekében. Sokan ezt nem értették meg, és nem érték fel ép ésszel, hogy mi végre ez a nagy változás. Hiszen az influenzajárványoknál sem szokott az ember még maszkot sem hordani, nem beszélve a sokféle higiéniai rendelkezés betartásáról. Most mégis miért történt mindez? Ennek több oka van, mi itt csak a higiéniai oldalával foglalkozunk, szellemtudományos alapokon.

Mindez csakis karmikusan rálátással, valamint a közvetlenül az ember felett álló, az emberiség szellemi vezetésében részt vevő szellemi lények fejlődésének megértésével együtt látható át sokkal jobban. Rudolf Steiner, a modern kor legnagyobb beavatott tudósa van segítségünkre ebben, aki felhívja rá a figyelmet, hogy az „ilyen rendszabályokat semmi esetre sem a maga kénye-kedve szerint foganatosítja az ember. ... az emberiségkarma nagy törvényeiben rejlik, hogy az ember egy bizonyos időpontban arra a gondolatra jut, hogy ezeket a rendszabályokat foganatosítja.”6 Így történt ez 2020-ban is. „Figyeljék csak meg, hogy az egyes találmányok vagy felfedezések is csak akkor jelennek meg, amikor az emberiség arra valóban megérett.”7 Mivel a 3. kultúrkorszakban isteni parancsra, szellemi alapokon állt a tisztaságra, higiéniára törekvés, ezért ma teljesen materialista alapokon történik. Korunkban érett meg erre az idő. A materiális-testi higiénia részei a védőoltások is. Az oltások is elsősorban annak a higiéniai impulzusnak újbóli felmerüléseként terjedtek el oly nagymértékben az elmúlt 100 évben, amelyek az ó-egyiptomi higiéniával vannak karmikus összefüggésben.

A kultúrkorszakok közötti tükröződés a karmikus törvényekhez igazodva zajlik. Manapság ismét érett az emberiség arra, hogy a higiénia jelentős mértékben elterjedjen a Földön. A védőoltások már eléggé elterjedtek, de a maszkviselés, kézfertőtlenítés, és egyéb higiéniai szabályok csak 2020-ban kezdtek világméretű szokássá válni. A Távol-Keleten, például Kínában eddig is elterjedt volt már a maszkviselés járványos időszakban, mivel azonban az ó-egyiptomi időkhöz minden ma élő embernek van köze, hiszen minden az 5. kultúrkorszakban megtestesülő ember élt már a 3. kultúrkorszakban is, ezért ez egy világjárvány apropóján be is lett vezetve az egész Földön. (Az sem véletlen, hogy épp Kínából indult ki most mindez. Rudolf Steiner beszélt a kínai kultúra szellemi alapjairól, amelynek elég sok köze van ahhoz, amiről az alábbiakban szó lesz.)

A higiéniára törekvés a 20. században kezdett olyan mértékben az emberi lelkekben élni, ahogyan az az ó-egyiptomi kultúrában jellemző volt. Úgy tűnik, hogy most, a 21. század elején a higiéniának újabb szintet kellett lépnie. A 2020-ban világméretűvé szélesedő koronavírus-járvány alatt a higiéniai impulzus elemi erővel törte ránk az ajtót, és avatkozott életünkbe, az emberiség életét hosszú időre megváltoztatva. Úgy látom, hogy legalább néhány évszázadon át a levegőn keresztül terjedő veszélyesebb járványok idején újból és újból hasonlóan szigorú és sokféle külső higiéniai szabályt és óvintézkedést fognak bevezetni.

A higiénia ilyen erőteljes felmerülése azonban nemcsak az emberiség sorsával függ össze, az angyalok hierarchiájába tartozó lényekével még inkább kapcsolatos. Ők éppen egy tudatfokkal, azaz fejlődési szinttel állnak az ember felett. Miként az ember arra rendeltetett, hogy a Földön váljon emberré, mégpedig a lelki-szellemi fejlődés emberi fokának teljes megszerzésével, úgy jelenleg az angyalok éppen angyali mivoltuk teljessé tételén munkálkodnak, miután az emberfokot korábban már rendesen teljesítették. Csakhogy minden szinten differenciálódás zajlik, amelynek egyik módja a lemaradás. Vannak lények, akik egy-egy korszakban nem tudnak haladni a szabályos fejlődés isteni kívánalmai szerint, és az isteni világrend – a jövőt előrelátva – engedi is őket lemaradni. Így ők nem tudják elérni a rendeltetésüknek megfelelő fejlődési szintet az adott korban. Tehát miközben a lény (ember, angyal stb.) a maga tudatszintjén igyekszik elérni a lényének megfelelő szintet, azon belül az egyik fejlődési állomáson nem fejlődik eleget.

Gyakran előfordul, hogy például az angyalok egy része az egyik alkorszakban nem teszi meg azt, ami ahhoz szükséges, hogy a következő alkorszakhoz tartozó fejlődési lépcsőre léphessen. Ebben az esetben ők lemaradnak szabályosan fejlődő társaikhoz képest, legalábbis átmenetileg. A lemaradás még nem nagy, egyik következő alkorszakban pótolható, és szeretnének is felzárkózni. Pontosan erről fogunk most beszélni a higiénia felmerülése kapcsán. (Persze ha a lemaradás tartós, és nem sikerül a következő alkorszakokban, esetleg korszakokban pótolni a lemaradást, akkor a lény nem válik teljesen azzá, amivé eredendően válhatott volna. Ennek megfelelően lesznek angyalok és emberek is, akik a földi fejlődés végére nem érik el a teljes angyal-, illetve emberfokozatot.

Rudolf Steiner sokszor beszélt róla, hogy „... a fejlődés összes fokozatain maradtak le céljukat el nem ért lények. Vegyük csak még egyszer a Nílus völgyében több ezer éve lezajlott ó-egyiptomi kultúrát, ahol felsőbbrendű tanítók nyilatkoztak meg az egyiptomiaknak, akikről azt mondták, hogy istenekként vezették az embereket.”8 Ezek az isteneknek nevezett érzékfeletti lények a szabályosan előrehaladó angyalok voltak. Rudolf Steiner így folytatja: „Rajtuk kívül azonban az angyal-fokozatot csak félig, vagy csak részben elért lények is tevékenykedtek még.”9 Azokat nevezi így, akik angyallá fejlődésük során ugyan angyalfokon fejlődtek egy darabig, de bizonyos lemaradásba kerültek addigra a többiekhez képest. Minden korban tevékenykednek lemaradt lények, az emberek világára is kihatóan.

Az angyalok egyébként legfőképpen az emberek sorsára ügyelnek. Ezért is nevezzük őket őrangyaloknak (védő- vagy vezető angyaloknak is). Minden angyal egyetlen ember karmájának, sorsának alakulását igazgatja, őrködik felette, hogy az minél jobban megfeleljen a karma törvényeinek, illetve az egyéni fejlődésnek. Ők e tevékenységük közben válhatnak olyan angyallá, akik megélésükben maradéktalanul kiteljesítik mindazt, amit angyalfoknak nevezhetünk. Amíg erről az útról nem tévednek le, addig általában szabályosan vagy normálisan haladó angyaloknak nevezzük őket, ha még nem is teljesen azok angyali képességeik kiteljesítését illetően. Nagy vonalakban a szabályos angyallá válás folyamatában vannak. A lemaradtak erről a szabályos fejlődést lehetővé tévő útról térnek le.

Értelemszerűen ugyanez érvényes az emberre is. Amíg nem térünk le teljesen az emberré válás útjáról, addig embereknek tekinthetjük magunkat. Amint letérünk, akkor már kicsit állatiasnak, csak félig-meddig leszünk emberiek. Ilyen megfontolásból nevezte Rudolf Steiner a Holdon lemaradt angyalok egy részét félisteneknek is.

