Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc: A védőoltások és a lelki fejlődés

 

A védőoltások mint a szervi önnevelés akadályozói

A fekete himlő évszázadokon át igen nagy arányban szedte áldozatait. Ám a 18. század végén felfedezték, hogyan tehető az ember immunissá vele szemben, és hamarosan bevezették a fekete himlő elleni védőoltást. Ezzel a védőoltások elindultak hódító útjukon. Előzőleg nem volt semmilyen oltás, ám már pár ezer éve is volt kísérlet arra, hogy az ember immunizálja magát bizonyos betegségekkel szemben.

Mindjárt a himlő (=fekete himlő) elleni védőoltással szemben azonban többen is ellenérzéssel viseltettek, pedig egészen biztosan sok-sok ember szenvedését és halálát lehetett vele megelőzni. A védőoltások ma is megosztják az embereket. Alapvetően két szélsőséges vélemény van, és ezek között számos köztes árnyalat. Az egyik szerint a védőoltások túl veszélyesek, és nem is hatékonyak, ezért teljesen mellőzni kellene őket. A másik szerint nagyon is szükségesek és hatékony védettséget adnak, ezért még több betegséggel szemben kellene bevezetni őket. Ebben az írásomban rávilágítok arra, hogy az egyensúlyt kell ezen a téren is megtalálni. Nem szeretnék agitálni sem a védőoltások ellen, sem mellettük: csak a valóságot leírni. Szeretném, ha ez a kis írásom minden olvasómnak segítene a maga elfogulatlan gondolkodásának a kialakításában.

A védőoltással szemben feltörő ellenérzésre Rudolf Steiner, a 20. század elejének nagy polihisztora, az antropozófia alapítója hívta fel a figyelmet, és egyúttal megvilágította ennek szellemi hátterét is. Látta, hogy a fekete himlő a „magasabb fokú önzés és szeretetlenségre való hajlam” megtestesülése, amit az előző életből hoz az ember. A himlő elszenvedése, a belőle való kigyógyulás tehát az önzést és a szeretetlenséget csökkenti az elszenvedő lélekben, hiszen ha azt legyőzi, akkor bizonyos mértékig a szeretetlenséget győzi le. Rudolf Steiner ezt a folyamatot szervi önnevelésnek nevezi. Ha valakinek erre a lelki fejlődésre nincs szüksége, akkor nem lesz himlőbeteg, a himlő vírusa teljesen ártalmatlan lesz számára. De hasonlóan van ez más betegségekkel is. Rudolf Steiner csak a himlővel kapcsolatban beszélt a védőoltásról, viszont minden betegség valamilyen lelki jelleg megtestesítője. Az ő megfigyelései alapján a kanyaró például arra próbál nevelni, hogy „többet foglalkozz a külvilággal, ne gondolkodj annyit magadról!”, a diftéria pedig arra nevel, hogy „ne indulatból cselekedj!”.

Szeretnénk mindig egészségben élni? Igen. Csakhogy az ember addig nem lehet teljesen egészséges, amíg lelkileg nem válik angyallá. Az ember azért él a Földön, hogy lelki-szellemi fejlődésen menjen keresztül, hogy majd egyszer olyan legyen, mint egy angyal. A leszületésre készülő lélek tökéletlen, és lelke mélyén vállalja a fejlődéssel járó szenvedéseket. Nem is szeretne mást, mint magasabbra fejlődni. Tudja, hogyha a Földre születik, akkor itt nehézségekkel, betegségekkel is találkoznia kell, hiszen azok kerülőútján lelkileg is fejlődhet. De ez a szándéka itt a gondolkodó tudatban nem jelenik meg. Ezért hiheti azt, hogy áldozat, pedig az esetek nagy részében nem az, hiszen saját maga készítette elő a sorsát és kereste a betegségeit.

