A kínai jamgyökér (fénygyökér) szubtrópusi éghajlatban növekszik a legjobban. Sok meleg és elég nedvesség kell a növekedéséhez. Lassan hazánk éghajlata is kezd ebbe az irányba hajlani, csak éppen az elegendő csapadék hiányzik, elég gyakran.

Célszerű arra törekedni, hogy a tenyészideje hosszú legyen. Az idén (2022-ben) ez nekem 6 hónap volt a homokos sornál. Április 10.-e körül elültettem és október 10.-e körül szedtem ki. Kb. 30 nap kell, amíg kibújik a földből, hacsak nincs máris nagy meleg áprilisban. (A későbbiekben szó lesz arról, hogy bizonyos esetekben 60 nap is lehet.) Ha már a tavasz, április is meleg, akkor az kb. +10-15 cm-t jelent a gyökérhosszban (ha kellő nedvességhez is jut).

A fagyra persze ügyelni kell. Van kockázat benne, hogy ha korán elültetjük, akkor még az utolsó fagyok előtt kibújik. Ekkor megfagy, viszont a gyökerekből növők új szárat hajtanak, így – ha nem túl kicsi az elültetett gyökér – ez nem okoz tőszámcsökkenést.

Célszerű ezért kevésbé fagyveszélyes helyeken termeszteni (dombokon).

Sok fény kell neki, így az a legjobb, ha egész nappal éri a közvetlen napfény.

Öntözni is kell időnként, ha száraz idő van. Mindig legyen elég nedvesség a talajban! Én idén rekordmennyiségben öntöztem.

A legjobb talaj a 1,5-2 m mély humuszos talajréteg volna számára. Olyan talaj, amit nem tettünk tönkre a mai mezőgazdálkodási, kertművelési gyakorlatunkkal. Ez laza, morzsalékos, amelybe a gyökér mélyen be tud hatolni. A legtöbb helyen a 25-30 cm-es humuszos réteg alatt köves vagy agyagos rész van, amely megakasztja a gyökérnövekedést lefelé. Viszont a gyökérnövekedést nem akasztja meg, csak oldalirányú elágazásokra, tömzsibbé válásra készteti. Ez azért nem jó, mert az ilyen gyökér hámozása, konyhai kezelése macerásabb, mint a szép egyenes gyökereké. (Kiásni sem könnyű.) Súlyra is kisebb lesz, mint ha laza talajba tudott volna belenőni.

Én az agyagréteget kicseréltem a 40-130 cm mélység közti szakaszban 97 % kvarctartalmű sárga homokkal. Így most kb. 40 cm humuszos réteg alatt 90 cm homok van szalmaréteggel elválasztva. Ritkán éri el egy.-egy gyökér a 130 cm-t, így ez elegendő.

***

Egyforma körülmények között:
1. a hosszabb – gyökércsúcsot tartalmazó – gyökérdarabkából nő nagyobb gyökér;
2. a vastagabb gyökércsúcsot tartalmazó gyökérdarabkából nő nagyobb gyökér.

Egyforma hosszú és vastagságú – gyökércsúcsot tartalmazó – gyökér esetén:
1. a hosszabb ideig földben lévő gyökérből nő nagyobb gyökér;
2. a laza talajban nő nagyobb gyökér;

A – hűvös, sötét pincében tartott gyökércsúcsot tartalmazó – gyökéren március végén, április elején megjelenik a csíra. Ezek április elején, közepén elültetve általában kb. 1 hónap alatt hajtanak ki a földből. De ez erősen hőmérsékletfüggő.

Gyökércsúcsot nem tartalmazó, ezért csak később csírázásnak induló gyökerekből, gyökérdarabkákból is nagy gyökér növekedhet. Az új gyökér vastagsága és hossza ugyanis nagyon függ attól, hogy milyen vastag hajtás (szár) és gyökércsíra képes nőni rajta. A vékony végűből nem tud vastag hajtani. A (vastag csúcsból és a) vastag gyökérből vastagabb csíra hajt ki. Minél vastagabb lesz a csíra, annál erőteljesebben fog növekedés várható, és a betakarítás idejére simán utolérheti, sőt meg is előzheti a hasonló hosszúságú sokkal hamarabb csírázó – vékonyabb – gyökereket.

