Keresés

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelemre!

Gellért Ferenc: Emberség és szabadság (1.)

 

Ember vagy? Mennyire vagy ember? Hol tartasz? Szabad vagy? Mert csak a szabad ember teljesen EMBER. Teljesen emberré vált ember nagyon kevés akad. De mire a földi fejlődésnek vége lesz, addigra teljesen emberré kell válnunk. Neked is, de ezt Neked kell akarnod, szabadon. Ez a földi élet értelme.

Most még csak „emberkedünk”, részben vagyunk emberek, mert részben vagyunk szabadok. Annyiban vagyunk emberek, amennyiben szabadok vagyunk. Mivel egyelőre csak részben tudunk emberként viselkedni, ezért ez csupán „emberkedés”, sokszor pedig, amikor az állatokhoz hasonlóan viselkedünk, akkor még „állatkodni” is szoktunk.

Szabad akkor vagyok, amikor kizárólag belőlem fakad valamilyen jó tett. Jó és tett, kizárólag belőlem. De a jót egyelőre általában nem azért teszem, mert énem teljes szabadságából fakad, hanem jó neveltetésem miatt vagy a megfelelni akarás miatt vagy isteni parancsnak, külső elvárásnak engedelmeskedve vagy kötelességtudatból vagy mert mások szemében szeretnék jónak látszani vagy pusztán önző érdekből.

Az állatok szenvedélyeiket, ösztöneiket követik. Gondolataikat is ösztöneik és szenvedélyeik befolyásolják, ezért szabadok soha nem lehetnek. Mi „emberkedő” emberek, amikor ösztöneink és szenvedélyeink szerint élünk és cselekszünk, akkor „állatkodunk”. Amikor saját gondolataink tompítják ösztöneink és szenvedélyeink önző érvényesülését, akkor „emberkedünk”. Emberek azonban teljesen csak akkor leszünk, ha „állatkodásainkat” teljesen levetjük magunkról. Az ösztönök és szenvedélyek követése nem az énből fakad, ezért az olyan lény, aki ezeket követi, nem szabad. Ezek nem az énből, hanem a lélektest (asztráltest) azon részéből törnek elő, amit az én hord magán. Ez a lelki öltözéke, lélekhordozója, amiben és amivel lelki életet él.

Ha kívánok valamit élvezni, például alkoholt, cigarettát, valamilyen ösztön vagy szenvedély kiélését, akkor „emberkedek” vagy „állatkodok”, mert mindezt nem az én kívánja, hanem az az önző érzés, aki nem én vagyok, hanem ami lelkemnek mintegy lelki öltözéke, pontosabban annak egy része. A lelki öltözék kényszeríti az énre annak elérésére való törekvést, ami az öltözékből ered. Ezért nehéz kivívni a szabadságot. Ma még nagyobbrészt rabságban élünk. Aki luxusautóval közlekedik, és úgy tűnik, bármit megvehet, megtehet, az is, sőt, ő legtöbbször annál inkább. Az én mégis saját szabad elhatározásának véli, érzi, ha a lelki öltözékéből előtörő érzéseket és vágyakat követi. Miért? Mert nem ismeri önmagát. Nem tudja, hogy ő egy én. Azt hiszi, hogy „én a lelki öltözékem is vagyok.” De téved. Az öltözék csak a feltételeket adja a fejlődéshez. Az én benne fejlődik a szabadság felé.

Amikor utálok valakit, akkor csupán a lelki öltözékem rám kényszerített hatalmából eredően utálok. Az én önmagából fakadóan, szabadságából eredően nem utálhat senkit. Ha szabad vagyok, akkor nem utálok embert. Legfeljebb segítem. Tehát őt valami utálja bennem, akivel énem azonosnak hiszi magát.

Amikor szeretek valakit, akkor viszont tényleg én szerethetem azt a valakit, teljesen szabadon. Szerethetem lelki öltözékem kényszerének hatására is, de attól függetlenül, kizárólag énemből fakadóan is. Ami jó, szép és igaz, azt az én saját szabadságából is követheti, de ami nem szép, nem jó és nem igaz, azt az én csak a nem-szabadságából követheti. Ezért ha szabad valaki, biztos, hogy jó tettei vannak; szereti, felismeri a szépet; és igazságban, őszinteségben él. Ha nem szabad, pontosabban csak részben szabad, akkor is lehet már bizonyos fokig ilyen ember, de még be kell látnia, hogy „állatkodásra” is képes, ezért tovább kell fejlődnie.

A szabadsághoz a lemondáson és az önuralmon keresztül vezet az út. Ha majd elérem a szabadságot, akkor a saját magamból, az énemből fakadó szeretetet is elérem. A szeretet addig sokszor önzéssel, azaz én-gyengeséggel fertőzött. Minél erősebb az énem, annál kevésbé vagyok önző, annál szabadabb vagyok, annál jobb és értékesebb vagyok, annál tisztább és szabadabb a szeretet bennem, és annál közelebb kerülök a földi lét értelméhez, a teljes emberré, az igazi emberré váláshoz.

Ilyen egyszerű. Ha ezt tudod, akkor a földi lét értelmét érted, és beláthatod, hogy ennek elérése sok fájdalommal és szenvedéssel jár.

Folytatás->>

 


Vissza az előző oldalra

 

Könyvek

KÖNYVEK

Önfejlesztés. Eligazodás a világban és az okkult áramlatokban. Verseskötet Bővebben

CIKKEK

Megismerés és fejlődés. Bővebben

VERSEK

A versnek legyen dúrja, mollja - lassú, méla, inga módja - suhanóan gyors tempója - tartalommal egybeforrva. Bővebben

FORDÍTÁSOK

Spruchok és versek németről magyarra. Bővebben

Minden jog fenntartva! © 2014 | Gellért Ferenc