Antropozófiai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy Krisztus impulzusa a legmeghatározóbb a földi emberiség fejlődésében. Krisztus isteni lénye Jézus emberi testében 33 éves korában haladt át a halál kapuján és a feltámadáson. Ez azóta mintegy szellemi mintaként vésődött bele az emberiség társadalmi, szociális életébe, és korunkban ez fel is fedezhető bizonyos társadalmi változások során.Minden év egy karácsinyi évnek vehető, és minden évnek van egy 33 évvel későbbi párja, amelyet húsvéti évnek nevezhetünk. Ami 33 éve elkezdődött, az idén fog valamilyen módon ismét megjelenni, folytatódni, irányt váltani stb. a társadalmi életben, 1989 történései 2022-ben.

Az emberiség fejlődése a szellemi szabadság megszerzéséért zajlik. Krisztus is teljesen szabadon áldozta fel magát az emberiség fejlődése számára. Ha valamelyik évben jelentős esemény történik, ráadásul olyasmi, amely a szabadságra törekvés jegyét viseli magán, akkor az valószínűleg erősebb, jelentősebb húsvéti évet fog elhozni 33 évvel később. Úgy tűnik, hogy ez történik jelenleg, amikor 2022-ben az 1989-es év húsvétjánál tartunk. Ami 33 éve megszületett, az most hal meg és támadhat fel.

Rudolf Steiner így magyarázta a 33 éves ciklust: „… az emberiség jelenlegi időszakában nem tudunk megérteni, nem tudunk felfogni és helyesen megérezni egy olyan eseményt, amely ma, 1917-ben végbemegy, azt, hogy hol van a húsvét éve, ha nem tekintünk vissza az 1884-es évre. Az 1914-es évre vonatkozóan tehát az 1881-es évre kell visszatekinteni. … Mikor ültették el a csírát ahhoz a húsvéthoz, amelyet az emberiség évekkel később, 1914-ben élt meg? 33 évvel ezelőtt.”1 Az 1. világháború mélyebb megértéséhez tehát egy 33 évvel korábbi évre is vissza kell tekintenünk, mint ahogy a jelenlegi orosz-ukrán háborúnál is ezt kell tennünk.

A 33 éves ritmus persze az emberi együttélést érintő kérdéseknél jöhet csak szóba, hiszen Krisztus is az emberiség szellemi egyesítésének érdekében vitte végbe a golgotai áldozatot. Jézus 33 földi éve ennek szolgálatában zajlott.

Magyarországon például 1956-ban kitört a forradalom a bolsevik rendszer elnyomása ellen való felszabadulás érdekében. 1956 húsvéti éve 1989 volt. 1989-ben zajlott hazánkban a rendszerváltás. De 1989 az egész földi emberiség számára is jelentős eseményeket hozott. A szabadság impulzusa a szovjet befolyás alatt álló országokban egytől egyig fellángolt. 1989-1991-ben nagy átrendeződés zajlott. Ennek kiindulópontja1989-ben jelentős részben hazánkban volt – az 1956-os karácsonyi év folyományának jóvoltából is. Az emberiségben betöltött szerepe és világpolitikai jelentősége miatt azonban nagyobb részben a mai Oroszország területén, az akkori Szovjetunióban zajlottak azok az események, amelyek lehetővé tették a magyarországi társadalmi átalakulást is.

1989 és 1991 között a bolsevik, szocialista szovjet érdekszférába tartozó közép-kelet-európai országokban, de máshol is a pártállami berendezkedés helyett kapitalista átrendeződés ment végbe. Ennek az volt az előzménye, hogy a szovjet vagy bolsevik befolyás ellen évek alatt olyan nagy szabadságerő készült feltörni az emberi lelkekből az elnyomott országokban, így Magyarországon is, hogy ez egyszer csak a kommunista, szocialista blokk elég gyors felbomlásához vezetett. Nagyjából 1989-ben kezdődtek a nagy társadalmi változások, és – mondhatni – 1991-ben a Szovjetunió tucatnál is több államra való felbomlásával fejeződött be.

Hazánkban az 1956-os év húsvéti éveként 1989-ben megtörtént a rendszerváltás. De mindez a mai Oroszország területén zajló változásoknak köszönhetően történhetett csupán. 1989-ben jelentős enyhülés zajlott a nyugati (anglo-amerikai érdekszféra) és a keleti blokk (akkor még szovjet, ma már orosz pártállami szféra) között. A mai orosz területen is ebben az évben történtek jelentős események, a bolsevik pártállam bomladozóban volt, Gorbacsov a peresztrojka és glasznoszty (gazdasági, társadalmi átalakítás és politikai nyitás), illetve a nukleáris leszerelés irányába is jelentős lépéseket tett, amely egy ideig viszonylagos nyugalmat és enyhülést hozott az USA és az oroszok, nyugat és kelet között.