Mindez a gondolkodó tudatban is tudatossá tehető: a sorscsapásokat, a betegségeket a lelke mélyén fejlődni akaró ember keresi magának. Ismétlődő földi megtestesüléseken megy át, és lelkében, sőt lelkén keresztül egész emberi lényében a karma törvényei hatnak. A karma egy olyan törvényszerűség, amelynek minden lélekkel rendelkező lény alá van vetve. Olyan szellemi ok-okozati sorstörvény, melynek minden alá van vetve, ami vagy aki oka tud lenni valaminek, azután pedig visszahatás is érheti. A betegségek nem tudatosan jönnek létre, és ennek nagyon sokszor időben is távoli, előző életbeli, ún. karmikus okai vannak. A betegségek már visszahatásai mindannak, amilyenek előző életeinkben voltunk. A visszahatásokat a lélek keresi magának (a gondolkodó) tudat alatt. A betegségek tehát nem is törnek ránk, hanem mi tesszük fogékonnyá magunkat arra, hogy átessünk rajtuk. Tudat alatt érnek el hozzánk, mivel érzéseinkben és főként akaratunkban hordozzuk azokat a lelki okokat, amelyek a sorsszerű kiegyenlítést keresik a világban. Minden betegség átélése, a kigyógyulás vagy az áldozatul esés is valamilyen lelki fejlődéshez járul hozzá, akár belátjuk ezt, akár nem. A gyógyult beteg még az adott életben előbbre jut a betegség segítségével, akit pedig megöl a betegség, az a következő életében hordozhatja a jótékony következményeket.

Az ember földi fejlődésének alapja a tudatfejlődés. Nagyjából Krisztus golgotai haláláig még ösztönös, álomszerű képtudat uralkodott, ezt váltotta fel az éber, gondolkodó tudat, a képzettudat. A képtudattal rendelkező ember ösztönösen, isteni adományként a lét lelki és szellemi oldalát is észlelte, de egyre csökkenő mértékben. Ezzel párhuzamosan a fizikai létet pedig egyre élesebben tapasztalta, és mindinkább saját gondolatokat is tudott róla alkotni. Nagyjából 2000 éve tehát a gondolkodó tudat bontakozik ki, és közben olyan változások készülnek elő, amelyek ismét a lelki és szellemi tények észleléséhez fognak vezetni. A tudat mára a fizikai síkra szűkült, de ismét egyre jobban ki fog tágulni a magasabb lelki és szellemi szférák tapasztalásáig, de nem ösztönösen, hanem tudatosan. Ezért lesz ez magasabbra fejlődés. Mindenkinek saját magának, individuális módon kell kivívnia. A tudatos cselekvésnek tehát nagyon is helye van, és a jövőben egyre nagyobb teret kell nyernie.

A higiéniai intézkedések is tudatosak. A védőoltások is ezek közé tartoznak. Az orvostudomány tudatosan igyekszik a tudat alatt felkeresett betegségekkel szemben védekezni, és olyan tanácsokkal ellátni mindenkit, amelyekkel elkerülheti ezeket. Ahogy a kézmosással, a rendszeres napi tisztálkodással távol tarthatók bizonyos kórokozók, úgy a védőoltásokkal is elkerülhető, hogy betegítően hassanak. A tudatos ember tehát elháríthat betegségeket a fizikai szinten. A védőoltásokat szélsőséges módon ellenzőknek ezért meg kellene fontolniuk, hogyha az ember tudat alatt felkeresheti a betegség kórokozóját, hogy átessen a betegségen, és ezzel egy ebből adódó speciális lelki fejlődésen, akkor evidens, hogy tudatosan el is szabad kerülnie. A védőoltások szélsőséges ellenzése olyan ember véleményének felel meg, aki úgy vélekedik, hogy „tisztálkodásra nincs szükség, és neki senki se mondja meg, hogy mosson-e kezet vagy sem; márpedig ő nem fog soha többé megfürödni és kezet mosni sem, nem fogja kitenni magát annak a kockázatnak, ami a vízzel való érintkezésből érheti”. A védőoltások túlzott kiterjesztése mellett kardoskodóknak viszont azt kellene belátni, hogy minden betegség potenciálisan egy lelki fejlődés lehetőségét hordozza a lélek számára. Ha minden nem túlzottan veszélyes betegség ellen védőoltást vezetnének be, akkor a lélek fejlődése elé állítanának újabb és újabb akadályokat. Márpedig itt minden a fejlődés érdekében van. Az egyensúlyt kell megtalálni.