Például a 4-6 cm átmérőjű (legalább 5 cm hosszú) gyökérdarabból nagy gyökér nőhet őszre, mert vastag csíra nő rajta. Ha április közepén ültetjük szabadföldbe, akkor kb. június közepén bújik ki a földből. Ha kiültetés előtt, mondjuk március közepétől szobában tarjuk egy edényben palántázva, akkor jó eséllyel 30-40 nap alatt kibújik a földből, és ekkor – ha a kinti idő engedi – célszerű kiültetni a szabadba. Ebben az esetben nő a legvastagabb és leghosszabb gyökerünk, hiszen hosszabb a tenyészideje. Jó talaj, meleg és kellően öntözött föld esetén 1 m-nél mindenképp nagyobb és vastag, közel 1 kg-os gyökér is várható belőle.

Ha csak kis gyökerünk van, ami vékony, abból nem lesz olyan nagy és hosszú gyökér, mint ami kétszer hosszabb és kétszer vastagabb. Én az utóbbi években arra törekszem, hogy kb. 30 cm hosszú – gyökércsúcsot is tartalmazó – gyökereket ültessek szabad földben, lehetőleg április első felében. Főleg a gyökércsúcs vastagsága számít. Ezért azonos méretű gyökércsúcs esetén a jóval rövidebb, kb. 7-10 cm-es is valószínűleg majdnem olyan jó lesz a jövő évi ültetésre, mint a 30 cm-es.

Szedni akkor célszerű, ha már erősen sárgul vagy teljesen megsárgult, október eleje, (közepe) után. Arra ügyelni kell, hogy a gyökércsúcs ne sérüljön a szedéskor! Ez könnyen leszakadhat a gyökér felső részéről, ha a szárat erőszakosan tépjük le róla. Ha leszakad, akkor kb. 1,0-2,5 hónappal később kezd csak csírázni, ami a következő évi termésnél sokat számít. Egyébként a gyökér felső, hajlékony, vékonyabb része nem is olyan jó ízű, így ez kifejezetten ültetésre alkalmas, nem étkezésre.

A gyökeret nem szükséges egészben kiszedni a földből. Én most már általában olyan 30-40 cm-es felső részt szedek a 40-45 cm vastag humuszos rétegből, direkt eltörve, elvágva, és az alatta lévő – kifejezetten evésre való részt – külön szedem ki a homokból.

***

Bogyók (rizómák) – termésnek is mondhatjuk – a levéltöveknél nőnek, amennyiben az újonnan növekvő gyökér már elég nagy méretű a földben.

Ha szeptember végére nem nő bogyó a gyökéren, az általában azt jelenti, hogy nem sikerült olyan nagyra növekedni az új gyökérnek, hogy a növény bogyókat is fejlesszen. Minél több bogyó nő a szárakon, általában annál fejlettebb gyökér van a föld alatt.

De a bogyók számából, össztömegéből nem mindig lehet a gyökér méretére pontosan következtetni. Ha kemény, kötött talajba ütközik a gyökér, akkor kevéssé tud terjeszkedni lefelé, gyakran tömzsivé és elágazóvá, kissé gumósodóvá is válik. Laza talajban nagyobb gyökérsúly érhető el, mint kötött talajban. Ennek kihatása van a bogyók kifejlődésére is. Minél kevésbé tud a nagy gyökér nőni a földben, annál több bogyó nő a levelek tövében. Mintegy pótolja a gyökéranyagot a bogyók formájában a napsütésben.

A bogyó egyébként belül hasonlóan fehér színűek, mint a földben növő fénygyökér. Íze is hasonló, noha van azért kis nyers, leveles íze. A bogyó anyaga lényegében gyökéranyag a levegőben.

Én általában a bogyók zömét olyan gyökerekből nőtt hajtásokról gyűjtöm, amelyek néhány éve benn törtek az agyagos földben: nem tudtam kiszedni, nem vettem észre, hogy bent maradtak stb. Ezek a következő évben már kihajtottak, akár 1 m mélyről is. Mivel kötött talajban vannak a felső 20-25 cm-es humuszos réteg alatt, ezért ezeket évek óta nem ástam ki. Ezek minden évben igen sok bogyót nevelnek, főleg ha elég csapadékot is kapnak. Ezek alatt általában igen fejlett és vaskos, 40-100 cm-es gyökérnek megfelelő gyökerek lehetnek a mélyben. Ezek telente lehet, hogy 10-30 cm mélységig elfagynak, de alatta életben maradnak, és onnan kihajtanak, igen erőteljesen, és igen korán, április legelején általában. (Természetesen a tavalyi gyökér mindig teljesen elfonnyad őszre, mire az új gyökér kifejlődik belőle.)

A fénygyökér minden része elfagyhat. De ha netán csak az 1 m mélyen maradó darabkája nem fagy el, az is kihajt a következő évben. Ezért vigyázni is kell vele, mert eléggé invazív növény, nehéz kiirtani. Nemcsak a bogyók hullanak szerteszét, hanem ha kiszedéskor beletörik a földbe – mondjuk – 40 cm mélyen, akkor onnan fog kihajtani, hacsak el nem fagy, de mostanában mifelénk nincs ekkora fagy. Ha olyan helyen hajt, ahol nem szeretnénk, akkor hiába törjük le a kihajtó szárat, kapáljuk ki a felső részét, újra és újra kihajt. Kitartó kapálgatással azért valószínűleg sikerül teljesen kiirtani. Második évben válhat sikeressé így a kiirtása.

Tavaszi ültetés után a nagyobb gyökerekből kihajtó szárak könnyen elfagyhatnak, de ezek akár többször is ki tudnak hajtani, még ha többször is elfagynak az új szárak. A bogyóból kihajtó szár fagyása után valószínűleg már nem nő új hajtás, így ezeket szabadban csak akkor célszerű elvetni, ha már nem éri tavaszi fagy őket.

A gyökereket a részleges elfagyás veszélye miatt tehát általában célszerű minden ősszel kiszedni a földből. Ha kicsi a gyökér, akkor akár teljesen is elfagyhat.

Bogyókból sokkal kisebb és vékonyabb gyökér fejlődik. Inkább csak akkora, amekkora majd a következő évi termésünk megalapozója lehet. Általában 10-40 cm, és nem vastag gyökeret fejleszt. (Persze ebből is lehet palántát nevelni márciusba, amit az utolsó fagyok után kiültethetünk és ekkor a hosszabb tenyészidőből adódóan nagyobb gyökerünk lesz őszre.) A kis gyökerek alsó részét akár meg is lehet enni, de a nagy részét érdemes a következő évben elültetni (fektetve), amiből aztán már jóval nagyobb gyökér nőhet a 2. évben. De viszonylag vastag gyökércsúcsú gyökerünk csak a második év őszére fejlődhet, amiből aztán a 3. évben még nagyobb gyökér nevelődhet.

A bogyók inkább arra jók – ha elvetjük őket –, hogy következő évre olyan kis gyökereink legyenek, amelyekből 2. évben már egész nagy gyökereink lehetnek.

A nagyobb bogyókból kicsivel nagyobb gyökerek nőhetnek, mint a kisebbekből. Az egészen kicsikből nem is nő semmi. Az ősszel begyűjtött bogyók egy része csak ilyen kicsi.

A bogyókat általában a lombozat sárgulásának kezdetétől érdemes gyűjteni, de némely száron csak az elsárgulás végére fejlődik ki legalább 0,5 cm körüli átmérőjű bogyó. Én általában 1-3 héttel a kiszedés előtt szedem le (lemorzsolom, lehúzom, lerázom a szárról) a bogyók zömét vödörbe vagy fóliára. Ekkor már könnyen le is potyog nagyobb szélben, ezért ha nem akarunk a földről bogyókat csipegetni, akkor érdemes még a nagyobb potyogások előtt bogyót szedni.

A termesztésről itt olvasható és látható több információ: https://www.megismeres.hu/fenygyoker

A fénygyökér levegőbe növesztésével kapcsolatos tapasztalataimról itt található információ: ITT.

2022. 10. 21.