Csakhogy az enyhülés az 1989-1991-es időszak után nem folytatódott. A további pozitív lépések mindkét fél részéről elmaradtak. Az egoista anglo-amerikai érdekek nyomására az USA kormányzata által vezetett NATO egyre inkább befolyása alá vonta a volt Szovjetunióból kivált tagállamok nagy részét és többé-kevésbé szembefordította az orosz állammal őket. A szovjetek kivonulását követően a közép-kelet-európai országok többsége NATO tag lett. Ezen országok anglo-amerikai érdekszférába kerülése nem volt más, mint a feszültség szítása kelet és nyugat között. Így tudták elérni nyugati körök, hogy Európát bizonyos fokig elvágva tartsák az orosz néptől. (Lásd ehhez Az oroszok elvágása Európától – harc az orosz kultúrcsíráért c. írásom.)

A megmaradt Oroszország sokig tétlenül nézte, hogy a NATO Oroszország irányába terjeszkedik. Putyin ez ellen gyakran felszólalt, de hiába. Igyekezett katonai fejlesztéseket, ellenlépéseket is tenni, de ezzel nem tudta megállítani a nyugati nyomulást Oroszország felé. Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásának terve végleg súlyos elhatározásra indította. Ez vezetett ahhoz a rossz döntéshez, hogy most Ukrajnát megtámadta a katonai bevonulást békefenntartásnak hazudva.

Lehet, hogy nem volt már más eszköze, hogy a nyugati, anglo-amerikai nyomulást – amihez Európa közepe is csak asszisztált – megállítsa. Mindenesetre kicsit érthetetlen, hogy nukleáris hatalomként miért tart ennyire Putyin az ukrán NATO tagságtól, hogy 2022-ben háborúba kezdjen Ukrajna orosz-baráttá tétele érdekében. Nem hinném, hogy egy nukleáris hatalmat meg merne támadni a NATO vagy az USA, hiszen az egy olyan láncreakcióhoz vezetne, hogy hirtelen az egész Föld felszínén atombombák robbanhatnának. De mindez az agresszív orosz lépés mégis valamelyest érthetővé válhat a két bekezdéssel feljebb említett írásomban lévő egyik idézetből.

1989-1991-ben pozitív események zajlottak. A bolsevik, kommunista, pártállami elnyomás alól felszabadult több népben és a mai orosz területen is pozitív folyamatok zajlottak. Ekkor kellett volna Európának résen lennie, felébrednie és – az anglo-amerikai érdekszférának való behódolás helyett – semleges területet kialakítani Nyugat-Európa és a volt szovjet érdekszféra között a volt szovjet megszállás alatt álló államokban. Nem lett volna szabad azóta ennyire egyoldalú katonai politikát folytatni. Európának az az érdeke, hogy az oroszokkal éppúgy jó kapcsolatokat ápoljon, mint a nyugattal, az USA-val és britekkel. Az európai politikusok – szellemileg alvó állapotban – észre sem vették, hogy mekkora hibát követnek el azzal, hogy az anglo-amerikai érdekek fütyülésére táncoltak az elmúlt években.

Ennek lett most a következménye az orosz-ukrán háború. Hibás ebben:

• a nyugat a maga katonai nyomulásával Oroszország irányába,
• Európa, a közép a maga nyugatnak való behódolásával és
• kelet, azaz Oroszország a maga európai kultúrától való idegenkedésével (még jelenleg is eléggé diktatórikus a politikai rendszer), és főleg a mostani háború indításával.

1989-nek 33 évvel később, 2022-ben újabb szabadságimpulzusban kellett volna fellángolnia. Mivel azonban a folyamatok évek óta rossz irányba haladtak, ez Putyint háborúskodásra, a szabadsággal ellentétes folyamatok végrehajtására indította Ukrajna területén. Már 2014-ben is ez történt a Krím-félsziget megszállásával, de kisebb jelentőséggel. Valószínűleg az lesz a jó megoldás, ha végül Ukrajna tényleg semleges marad, és a NATO nem terjeszkedik tovább az oroszok irányába.

Szovjetunió 1991-ben bomlott fel, így várhatóan 33 évvel később 2024-ben lesz ennek húsvéti éve. Így elképzelhető, hogy ebben az évben születik meg az a megoldás a világpolitikában, amely most 2022-ben az orosz-ukrán háborúval kezdődött. Nem kizárt Ukrajna Oroszországba olvasztása sem, de valószínűbb, hogy ekkorra jön létre az a (béke)megállapodás, amely egy időre a nyugat és a kelet között is lassú enyhüléshez vezet majd ezután.

2022. 02. 27.

1Rudolf Steiner: Misztériumi igazságok és karácsonyi impulzusok – Régi misztériumok és azok jelentősége, GA 180, Bázel, 1917. 12. 23.