• Gellért Ferenc

A felelős gondolkodásról és viselkedésről (1. Online pletykálkodás)

1. rész: Az észrevétlen pletykálkodás felismerése

Ebben az írásban fel szeretném hívni a figyelmet a pletykálkodás egy új, sokak által fel nem ismert formájára.

Mi is a pletyka hétköznapi értelemben? Rosszindulatú, valótlanságot tartalmazó szóbeszéd, híresztelés. A szokásos pletykálkodás során az ember – szándékosan vagy akaratlanul – valótlanságot terjeszt. Közben rendszerint jelen nem lévő személyek, személyes ügyek kitárgyalása folyik – alaptalan, kitalált vagy elferdített elemekkel torzítva. A pletykálkodó más személyek becsületét, képességeit, szándékait hozza rossz hírbe, keveri gyanúba – ezért gyakran rágalmaz is.

Pletykálkodni nem szép dolog. Ezt mindenki jól tudja. Még az is, aki időnként gyakorolja. Mivel a pletykák ma már az interneten is terjednek, ezért időszerű, hogy a pletykálkodás fogalmát kicsit kibővítsük, korunkhoz, az internetes formához igazítsuk. Erre azért van szükség, hogy felismerjük, erősebben beivódjon lelkünkbe, mit is cselekszünk időnként.

A mindennapi életben általában egész jól tudjuk, mikor beszélünk felelőtlenül, de az internetes felületeken nem mindig. Az internet elhatalmasodásával a pletykálkodás új formái léptek fel. Aki nem eléggé tudatos, bizony újból beleesik e hibába, pedig talán a hétköznapi életben már kimondottan el tudja kerülni. Itt elsősorban a pletykálkodás írott formáira szeretném felhívni a figyelmet. Ha szóban terjed – még ha internetes kapcsolat által is –, akkor hasonló az élőbeszédes pletykához, ezért könnyen felismerhető. Tehát amikor egyesek cseten, videós, webkamerás beszélgetésben, közösségi felületen kitárgyalnak valamit, valakit, valótlanságokkal fűszerezve, az még az ismert pletykálkodási formához sorolható.

Ám lehet ezt űzni alattomosabb formában, átláthatatlanabb módon is. Azért alattomosabb, mert sokan észre sem veszik, hogy pletykálkodnak. Az észrevételhez nagyobb tudatosság szükséges. Viszont jó hír, hogy az ehhez szükséges tudatosságot egyáltalán nem nehéz megszerezni. Ha a való életben el tudjuk kerülni, akkor az online térben is sikerülni fog. Csak fel kell ismerni, hogy mi pletyka, és mi nem az, aztán már csak tartózkodni kell tőle!

Az újfajta pletykálkodás elsősorban közösségi felületeken és email-üzenetekben terjed – írott formában, vagy videók, filmek, hangfelvételek terjesztésével. Nem mindig rosszindulatból. De mindig felelőtlenül. Hogyan zajlik az online formája? Például úgy, hogy az egyik ember megírja a másiknak a valótlanságot. Vagy csak továbbítja, mert ő is úgy kapta szöveges, hangos vagy filmes üzenetben. Aztán mit csinál? Felelőtlenül vagy rosszindulatból tovább osztogatja. (Most tekintsünk el a rosszindulattól!) Legtöbbször a facebook-on terjed: az illető ellenőrzés és utánjárás nélkül a megosztás gombra bök.

Miért terjeszt hazugságot? Mert tetszik neki. Vagy mert igaznak vélve szörnyülködik rajta. Mi a gond ezzel? „Csak” az, hogy a hazugságot nem kellene szaporítani. Előbb meg kellene vizsgálni, hogy igaz-e a tartalom. Mennyire hiteles a forrás, nem álhírről van-e szó. Ha annak bizonyul, akkor semmiképpen sem szabad terjeszteni.

Ha nem tudod eldönteni valamiről, hogy igaz-e, akkor ne sokszorosítsd! Ha mégis pletykát terjesztesz, akkor a mendemondák már nem csak sutyorogva, suttyomban hálózzák be a világot, hanem írásban, nyilvánosan is. Nyíltan pletyizel! Facebook-os ismerőseid szeme láttára. Úgy teszel, mintha ezzel az erkölcstelen viselkedéssel még hivalkodnod is kellene...

Vegyünk egy személyt, aki a való életben nem vagy nem is nagyon pletykálkodik. De amikor odaül a számítógép elé, vagy a mobilinternetet használja okostelefonján, akkor mindjárt előszeretettel osztogat meg kétes információkat, álhíreket, valótlanságokat, amelyek egyébként szinte mindig érintenek más személyeket is. Márpedig másokról valótlanságokat terjeszteni: pletyka. Mindegy, hogy ez egy cikk-e, akár elegáns stílusban megírva, vagy sem. Mindegy, hogy egy szépen összeállított videóról van-e szó. A lényeg, hogy a tartalma igaz-e, vagy esetleg manipulatív, megtévesztő-e.

Aki manapság hetente, naponta ezt teszi, lehet, hogy nem is szokott közeli ismerőseivel suttyomban pletykálkodni. Most meg nyíltan teszi!?… Amíg ezt vagy azt a hazugságot, álhírt terjeszted, addig bizony pletykás vagy. Rombolod vele a világot. Pedig senki nem kényszerít rá.

Morális érzékünket most már az internethasználattal összefüggésben is tudatosabban illik használni. Legalábbis ha haladni akarunk a korral. Nézzen mindenki magába, és nézzen csak körül saját facebook oldalán, vagy ismerősei idővonalán. Néha talán én is felelőtlenül osztottam meg egy-egy hírt, azaz pletykáltam. Vannak ismerőseim, akik hetente, naponta több hamis hírt is lelkesen osztogatnak. Ha valaki csak az elmúlt heteket tekinti át a facebook idővonalán, lehet, hogy talál majd olyan cikkeket, videókat, amiket megosztott, de ma már tudja, hogy a tartalma nem igaz. Vagy csak részigazság. Amelyek nagyon veszélyesek. Az is lehet, hogy talál olyan hírt, amit terjesztett, de pár nap múlva kiderült, hogy hamis volt. Számtalan ilyen esettel találkoztam. Ezt a felelőtlen magatartást el lehetett volna kerülni, ha az ember csak azután osztja meg, hogy utánajárt a dolognak, és megbizonyosodott a tartalom igazságáról.

Találsz álhíreket az idővonaladon? Akkor jó ha tudod: felelőtlenül pletykálkodtál. A terjesztéssel nemcsak a hazugságot sokszorosítottad, hanem valószínűleg másokat is rossz hírbe hoztál, rágalmaztál. Ezt akartad? Hányszor is csináltad ezt az elmúlt hetekben, hónapokban? Sokszor? Akkor sokszor voltál felelőtlen híresztelő. Vagy ritkán? Akkor csak ritkán voltál az. De már az egy is sok, főleg ha egyáltalán nem akartad. Nemde? Valószínűleg nem jártál utána, vagy nem eléggé. Ahelyett, hogy kellően utána jártál volna a fellelhető információk valóságtartalmának, forrásának, a forrás eddigi megbízhatóságának, továbbterjesztetted a valótlanságot.

Kell ez neked? Azt hiszed, ezt következmények nélkül lehet tenni. Hazugságokat terjeszteni, könnyelmű, felelőtlen módon? A hazugság gonosz szellemét szolgáltad. Ezért fizetned kell. Ennek hátrányos karmikus következményei vannak. Ha valaki nem tudja, hogy igaz-e egy állítás, de később kiderül, hogy nem az, és ezt belátja, majd meg is írja a megosztása alatt, vagy törli, az már haladás. De késő bánat. A terjesztéssel tudatosan szaporítottad a hazugságot. … A helyesbítés egyébként általában nem történik meg!

Mi ebből a tanulság? Gyakorold a felelősséget az interneten is! Szeresd jobban az igazságot, mint eddig! Törekedj a felelős közlésre! Ellenőrizd a tartalmat, mielőtt megosztod! És ha kicsit is kétséged van igazságtartalmát illetően, ne oszd meg! Ne szolgáld a hazugság szellemét! A hazugság súlyos vétek. Magadnak is ártasz vele...

2021. 03. 20.

Lásd: A hazugság és hatása

2. rész: Démonok és fantomok

3. rész: Az igazság keresése

4. rész: Később.

Minden jog fenntartva © Gellért Ferenc