Az orvosnak mindig a halál ellen kell tevékenykednie, ez a kötelessége. Neki az a feladata, hogy tudatosan keresse a betegségek gyógyításának, a tünetek enyhítésének és a halálos veszéllyel járó betegségek elhárításának a lehetőségeit. Míg az orvos főként fizikai szinten tud csak elhárítani, addig a páciens lelki és szellemi szinten is. Azaz az orvos ma már nem avatkozhat a beteg szabad akaratába, ebből már régen kinőtt az emberiség. Olyan módon senkinek sem szabadna beavatkozni a másik lelki életébe, hogy az a másik személyes akaratára nyomást gyakorol. Az orvos is legfeljebb irányokat mutathat, mint egy tanító, de a lélek irányait nem határozhatja meg. Az emberi fejlődés legfőbb célja a szabadság. A szabadság felé vezető út pedig nem lehet az emberi szabadságba gázolások sorával kikövezve. A betegségek révén a lélek kisebb-nagyobb lépéseket tesz a lelki fejlődésben. Ha a higiéniai intézkedésekkel, védőoltásokkal tudatosan elvesszük az ilyen fejlődés lehetőségeit, akkor azt lelki-szellemi szinten kell pótolni. Rudolf Steiner szellemi kutatásai alapján a védőoltások annak az embernek semmit nem ártanak, aki későbbi életében pótolja azt a lelki fejlődést, amitől azáltal lett megfosztva, hogy a védőoltás megvédte bizonyos betegségektől. „Ha egy ember himlőre való fogékonyságot idézett elő magában, akkor a karmikus működésnek csupán a külső oldala kapott hangsúlyt. Ha azonban az egyik oldalon higiéniát gyakorlunk, a másik oldalon kötelességünknek kell éreznünk, hogy az embereknek, akiknek szervezetébe alakító módon beavatkozunk, lelkileg is adjunk valamit. Senkinek sem árt a védőoltás, ha az oltás után, élete későbbi szakaszában spirituális, szellemi nevelést kap.” A szellemi nevelésről tudni kell, hogy az önzés, szeretetlenség és mindenféle emberi hiba a tökéletlenség kigyomlálása is egyben. Legfőképpen az a módja, hogy az ember számára igazi és hamis fejlődési utak kínálkoznak. A szabadon választott szellemi útra rálép, hogy önmagán lelki és szellemi módon munkálkodjon.

Mindezek alapján nem jelenthető ki, hogy annak az embernek viszont egyértelműen árt a védőoltás, aki később nem jut szellemi neveléshez. A védőoltás talán megóvta egy korai haláltól, ami nagyon jó. Viszont egy láthatatlan „védőburokban” is tartja, ami a lelket akadályozza, hogy a szellemire nyitott legyen, hogy a szellemihez felemelkedjen. Ez nem jó. A burkon tudatosan, a lélek szellemi nevelésével mégis könnyedén át lehet törni.

 

A védőoltások előnyei és hátrányai

Az utóbbi évtizedek orvosi statisztikáiból és kutatásaiból látható, hogy bizonyos oltásokra nem is volna szükség. Mintha kezdenénk átesni a ló túlsó oldalára. Sok orvos úgy gondolkodik, hogy: „Lehetőség van védőoltásra? Akkor adni kell.” De mégis csak jobb volna, ha ennek eldöntését az emberekre bízzuk, és nem tesszük kötelezővé! A lelki és szellemi tényeket is figyelembe véve nem tűnik hasznosnak a nyakra-főre való alkalmazásuk. Az ártalmatlan betegségek ellen például fölösleges bevetni őket. Ilyennek látom például a bárány- és a rózsahimlőt (rubeola). Ez utóbbi például csak a terhes anyáknál veszélyes annyira, hogy a beoltásos védelem indokolt. Gyerekkorban fölösleges. Vagy például újabban felvetődött, hogy a HPV ellen is kötelező oltást kellene bevezetni 9-10 éves lányoknál, mivel szoros összefüggés mutatható ki a HPV vírusok és a méhnyakrák előfordulása között. Ennyire fiatal korban viszont ez is feleslegesnek tűnik. Tehát egy oltásnál az időzítés sem mindegy. Később akár számításba jöhet, amikor a méhnyakrák valószínűsége is megnőhet. Ha azonban igaz, hogy ez a vakcina csak néhány HPV vírus ellen hat a sok közül, akkor az egész nem sokat ér, és csupán egyes vakcina- és gyógyszergyártók vagyonosodását szolgálná. Sőt, az is lehetséges, hogy az ok-okozati viszony fordított. Vagyis a HPV vírus ott szeret szaporodni, ahol már beindult a rákosodás. A HPV vírus tehát lehet, hogy csak jelzőfaktora a méhnyak rákosodásának, nem pedig kiváltója.

Sorolhatnám itt a szamárköhögés, gyermekbénulás, tuberkolózis, májgyulladás, diftéria, mumpsz és kanyaró stb. elleni gyerekkori immunizálást is. Tények és érvek állíthatók mindegyik hasznossága mellé, de az ellenzésük mellé is. Ezeknek a betegségeknek súlyos szövődményei is lehetnek, mivel azonban az oltásoknak is vannak kockázatai, a szülőkre bíznám, hogy be akarják-e oltatni ezek ellen gyermekeiket vagy sem. Agitációnak nincs helye a szabadság felé vezető úton. Ajánlásoknak van. Általában igaz, hogy gyerekkorban ezek a betegségek enyhébb lefolyásúak, mint később, és mivel lázzal járnak, ezért plusz hasznuk is van, amit az alábbiakban vázolok. A kötelező oltás korából már kinőtt az emberiség egy része. Hadd mérlegeljék a szülők a megbetegedés és az oltás kockázatait, hadd döntsenek ők! Aki pedig nem akar mérlegelni, az mindenképpen kövesse orvosa tanácsát! Ez a kor szellemének a követelménye. Aki látja: belátja.

Orvosi kutatások szerint amióta több olyan gyermekbetegség ellen is oltással védekezünk, amelyek magas lázzal járnak, bizonyos betegségek gyakrabban jelentkeznek felnőtt korban. Nem véletlen, hiszen az emberi lelkek tudat alatt keresik a lehetőségét, hogy karmikusan pótolják azt, amitől gyerekkorukban meg lettek védve. A másik megfigyelt jelenségcsoportba tartozik, hogy a gyerekkori betegség az immunizálás miatt felnőtt korban jelentkezik, amikor az oltás már nem hat, pedig gyerekkorban sokkal könnyebben átvészelnék ezeket, mint később, és immunissá is válnának tőle. A mumpsz tipikusan ilyen. Gyerekkorban leggyakrabban nincsenek súlyos szövődményei, felnőtt korban annál inkább. De ez lényegében minden fent felsorolt betegségnél fennáll.

A legtöbb védőoltást csecsemőknek, gyerekeknek adják, mégpedig főleg a lázzal járó fertőző betegségek ellen. De azt is tudni kell, hogy a láz nagyon is jótékony ellenszer a betegségek legyőzésére. A védőoltások miatt a gyerekek kevesebbet tudnak lázasak is lenni. Ráadásul egyéb lázas betegségeknél is sokan túlzottan alkalmazzák a lázcsillapítókat. Ez ugyan rövidtávon könnyebbség nekik, de hosszútávon akadályozza őket, hogy otthonosabban érezzék magukat a testükben. A láz az individuális lélek védekező reakciója. A lélek általa erősödik a testben. Miközben lázasan szenvedve kigyógyul a betegségből, bizonyos lelki tulajdonsága is megváltozik, ahogy eddig szó volt róla. Ezenkívül a láz a test lélekhez idomításának az eszköze is, gyerekkorban különösen. A test ekkor sokkal jobban alakítható belsőleg a lélekhez, mint később, sőt később szinte alig alakítható már. Aki nem eshet át gyerekkorában magas lázzal járó betegségeken, akinek gyakran és túlságosan lehúzzák a lázát, annak nehezebb lesz a testét a saját karmájából adódó lelki igényekhez és sorsához alakítani. A lelki cselekvőképessége lesz letompítva. A ma megtestesülő lelkeknek a higiéniai intézkedések és a lázcsillapítás miatt nehezebb dolguk van egészséges felnőtté válni, olyanná, aki a testét lelkének megfelelő módon tudja használni.

A tudatos lélek korában élünk. Ma a tudatosságnak minden téren növekednie kell. Növekszik is. A lelkeknek nehezebb ugyan egészséges felnőtté válni, de több lehetőségük is adódik tudatosan fejlődni éppen az olyan intézkedések miatt, amilyen az immunizálás. Ezek szinte arra hajlamosítják a lelkeket, hogy lelkileg pótolják azt a fejlődést, amit az elmaradt megbetegedésekkel tudat alatt nem tudtak elérni. A védőoltások bevezetése tehát a későbbi tudatos fejlődés előkészítője. A kettő együtt jár: egyrészről az oltás a tudat alatti lelki fejlődést akadályozza, másrészről a tudatos szellemi-lelki fejlődés igénye egyre több felnőttben lép fel. Akinek sikerül a betegség elkerülésével elvett lelki fejlődést felnőttként tudatosan pótolni, az a betegséget sem fogja később elkapni, és nem fog helyette felkeresni más betegségeket sem, mert már nincs rá szüksége.

A különféle mérésekből, statisztikákból látható, hogy voltak hatékony oltások, de voltak olyanok is, amelyek pont azt idézték elő, amit el akartak vele hárítani; voltak kevés mellékhatással és szövődménnyel járó oltások, és voltak olyanok, amelyek miatt súlyos betegségek, sőt halálesetek is bekövetkeztek.

A védőoltásokkal szembeni egyik érv, hogy akár súlyos betegségeket és halált is okozhatnak, főleg ha szennyezett az oltóanyag. Sokkolhatják az immunrendszert. Főleg az ismételten adott anyagok ellen léphetnek fel súlyos tüneteket kiváltó reakciók. Ez valós veszély. Vannak ilyen esetek, viszont nem jellemző. Másik ellenérv az oltóanyagok higanytartalma, pontosabban thiomersal tartalma. Ez egy olyan molekula, amely higanyt is tartalmaz, de ez a molekulában, kötött állapotban nem úgy hat, mit maga a higany fém, ami tényleg veszélyes volna. A thiomersal bomlásterméke 7 nap alatt távozik a szervezetből, tehát semmiképpen sem jár súlyos következményekkel, sőt valószínűleg ártalmatlan.

A védőoltások és az autizmus vagy a védőoltások és az allergiák terjedése közötti összefüggések sem bizonyítottak egyértelműen, noha ettől még létező összefüggések lehetnek. Főleg ez utóbbi összefüggést én magam is valószínűnek tartom, mégpedig a következő megfontolásból. Minden higiéniai intézkedés, így az oltások is akadályozzák az emberi szervezetet abban, hogy a külső világ anyagaihoz, kórokozóihoz alkalmazkodjon, vagyis úgy találkozzon velük, ahogy az minden emberi beavatkozás nélkül történne. Bizonyos kórokozókkal a maguk természete szerint nem találkozhat. Hamis találkozás-élményt kap a szervezet, hiszen elölt és legyengített kórokozókat tartalmaz a legtöbb védőoltás. Ennek pedig az a következménye, hogy a lélek egyrészt bizonyos szervi önnevelésen nem megy át, másrészt az elmaradt lázas betegségek miatt nem tudja rendesen lelkéhez idomítani a testét, és ezért rendesen birtokba venni. Az allergiás nátha, a szénanátha pedig éppen akkor áll elő, ha a lélek bizonyos mértékig nem tudja a test felszínén rendesen áthatni a testet. A test ilyenkor ellenanyagokat, hisztamint termel a pollenekkel, más apró anyagi porokkal és/vagy gombákkal szemben, holott azok nem is kórokozók. A test nem áll egészségesen a külvilághoz, mert a lélek kicsit kívülre szorult. A gyerekkori hamis találkozás élmények miatt alakulhat ki aztán az ártalmatlan anyagok elleni „hamis” védekező reakció.

Újabban az influenza ellen is egyre nagyobb erővel buzdítanak védőoltások igénybe vételére, hiszen ritkán ugyan, de akár halálos szövődményei is lehetnek. Mivel azonban egyszerre több influenzavírus is betegíthet, az oltóanyagok sem lehetnek hatékonyak mindegyik ellen. Az influenza mindenesetre lehet, hogy nem az előző életek lelki életével, hanem csak a jelenlegivel van összefüggésben, de ez is valamilyen lelki tökéletlenség megtestesülése. Úgy tűnik, időről időre fel kell bukkannia, sőt új fajtái kell hogy megjelenjenek, és olyan – szinte mindenkit érintő – lelki tökéletlenségek kigyomlálására adnak alkalmat, amit a lelki fejlődés érdekében nem nélkülözhetünk. Nélkülük valószínűleg egy idő után a lelki élet bizonyos irányokban fejlődésképtelenné válna vagy olyan jelentősen deformálódna, legalábbis a jelenlegi földi életben, hogy hálásak lehetünk e szervi önnevelés lehetőségének is. Úgy látom, hogy ezzel kapcsolatban is az a helyes, ha mindenki maga mérlegeli, hogy kíván-e élni az oltással. Aki hajlamos a szövődményekre, az talán éppen az oltás révén élhet hosszabb ideig, viszont az influenza nyújtotta speciális lelki előbbre jutás, benső rendeződés nélkül. Így az oltás számára sokkal nagyobb előnnyel jár, mint hátránnyal, hiszen további sok-sok egyéb fejlődésen mehet keresztül, kivéve azon, ami az oltással függ össze.

Az orvostudomány is fejlődik. Valószínűleg egyre kevésbé kell tartani attól, hogy éppen az oltások fognak negatív következményekkel járni. Nyilván vannak pénzügyi érdekek, amelyek minél több védőoltás bevezetéséért lobbiznak. De attól, hogy ezek léteznek, nem jelenti azt, hogy az oltás ördögtől való dolog. Sőt, lehet hasznos annak ellenére, hogy erőszakosan, hatalmas média kampánnyal vagy kötelezően akarják bevezettetni. Rudolf Steiner ugyan csak a nagy halálozási aránnyal járó himlő kapcsán, de határozottan elutasított minden oltásellenes fanatizmust.

A döntéshozóknak mindenesetre kicsit éberebbé kellene válnia a kor jelenségeire. Be kellene látniuk, hogy már jelenleg is, de a jövőben egyre kevésbé lesz korszerű a kötelező előírás. Minden téren! Ebben követendő példát nyújthatnak bizonyos nyugati államok. Az oltásoknak is csupán ajánlottnak kellene lenniük, (mint a kórházi szülésnek is), hiszen egyre több ember tudatos annyira, hogy ezt ő maga akarja eldönteni. Ő akarja vállalni a felelősséget. Ez a szabaddá válás útján haladó ember egyik követelése. Gyermekével – akit a legjobban szeret és óv – nyilván senki nem akar semmi rosszat tenni. Utána fog járni mindennek, meghallgatja az orvosi ajánlásokat is. Ő akar dönteni. De az ajánlott oltásoknak ingyenesnek kell maradnia.

Ideje olyan előírásokat hozni, amelyek tényleg érettnek tekintik a felnőtteket. A központi előírások dogmatizmusát le kell bontani.

(A cikkben található dőlt betűs idézetek Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai című könyvéből valók, a 8. előadásból.)

 

 


Vissza az előző oldalra

 

 

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc