Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc

A napszemüveg használatának hátteréről

 

Ebben az írásban arra keresem a választ, hogy a napszemüvegnek mi a szerepe az emberi életben.

Goethe nyomán tudjuk, hogy a szemek ugyan a fény és a színek észlelésére vannak, de a fény hozta létre a szemeket, hogy a szemek a fényt észlelhessék. A fény, főként a természetes napfény időszakos jelenléte, jelenleg is fontos, hogy szemeink egészségesek maradjanak. Ha már rövid- vagy távollátási problémáink vannak, akkor domború vagy homorú lencséjű szemüveggel lehet korrigálni a hibát.

A szemüveg a szem előtt hordható színtelen, átlátszó üveg. A napszemüveg a szem elé helyezhető és hordható színezett üveg, amivel a Nap intenzív fényével szemben védekezünk. Eredetileg a túl erős napfény elleni védőeszköz volt csupán, manapság azonban számtalan más szerepet is felvett. Gyakori használata viszont lehetséges, hogy gyengíti a látóképességet, mivel kevesebb fényt enged a szemekhez.

A történészek szerint a római katonák már használtak esetenként a szemük elé tartott színes kristályokat az erős napfény ellen, hiszen akár meg is vakulhat az ember, ha hosszabb ideig túl erős fény éri a szemét. Azután évszázadokig nem használtak ilyesmit. A 20. század elején az amerikai hadseregben bevezették a pilóták számára a káros ultraibolya sugárzás ellen a napszemüveget. Tehát ez egy modern találmány. Mivel időnként napszemüvegben jelentek meg a többi ember között, és tetszetős volt, viszonylag gyorsan divattá vált.

Elsősorban egészség-megóvási célból viseljük. Nem csupán az intenzív napfény ellen, hanem az ózonréteg ritkulása miatt a szabad szemmel nem látható ultraibolya sugárzások elleni védekezésül is használjuk. A félelem is szerepet játszik tehát a napszemüveg elterjedésében. Sőt, ma már léteznek borús időkre ajánlott, speciális szemüvegek is, amelyekkel kontrasztosabban láthatunk. Ennek létrejöttében azonban már a divat is nagy szerepet játszik.

Először is, miért hord valaki egy olyan színezett üveget, ami a fényt kevésbé engedi az ember szeméhez férni? Hiszen a napszemüveg lényegéhez az elsötétített vagy színezett üveg elengedhetetlen módon hozzátartozik. Akinek úgy van organizálva a szeme, hogy a fényt vagy az erős fényt nem képes könnyezés vagy fizikai fájdalmak nélkül elviselni, felvesz egy napszemüveget, és ezzel elviselhetőbbé teszi mindennapi életét. A látássérültek és gyengén látók napszemüveg viselése teljesen evidens, részben azt a mindennapitól eltérő szemmozgást és üveges tekintetet fedi el, ami elüt a szokványostól, és esztétikailag is visszatetsző lehet. A modern embernek azonban általában nem beteg a szeme, hogy a fénnyel kapcsolatban ilyen módon kellene fellépnie. Megelőzésként ajánlják a sötét szemüveget. Egyes gazdasági köröknek is érdeke ez. Egészen kifinomult érdekek is késztetik az embert, hogy napszemüveget hordjon. Teljesen jogosult lehet, ha autóvezetés közben a balesetek elkerülésére napszemüvegben vezetünk. Hiszen előfordul, hogy pl. a Nap alacsony állásában az embert egészen elvakítja, ha éppen a Nap irányába kell néznünk. S ha még az út is vizes vagy havas, akkor a visszaverődő fénnyel együtt még vakítóbb hatású és valóban balesetveszélyes. Ezen kívül ha az UV sugárzás valóban annyira veszélyes, amennyire azt az orvostudomány állítja, akkor ez szintén nyomós ok az alkalmazására.

De nemcsak egészségügyi és betegségmegelőzési célból hordhatunk elsötétített üveget a szemünk előtt, hanem kozmetikai okokból, testünk fiatalos jellegének megtartása céljából, hiúságból is. Az erős és alacsony szögben érkező fény, főként nyári napfelkelte után, esti naplemente előtt vagy téli alacsony napállásnál a fehér hófelszín fölött bizony erős hunyorgásra késztetheti az embert. Ez egyrészt a mai kényelmes embernek bizony(!) fárasztó lehet, másrészt a tartós és gyakori hunyorgás felnőtt korban a ráncosodást segíti elő a szem környékén. A ráncok pedig könnyen feltűnnek embertársaink számára, amit sokan szeretnének elkerülni. Ha már ráncosnak kell lenni egyszer, az minél később következzen be. Főként a nők egy része azért is hord napszemüveget, hogy az öregkori jegyek egyikét, a ráncok keletkezését késleltesse, vagy a meglévő ráncokat elrejtse.

Vannak azonban a napszemüveg viselésének még egyéb okai is. Beszélni kell a divatról. Hiszen a napszemüveg elterjedéséhez elsősorban a divat járult hozzá, nem az, hogy hirtelen megváltoztak volna az ember szemei vagy környezetéhez való viszonya. Mi a divat valójában? Szokták mondani, hogy hóbort, valami nem teljesen megmagyarázható, ami nem teljesen racionális. A divat azonban elsősorban egy olyan emberfeletti erő, ami ugyan embereken keresztül valósul meg, de nem emberek hozzák létre. A divatszakemberek létrehoznak valamit. Ezáltal bizonyos termék, stílus, szabásfajta, minta, szín, anyagtípus stb. elterjed az emberek között, egy másik pedig feledésbe merül. Mi okozza ezt? Csupán az emberek tetszése? Nem hiszem. A tetszés az érzésekhez tartozik, amit jelenleg még csak részben vagyunk képesek kontrollálni. A tetszésünkbe saját lényünkön kívül belejátszanak különféle érzékfeletti erők is, amik egyrészt egyformára akarják alakítani érzéseinket, másrészt át akarják „színezni” az emberi érzéseket. Így tud létrejönni a divat. A napszemüveg viselése is így terjedt el: az emberek nagy része sajátított el hasonló érzéseket ezzel a tárggyal, és a használatával kapcsolatban – bizonyos mértékig, (nem pejoratív értelemben) – meggondolatlanul. Ma már kifejezetten ékszerként, a test ékeként is használatos.

A napszemüveg viselésének lelki, pszichológiai okai is vannak. A napszemüveget lelki kényelmesség céljából is viseljük. Mi ez a kényelmesség? Fentebb bizonyos szempontból már érintettük, de más szempontból is beszélhetünk róla. Szivárványhártyánk közepén helyezkedik el a sötét, fekete pupilla, amely valójában saját énünk fizikai létbe való kitekintésének a helye. Hogy igazi lényünk azon a sötétnek látszó lyukon tekint a fénnyel teli világba, talán sokan nem tudják, de tudattalanul érzi mindenki. Ismert a mondás: a szem a lélek tükre. Azt is mondhatnánk ezt kiegészítve, hogy szemünk a szellemünkhöz és lelkünkhöz való kapcsolódás egyik kapuja embertársaink számára. – Nagyon jól tudja mindenki, kimondva vagy kimondatlanul, hogy a másik ember szeméből nagyon sok mindent ki tud olvasni. Érezzük, hogy arcunkról és szemünkről sok minden leolvasható. Rejtett és elrejteni szándékolt érzéseink, tekinteteink árulkodóak lehetnek. A mai rohanó világban mennyire „megnyugtató” tud lenni egy elsötétített üveg mögül kinézni a környezetünkre…! Mennyire biztonságos, ha megfigyelők lehetünk anélkül, hogy tudná a megfigyelt, hogy mi most szemmel tartjuk! S ha ez az üveg maga a napszemüveg, akkor azért is nagyon kényelmes, mert még magunkkal is vihetjük, bárhová megyünk.

Jelenleg a tudati lélek korában élünk, amiben az önálló gondolkodással összefüggő öntudatos élet fejlesztése áll az előtérben. Énünk a legújabb tagja lényünknek, melyhez a Földön jutottunk hozzá. Hármas testiségünk már korábban is megvolt. Énünk a legfiatalabb része emberi lényünknek, és még nagyon éretlen, erőtlen. Még bőven van mit fejlődnie. Emberi kapcsolatainkban én áll az énnel szemben. Az erősebb, érettebb segítheti a gyengébbet és fejletlenebbet. A gyenge én – és bizonyos mértékig mindannyian azok vagyunk még – élet- és fennmaradási ösztöntől vezérelve is érzi gyengeségét. Ennek egyik szimptomatikus velejárója a napszemüveg viselése. Amikor az ember még nem képes teljesen őszintén kimutatni lényének belső érzéseit, még annyira sem, amennyire az a szemekből kiolvasható, akkor elbújik a színes üveg mögé. Így nem, vagy kevésbé látják rajta mások az érzéseinek és gondolatainak a kifejeződéseit. Amikor még nem érez magában annyi szellemi erőt, hogy énjével és tekintetével teljes mellszélességgel kiálljon, akkor elrejtőzik mögé. Van ebben önámítás is, hiszen látszólag rejtőzik csak el, csak részben, valóságosan nem. Olyan ez egy kicsit, mint amikor a strucc félelmében a homokba dugja a fejét.

Gyengék vagyunk énünkben. Milyen egyéb jelei vannak ennek? Minden erkölcsileg kifogásolható gondolatunk, érzésünk, szándékunk és tettünk egyúttal éretlenségünk jele is. Minden olyan cselekedetünk, amiben embertársunk ellen követünk el valamilyen fájdalmat vagy szenvedést okozót, az saját fejletlenségünk bizonyítéka. Minden erőszak erőtlenség. Minden egoizmus magasabb én nélküliség.

Antropozófiai tanulmányainkból tudhatunk az ellenerők működéséről. Mindennapi tapasztalatainkból ismerhetjük a luciferi és ahrimáni erők és lények jelenlétének hatásait. E kétféle erő és lénycsoport nélkül fejlődésünk csorbát szenvedne. Hogy csak a legjelentősebbet említsem, a szabadság és szeretet földi ideálja csak azért ragyoghat szemünk előtt, mert ezek az akadályozó erők is beleszólnak életünkbe. Ők valamikor e lehetőség megteremtésében is szerepet játszottak, most pedig e lehetőség megvalósulásának megakadályozásán munkálkodnak. – Nemcsak a középúton járhatunk, hanem mint a részeg, jobbra és balra is eltántorodhatunk. És minden egyensúlyvesztés alkalmával e szélsőséget képviselő erők számára nyílik meg az út hozzánk. Nagyon gyakran észre sem vesszük, hogy eltántorodunk, kibillenünk egyensúlyunkból. Erőtlenségünkben, tompaságunkban sokszor nem tudatosítjuk, hogy mikor, mit, milyen erőt követünk. – A napszemüveg viselés, mint divat kialakulásában részt vettek ezek az ellenerők is. A 20. század előtt senki sem viselt elsötétített vagy színezett (szem)üveget. Miért is viselt volna, hiszen ezt az akkor élő emberek egyfajta ketrecnek érezték volna, még ha a szabadságtól messzebb is álltak, mint mi. A modern kor embere annyira érzéketlenné vált bizonyos érzések iránt, hogy alig akad olyan, aki érzi ennek esetleges negatív hatásait. Annyira elfelejtette szellemi eredetét, hogy érzéki földi léte teljesen megtévesztheti.