Ha például egy angyal egy ideig embereket vezetett, több már, mint irányítása kezdetén volt. Irányító munkája következtében előbbre jut az angyal is, akár teljesen fejlett, akár lemaradt a fejlődés során. Mindig előbbre juthat minden lény, állandóan fejlődésben van minden, de újból maradnak le lények az összes fokozaton. Az előbb említett értelemben tehát az ó-egyiptomi kultúrában isteni vezetőket, angyalokat; aztán az angyalfokozatot nem teljesen elért félisteneket10, végül embereket is megkülönböztethetünk. De bizonyos lények az emberfelettiek soraiból megint lemaradnak, ők az ó-egyiptomi kultúra fokozatán maradnak vissza angyalokként, mert a vezetésben nem minden erejüket juttatják kifejezésre. ... Amíg tehát idelent az emberek előre jutnak, odafent lemaradnak bizonyos individualitások a dhyánik11, az angyalok közül.”12 Az ilyen lemaradó lényeket luciferinek nevezzük. „A luciferi lények birodalma éppen velük, az emberek és az angyalok között álló lényekkel kezdődik.”13 Luciferi lények a szellemi hierarchia minden rangján létez(het)nek. Az angyalok jót akarnak, azaz szabályosan szeretnének fejlődni, és így a jót viszik a világba, mégsem sikerül nekik ez teljes mértékben – saját „hibájukból”. Ők emiatt luciferi angyalokká, a normális fejődés szerint haladó angyalokhoz képest „félangyalokká”, félistenekké, az emberek és az angyalok szintje között álló lényekké válnak. Lemaradásba kerülnek a szabályosan haladó angyalokhoz képest, de a lemaradás még nem jelentős, és viszonylag „könnyedén”, kozmikusan rövid időn belül behozható anélkül, hogy közben a lemaradás miatt kísértő, gonosz lénnyé válnának. Csakis ennek ismeretében juthatunk mélyebb magyarázathoz arra vonatkozóan, hogy a higiénia jelenkori erőteljes fellobbanása mivel áll összefüggésben. Szabályosan haladó angyalok maradtak le a 3. kultúrkorszak idején, és váltak emiatt luciferi szellemmé, félistenné, lemaradt angyallá, legalábbis időlegesen, amíg nem pótolják lemaradásukat egy erre alkalmas másik korban, a mi korunk, az 5. kultúrkorszak.

Fontos látni, hogy az említett lények a mai korban nem gonosz és nem kísértő módon tevékenykednek. Alapesetben, ha egy lény lassabban fejlődik az elvárhatónál, az visszamaradást jelent, de nem feltétlenül gonosz, kísértő lénnyé válást. Csak hosszabb idővel válhatnak az így lemaradók kísértő luciferi lényekké. Például akkor, ha egy másik nagy kozmikus korszakban lépnek fel, de akkor sem minden tevékenységük tekinthető gonosznak, csak képesek kísértő lénnyé válni közben. Vagy akkor, ha lemaradt fejlődésüket a kiszabott korszakban nem tudják behozni.

Rudolf Steiner a Holdon visszamaradt luciferi angyalokról azt mondta, hogy „Semmiképpen sem szabad ... pusztán csak „rossz” lényeknek tartanunk őket. Ellenkezőleg. ... Mondhatjuk, hogy az individualizálódás, a tagolódás, a szabadság e Holdon lemaradt lényeitől van”14 – az emberek világában. Persze gyakran kísértő lényekként is működnek. Vannak olyan lények, akiknek a fejlődését azért tartják vissza, mert az emberiség fejlődése menetében különleges feladatuk van. Mivel a Holdon feladatukat teljes mértékben teljesített lények csak egyöntetű emberiséget hozhattak volna létre, ellenükbe állítottak a Holdon lemaradt olyan lényeket, akiknek ettől nyílt lehetőségük eredeti hibájuk jóvátételére. … A fejlődés során mégis jóra fordítanak mindent, ami valamikor tökéletlen, lemaradt állapotot jelentett. … Ezzel már választ is kaptunk a kérdésre: a világ bölcs vezetése miért engedi meg bizonyos lények lemaradását anélkül, hogy céljukat elérnék? Pont azért, mert a lemaradást követő időben jó a céljuk.15 Ebben az idézetben az előző kozmikus korszakban (ős-Hold állapotban) lemaradt, és ezért luciferivé vált lényekről van szó, akik most a Föld-állapotban vesznek részt az emberiség vezetésében szabálytalan fejlődésű lényekként. Ők a legtöbbet emlegetett luciferi lények, akikről a bibliai paradicsom-történetben csábító kígyóként van szó. Az emberi fejlődésbe képesek voltak beoltani a szabadság lehetőségének impulzusát (épp erről szól a paradicsomi történet), ugyanakkor ennek az volt az ára, hogy az emberek érzésvilágába költözve ismétlődőn rosszra, önzésre csábíthatnak, ha hagyjuk. És többnyire még engedjük...

Egyébként „A luciferi princípium abból áll, hogy jó szellemek maradnak vissza,”16 azaz a szabályos fejlődés útját hagyják el, de „a lemaradást követő időben jó a céljuk.”17 Ezek szerint egy lemaradt angyal kísértő, gonosz impulzusok inspirálójává legfeljebb hosszabb idő után válhat, ha visszamaradása tartóssá válik. Néhány ezer év, néhány kultúrkorszak eltelte után még minden luciferi angyal jótékony hatással van az emberiségre.

Kísértő tevékenység a régről lemaradt luciferi lényeknél fordul elő. A nem régen lemaradtak nem kísértenek, nem akarnak önzésbe taszítani, csak segíteni, jó a céljuk. Lemaradás tehát kicsiben, mintegy a földi kis korszakokban is előfordul újra és újra, és a lemaradók úgy válnak luciferi lényekké, hogy egyelőre nem kísértő lények. Luciferi lényekké válva természetesen másként vezetik az emberiséget, mint szabályosan haladó társaik, de nem akarják az embert bűnbe vinni. Így is tudják az emberiség javát szolgálni, miközben az elmaradt fejlődésüket pótolhatják, behozhatják.

Pontosan erről van szó a mai kor külső-testi higiéniáját is impulzáló lemaradt angyalok esetén. Ők nem gonosz módon, hanem segítően tevékenykednek, noha nem a szabályos fejlődés értelmében – de a szabályos fejlődés egyensúlyának megsegítése érdekében. Az ó-egyiptomi lemaradó angyalok ilyen értelemben támogatják ma az emberiséget.

Lucifer, a luciferi lények vezetője régről maradt vissza, ezért bizonyos helyzetekben kísértő, máskor pedig jótékony hatású. „Látjuk például, hogy Lucifer egész seregével közreműködik abban, ami azután konkrétan a görög kultúrhatást ajándékozza az egész emberi fejlődésnek a görög héroszokban, a görög hősökben és művészekben.”18 Ez egyértelműen jó és hasznos hatás volt.

Jótékony kultúrimpulzusok áradtak be a mi (5.) kultúránkba is, amikor nemcsak a szabályosan haladó, hanem mellettük az ó-egyiptomi (3.) korban visszamaradt, de addig szabályosan haladó angyalok is igyekeztek újra a földi emberek vezetése által magasabbra fejlődni, az ó-egyiptomi korszaban elkövetett mulasztásaikat jóvá téve. Ők azok, akik miközben az ó-egyiptomi kultúra virágzása során az embereket vezették, az irányító tevékenységük értéke jelentősebben elmaradt a többi angyalétól. „Amint a régi Holdon angyalfokozatot el nem ért lényeknek az volt később a feladata, hogy a Föld-korszakban avatkozzanak be ismét tevékenyen az emberiség fejlődésébe, úgy az egyiptomi-káld kultúrkorszakban lemaradt vezető lények feladata is az volt, hogy a kultúrába csak később, mint lemaradt lények avatkozzanak be újból. … Mindenben, ami az embereket ma ahhoz akarja elvezetni, amivel nekünk a nagy szellemi bölcsességekből a teozófia [értsd: elsősorban Rudolf Steiner teozófiája = antropozófia] ad át, a fejlődés szabályos irányítói nyilatkoznak meg. De kultúránk irányzataiba beavatkoznak az egyiptomi-káld kultúrkorszak idején visszamaradt lények is, ők nyilatkoznak meg sok mindenben, amit ma és a közeljövőben gondolnak és tesznek az emberek. Mindenben megjelennek, ami materialista jelleget kölcsönöz a kultúránknak, sokszor még a szellemiségre való törekvés során is észlelhetjük őket.”19 Nem véletlen. Nem ritkán pont a szellemi úton járók vannak kitéve súlyos luciferi megtévesztéseknek, és az ó-egyiptomi korban lemaradt angyalok luciferi lényekként úgy igyekeznek az embert vezetni, hogy e megtévesztéseket elkerülje, vagy kikeveredhessen belőlük. Így vannak bölcs módon szembeállítva a luciferi lények egymással: a kísértők a kizárólag jótékonyan munkálkodókkal. „Ezért merül fel annyi minden a mai emberiségben, ami a régi egyiptomi erők újjáéledésének tűnik, közülük sok azonban úgy éled újjá, hogy ami annak idején szellemileg hatott, az most materialista jellegűre átformálva jelenik meg újra.”20 Nemcsak az ahrimáni lények, hanem a luciferiek is képesek a materialista impulzust erősíteni. Az ahrimáni és luciferi lényekről való sematikus ítélet megtévesztő, ha azt hiszi valaki, hogy a luciferi lények sohasem képesek a materializmus oldalán állni. Egy részük képes erre is, amikor jó a szándéka. Karmikusan így tudja kiegyenlíteni például az ó-egyiptomi korban lemaradt angyal az akkoriban elkövetett mulasztásait.

A mindennapi életünkre jellemző higiénia (mosakodás, fürdés, környezetünk tisztán tartása stb.) e lények hatásaként van jelen életünkben. Ez nem rossz, nem akar tévedésbe vinni, alapvetően az emberek javát szolgálja. A járványok során alkalmazott materialista jellegű higiéniai rendelkezések ugyancsak ezeknek a luciferi angyaloknak a tevékenységére vezethetők vissza. A védőoltások is. Rudolf Steiner szellemi kutatásai szerint a védőoltások a mai kornak megfelelően, karmikus szükségszerűséggel jelentek meg az ó-egyiptomi kultúrából eredő szellemi hatások következtében a korábbi higiénia egyik tükröződési formájaként. A 2020-as Covid-19 járvány kapcsán hozott minden – arányos – materiális-testi higiéniára való rendelkezés is az ó-egyiptomi kor szintjén lemaradt angyalok emberiséget vezető tevékenységével függ össze.

„Ma az ó-egyiptomi-káld világ annak idején haladó, de ma már visszatartó erői élnek a tudományban. …”21 A mai külső tudományosságról jól tudjuk, hogy alapvetően a materialista ideológiához igazodva igyekszik előrehaladni a megismerés terén. Akkor ez rossz? Egyáltalán nem. Attól, hogy valami materialista jellegű, semmiképpen sem rossz. A materializmus egy jogosult világszemlélet. A gyakorlati materializmus nem rossz. Amíg a materializmus a maga területén, az anyagi világban mozog, addig érvényes is, amit állít. A materializmus akkor rossz, ha gonosz célok eszközévé válik, vagy elméleti szinten arra használják, hogy az anyagi létsíkon kívüli területekre terjesszék ki érvényességének a körét. Ez utóbbi rendszerint tévedésekhez vezet, és az emberi lélek megromlásához is.

A járványügyi és higiéniai szabályok alkalmazása, a védőoltások fejlesztése és alkalmazása e lemaradt angyaloknak, erőknek a szellemi irányítása alatt áll. Rudolf Steiner így folytatja: „Ezek az erők ártani fognak a jelenlegi korban az embernek, ha jelentőségüket nem ismeri fel, de ha tevékenységüket megismerve kerül velük helyes viszonyba, nemhogy árthatnának neki, hanem még jó célokra is vezethetik. Hasznosítanunk kell ezeket az erőket, különben nem is lennének ma nagy technikai, ipari és egyéb vívmányaink. Ezek az erők a luciferi lények legalacsonyabb fokához tartoznak.”22 Ők azok az angyalok seregéből visszamaradt lények, akikről beszéltünk. Egy részük a külső, materialista higiénia impulzálói, mások a tudományé. Hasznosítanunk kell azokat az erőket, amiket ők embereiken keresztül a Földön képviselnek. Erre is szükség van. Ők a jelenlegi kor szabályos szellemi haladásával szemben hatnak, mégis jótékonyan. Nem az előrehaladást szorgalmazzák, hanem bizonyos fokig visszatartanak az egyoldalú szellemi felfogástól, a spirituális túlzásoktól. A tudomány területén kifejtett működésük az észszerű, a tudomány materialista szemléletére alapozott tárgyilagos megismerést szorgalmaz. Különösen a szellemi-lelki fejlődés útjára tért emberek számára nagy segítség az ó-egyiptomi korban lemaradt angyalok inspirációit felvenni lényükbe, mert elsősorban ők hajlanak arra, hogy a materialista világot megvessék, a fizikai-testi szinten kikutatott, megfigyelt tényeket semmibe vegyék.

Minden bölcs ember elfogadja karmáját, még ha az nagyon sok emberével közös is… Aki Istent, az ördögöt, Ahrimánt, a sorsot vagy a vírust hibáztatja szerencsétlensége, betegsége vagy bármilyen sorscsapása miatt, az messze áll a bölcsességtől. A szellemi úton haladóknak a karma meglátása, elfogadása egy fontos lehetőség az előrehaladásra. Sokan jól tudják mindezt hangoztatni, de kevesebben tudnak eszerint is élni. Amikor ott az adandó alkalom, hogy karmikus megértésüket gyakorolják például abban, hogy a külső higiéniát a védőoltásokkal együtt korunkhoz tartozónak vegyék, akkor egyet nem értésüket fejezik ki. Mivel? A karmával? ...

Rudolf Steiner a továbbiakban így méltatja a 3. kultúrkorszakban lemaradt angyalok tevékenységét: „Ha a világ bölcs irányítása folytán az egyiptomi-káld korszakban nem maradtak volna le ilyen lények, a mai kultúrának nem lenne meg a kellő súlya. Csak azok az erők működnének, amelyek az embereket teljes erővel a szellemiségbe kívánnák juttatni. Az emberek túlságosan hajlanának rá, hogy az ilyen erőknek engedjék át magukat. Álmodozó rajongók lennének belőlük. Csak a lehető leggyorsabban szellemivé alakult életről szeretnének tudni valamit, és a fizikai-anyagi dolgok iránt egyfajta megvetést [semmibe vevést, lenézést] tanúsító lelkület lenne számukra irányadó.23 Itt arra figyelmeztet, hogy a fejlődés jelenlegi alkorszakában az a veszély fenyegeti az emberiséget – a szabályos fejlődés szerinti szellemi fejlődési irányt is figyelembe véve –, hogy még a régről visszamaradt luciferi lények materiális világtól elidegenítő, gyors szellemi fejlődéssel kecsegtető befolyásának, a luciferi kísértésnek is behódol, túlságosan a szellemiekre, lelkiekre helyezve a hangsúlyt, miközben a materiális életre, a materialista vívmányokra lenézően, nemtörődöm módon tekint. Voltaképpen a valóságtól elidegenedés fenyegetné az emberiséget, ha e visszamaradt angyalok ma nem végeznék a feladatukat, és nem értenénk meg őket. A jövőbeni szellemi fejlődésnek pont a mai materialista természettudományban megerősített gondolkodási erőkre kell támaszkodnia. Az Ó-Egyiptomi kor virágzása idején lemaradt angyalok ebben vannak ma nagy segítségünkre.

Még egy fontos különbség van a szabályosan fejlődő és az ó-egyiptomi korban lemaradt angyalok között. „Az egyiptomi-káld kultúra egykori vezető lényei annak idején nem tartoztak Krisztus vezetése alá, csak az egyiptomi-káld korszak óta rendelték alá magukat Krisztus irányításának. Attól haladtak annyira előre, hogy most ők vezetik Krisztus hatása alatt az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszakot, hogy követik Őt a magasabb világokban. Az olyan lények lemaradása pedig, akikről azt mondtuk, hogy gátló erőkként hatnak, onnan ered, hogy nem rendelték alá magukat Krisztus irányításának és így Tőle függetlenül tevékenykednek tovább. Emiatt majd az emberiség kultúrájában egyre feltűnőbb lesz a következő jelenség. Lesz majd egy materialista jellegű, az egyiptomi-káld korszak visszamaradt szellemeinek vezetése alatt álló áramlat, ennek hatása alatt áll ma a materialistának nevezhető tudomány zöme a világ minden táján. Ugyanakkor azonban érvényre jut a másik áramlat is, amelynek az a célja, hogy ha az ember bármit is tesz, végül találja meg mindenben azt, amit Krisztus-princípiumnak nevezhetünk.”24

Ezzel kapcsolatban ismételten fel kell hívjam a figyelmet, hogy antropozófusként, szellemi úton járó emberként semmiképpen sem a visszamaradt szellemek materialista impulzusát kell erősítenünk. Arra ott vannak a materialista érzületű emberek. Azt csupán látnunk, elfogadnunk és értenünk kell. El kell fogadni mint a karma egyik időszerű megnyilvánulását. Nekünk a szellemi előrehaladás jegyében kell munkálkodnunk, amely semmiképpen sem egyeztethető össze Lucifer szélsőséges, lelki-szellemi megtévesztő tevékenységével, valamint a vele szemben álló Ahrimán materialista, lefelé húz megtévesztéseivel. Nekünk a luciferi és az ahrimáni szélsőség között a szabályos szellemi előrehaladáson kell munkálkodni, és hogy erre minél több ember rátaláljon. Ezen az úton nem bölcs dolog, és teljesen szükségtelen is mindenféle fizikai testi, anyagi tényt, megfigyelést semmibe venni és lenézni. Aki a jelenlegi korban a materialista alapokon állva nem erősödik meg a tárgyilagosságot, az egészséges gondolkodást illetően, a jövőben esedékes szellemi előrehaladása nem lesz kellően megalapozva, és annak a veszélynek teszi ki magát, hogy le fog maradni. Az egész természettudományos materializmusnak az a legfőbb értelme az, hogy a józan, egészséges, tárgyilagos gondolkodást általa, az anyagi világ dolgait elfogulatlanul szemlélve fejlesszük ki. Ha ez valakinek nem sikerül, akkor a szellemi úton sem a tárgyilagos megkülönböztető képességgel, sem ennek érzületben megjelenő megnyilvánulásával, a valóságérzékkel nem fog rendelkezni kellő mértékben, és emiatt folyton mindenféle eltévelyedésbe és tévedésbe fog esni.

A következő részben látni fogjuk, milyen egyszerű módon vihető félre az emberek nagy tömege. Elsősorban arra térek ki, hogy a luciferi lények gonosz működésükkel miként tudják kiragadni a valóságból a földi emberek viszonylag nagy tömegét azáltal, hogy a materiális alapokon álló tudománytól és mindattól idegenítik el őket, amelynek köze van az anyagi világhoz, illetve a mai tudomány tényszerű kutatási eredményeihez.

 

1Mindenki mindenki elleni háborúja. Lásd Rudolf Steiner: A Szellemtudomány körvonalai, GA 13

2Lásd még a Szellemi útmutatások a 21. századra című könyvem, ahol összefoglalóan vázolom a fejlődés ívét és különféle korszakait. A Táplálkozás és tudatfejlődés című könyvem a földi fejlődésről szól a táplálkozással összefüggésben.

3Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

4Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

5Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 25.

6Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 26.

7Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 26.

8Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

9Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

10Ők valójában olyan lények, akik az emberfokot teljesítették, és megkezdték angyallá válásukat is, de a szabályosan haladó angyalokhoz képest lemaradásban vannak. Ilyen értelemben csak félig angyalok, azaz félistenek.

11A kereszténykultúrkörben angyaloknak nevezett lények keleti (szanszkrit) elnevezése.

12Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

13Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

14Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

15Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

16Rudolf Steiner: Das Geheimnis des Todes, GA 159, Prága, 1915. 05. 15.

17Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

18Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 28.

19Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

20Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

21Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

22Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

23Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

24Rudolf Steiner: Az ember és az emberiség szellemi vezetése, GA 15

(2020. 11. 28.)

Folyt. köv. (COVID-19 – LÁSSUNK TISZTÁN! 5/1.)

A sorozat 4/1. része (cikk első része)

A sorozat 3. része

A sorozat 2. része

A sorozat 1. része

Minden jog fenntartva © Gellért Ferenc