Rudolf Steiner több előadásában is beszél arról, hogy a vélemények egységesítését, az ún. közvélemény kialakítását és hangoztatását, az általános vélemény érvényesítését az egyessel szemben elsősorban a luciferi erők számlájára írhatjuk. A divat is egységesítő szándékok következménye. Ma, amikor az emberi én individualizációs folyamata zajlik, ami egyben az én erősödése és érlelődése, akkor minden általánosító törekvésnek való behódolás egyrészt egy kis felüdülés, megpihenés az én-fejlődés rögös útján, másrészt tünete gyengeségünknek, harmadrészt pedig luciferi működés jele, aminek behódolunk. A divat mögött persze a korszellem, a „jó” erők is ott állhatnak, de nem jobban, mint amennyire az az emberi én szellemi fejlődését szolgálja. A divat fogalma csupán a jó erők hatására talán értelmetlen, tartalom nélküli is volna, de legalábbis sokkal szerényebb tartalmú. A luciferi erők viszont ezt szeretik túlhajtani. A bármilyen túlzásba esett, valamilyen szinten saját énjéből kizuhant, saját énjét elhagyó ember: gyenge ember. Ezek vagyunk mi. Ha ezt tudatosítottuk, máris erősebbé váltunk egy kicsivel.

A napszemüvegben nem úgy látjuk a világot, mint nélküle. Mivel elsötétített üvegen keresztül nézünk vele, a fényteli világ is sötétebbnek, az üveg színe miatt egysíkúbbnak látszik. Mivel színes (általában barna!) üvegen keresztül látunk vele, más színben látunk dolgokat. Miért jó nekünk, ha sötétebb árnyalatokban vagy nem természetes módon látjuk a fizikai környezetünket? Jó ez egyáltalán? Bizonyára csak ritkán. Erről az elején beszéltünk. Az ahrimáni erők érdekében áll, hogy az ő sötét világukat rokonszenvesebbé tegyék az ember számára, hogy a fizikai világot más színben tüntessék fel, mintegy mesterséges színeket lássunk. A napszemüveg valamilyen mértékben alkalmas eszköznek bizonyul ahhoz, hogy az ahrimáni erők e szándékai megvalósuljanak nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. A luciferi erők érzéseinkbe lelkesedést visznek, hogy a napszemüveg használatával uniformizáló, individualizáció ellenes törekvéseik megvalósuljanak. Az ahrimáni erők pedig az így kialakult divatot azért támogatják, hogy ezáltal ne igazi valójában, hanem sötétebben, komorabban, hidegebben, ridegebben lássuk a világ dolgait. A luciferi erők úgy igyekeznek kísértésbe vinni, hogy a jó szellemi-isteni erők helyébe saját – mindenkit egyformára formálván – lelki-szellemi világukat kínálják lelkesítően, az ahrimáni erők pedig úgy, hogy kiszakítanának azoknak a szellemi erőknek a világából, amiknek az ősi Szaturnusztól tartó fejlődésünket köszönhetjük. Ahrimán hatásai mutatkoznak meg abban is, amikor részvétlen, mosolygás nélküli, hűvös ábrázatot igyekszik az ember a napszemüveg mögé rejtőzve mutatni. Mosolyogni egyébként sokszor nem érdemes napszemüvegben, mert az gúnyosnak tűnhet. Fizikailag és lelkileg is a sötétség erőinek engedünk teret, amikor először is a kinti derűből, a napfény fizikai derűjéből nem kérünk, hogy azután az őszinte lelki derű is elkerüljön minket. Ez Ahrimán öröme. Egyébként az UV sugárzással való ijesztgetés és félelemkeltés is az ő malmára hajtja a vizet.

Ahrimán eme működése összefügg a jelenlegi tudati lélek korszakkal is. Tudati lelkeinknek mostantól kell elsajátítania a tárgyilagosságot, az önzetlen gondolkodást, az objektív ítéletalkotást. Ez egyben a gondolkodásunk és érzéseink kapcsolatának szabályozását, és szabályozásának tanulását is jelenti – krisztusi értelemben. Ahrimán itt lép közbe, amikor e nem kis feladattól úgy próbál eltéríteni minket, hogy a valódi, érzéseket felkeltő tárgyilagosság kialakítása helyett ennek látszatát, a hideg, érzéketlen, érzelemmentes gondolkodást, és a napszemüveggel eltakart tekintetet törekszik szokássá tenni. Ez pótlék.

A napszemüveg nem csupán a szemet, hanem néhány centiméteres környezetét is eltakarja. Sőt, ma már léteznek egészen hatalmas napszemüvegek, amik az arc egy egészen jelentős részét eltakarják. Ez persze figyelemfelkeltésre is alkalmas. Az individualizáció, igazi énünk kifejlődése eleinte az egoizmus, önmagunk kihangsúlyozása útján halad. Ezt a luciferi erők „segítségével” visszük túlzásba. Másrészről a sötét üveg valamilyen szinten, ahrimáni módon, az ember fekete pupilláját utánozza.[1] Ez azt az üzenetet is hordozza, hogy szemünknek azzal a feketeségével, ami mögött valami szellemi rejtőzik, fontos dolgunk van. Az ahrimáni erők ezt úgy próbálják kicsúfolni, hogy ráveszik az embert a napszemüveg viselésére. Anyagi-művi sötét vagy színes üveggel eltakarjuk szemeinket.

A jövőben, amikor az ember énje olyan erőssé válik, hogy újra képes lesz belátni a szellemi világba is, akkor – úgy vélem, hogy – nem fog napszemüveget hordani senki sem. Még ha a Nap oly erősen is tűz majd a szemébe, hogy ez bizonyos mértékig hátráltatja szellemi érzékelését, akkor sem. Mint ahogy az ősi korokban szemtől szembe állt egymással két ember, semmilyen művi eszköztől nem zavartatva, a jövőben is hasonlóképpen fog történni. A jelenlegi korban ezt a napszemüvegen kívül sokszor még egyéb technikai eszközök is zavarhatják. Mennyire kellemetlen vagy embertelen érzéssel jár, amikor egy napszemüveges ember arcára tekintünk, és nem tudjuk felvenni vele a szemkontaktust! Lehet, hogy csak egy pillanatra vetném a szemére a tekintetem, mégis valamilyen jelentőséget tulajdonítok annak, hogy belenéztem-e szemébe vagy sem. Valamilyen érzékfeletti kapcsolat lehetősége nem valósul meg a szemkontaktus hiányával. Ezáltal az ahrimáni erők által keltett és fenntartott idegenség érzés növekedik, ami egyre több fájdalomhoz és szenvedéshez vezet mindig újra és újra az emberi társadalmakban.

Írásommal senkit sem szeretnék lebeszélni a napszemüveg használatáról. Igyekeztem minden lényegeset figyelembe venni, amit képességeim megengedtek, hogy tárgyilagos ítéletet alakítsak ki. Az is lehet, hogy valamit e téren tévesen látok, és biztosan lehetségesek másfajta megközelítések is. Ez a téma azonban már évek óta foglalkoztat, és szükségét éreztem, hogy gondolataimat megosszam másokkal. Reményeim szerint több embert is sikerül elgondolkodtatnom egy egészen „jelentéktelen” tárggyal kapcsolatban. Ezen kívül hangsúlyozom, hogy nem kívántam a dolgok súlyánál intenzívebben felhívni a figyelmet egy hétköznapi tárgyra, inkább csak merészeltem messzemenő következtetésekre jutni.


[1] Érdekes, hogy az ún. ufonautákat általában hatalmas pupillával, szivárványhártya nélkül ábrázolják. Amennyiben ezek a többé-kevésbé érzékfeletti lények ahrimániak, akkor újabb megvilágításba kerülhet a napszemüveg viselés divatja. A színes szivárványhártya a lélek tükre, aki földi életek során ment már keresztül. Az írisz egyben annak a kozmikus múltnak is eredménye, mintegy mikrokozmikus mása, ami az ősi planetáris korszakokban lezajlott, és amiről Ahrimán nem akar tudomást venni. Csak az a hatalmas, emlősállatokéhoz hasonlító szem tűnik fel azonnal az ábrázolásokból. Lehet, hogy a napszemüveg egyúttal egyfajta ahrimáni eredetű idomítóeszköz az emberek számára, amivel az embereket állati létbe kívánják süllyeszteni?

 


Vissza az előző oldalra

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc