A KONTEÓKRÓL

2. RÉSZ

Mi vezet külsőleg a konteósok valóság(té)vesztéséhez?

A fentiekből talán úgy tűnhet, hogy inkább csak tudatlanság vezeti az embereket a valóság konteókkal való elvesztéséhez. Hiszen nem ismerik a felhőket, a sarki fényt, nem ismerik fel a sivatagi port stb. A megkülönböztető képesség hiánya is jelentős. De nem ez a fő ok. Akkor minden tudatlan és tájékozatlan embernek konteóssá kellene válnia. De nem ez a helyzet. Más is áll ennek a hátterében.

A tudatlanság-faktort erősíti a tudományellenesség előítéletből fakadó érzése, sőt a hivatalos tudományos álláspont megvetése, megtagadása, gonosznak tartása is. A konteósok inkább elhisznek alaptalan elméleteket, semmint a tényekre alapozott ismereteket legalább tanulmányoznák és megvizsgálnák.

A tudományra alapozott tárgyszerű magyarázatok csípőből való elutasítása miatt alternatív magyarázatra szorulnak, és ha megkapják, általában mindenféle igazolás és hitelesség nélkül el is hiszik. Mert mi is idézi elő például azt, hogy a konteósok gyilkos permetfelhőnek látják a kondenzcsíkokat vagy a szép és ártalmatlan jégkristályfelhőket? Vagy miért nem fogadják el a tényt, hogy a sarki fény mifelénk főleg pirosas színben pompázik? A tudományos tények, magyarázatok elutasítása, valamint a felületesség, az előítéletesség miatt is.

A konteósok olyan emberek, aki mintegy elindultak egy materialista szemléletet elhagyó magasabb lelki-szellemi fejlődés útján, de mindjárt bele is estek egy sötét gödörbe, ahonnan minden sötétnek látszik, és nem nagyon tudnak belőle kikecmeregni. Sőt, azt hiszik, a sötétgödör a világ – legalábbis olyan kérdésekben, amelyekkel szembesülve konteós gyanakvásba esnek.

A konteósok elindultak egy szellemi úton. Ilyen szempontból sok materialista embernél előrébb járnak. Kezdenek tudatosabbá válni, de nagy hibát követnek el, amikor az emberiség tudományos eredményeire fittyet hánynak. A materializmushoz húzó természettudomány magyarázatait félrevezetésnek veszik, vagy nem is ismerik, és ez is szerepet játszik abban, hogy saját hiszékenységük, gyanakvásaik a konteós mesék világába vezeti őket. Nem kevesen például csak azóta figyelik alaposabban a felhőket, kondenzcsíkokat, hogy más konteósok felhívták rá a figyelmüket. És mivel eddig nem néztek fel elég gyakran és tudatosan, ezért nem vették észre, hogy eddig is voltak kondenzcsíkok, hullámos felhők, pirosas sarki fények az égen. (Persze a kondenzcsíkokból egyre több van, hiszen egyre több repülőgép közlekedik.) A tudatosodással több minden is kezd az újdonság erejével hatni. Ha az ember felületes, és nem néz utána a megfigyeléseknek, elhiheti a konteós fantazmagóriákat, és mindjárt így szól: „Te jó ég, már megint milyen sok chemtrailcsík van az égen!”

A konteókban való hitnek mélyebb oka is van. Hiszen vannak, akiket tájékozottságuk és az alaposabb megfigyeléseik sem mentenek meg attól, hogy teljesen abszurd konteókban higgyenek.

Mi tehát a mélyebb oka annak, hogy emberek nagy számban képesek teljesen eszement elképzeléseket reális valóságnak tartani? Miért képesek elveszíteni az egészséges kapcsolatot a fizikai világgal? Mert nézeteiknek túlságosan bizonyos sötét érzések diktálnak. A szándékos népirtásban hívő konteós a sötét érzéseinek a rabja. A józan észnek nem lehet rabja, hiszen az egészséges valóságban állásból fakadó tényszerű magyarázatokat elutasítja. Érzései parancsolnak neki, és ezért kénytelen újra és újra összeesküvésre gondolni. Lelke olyan konstellációba kerül a valósággal, hogy nem tud mást tenni, mint a valótlant valóságnak tartani. Inkább hisz a nulla bizonyítékra alapozott irracionális elképzelésekben. Inkább hisz a soha nem látott, soha nem leleplezett háttérhatalmi emberek gonoszságában. Miért? Mert érzései, szubjektív, előítéletekkel és félelmekkel teli érzései kényszerítik a valótlan elképzelésekben való hitre.

Igen ám, de ennek is mélyebb oka van. Az ember gondolatait, érzéseit, akaratát és tetteit különféle érzékfeletti lények befolyásolják különböző mértékben. Ez az egyes ember lelki és szellemi erejének a függvénye. Erőteljes befolyásuk alá kerülve az ember különféle érzéseket kénytelen megélni, hamis gondolatokat igaznak tartani stb.

Szellemi alapismeretek a megértéshez.Az ember lénye

Az idegen befolyások megértéséhez saját lényünk tagozódását, illetve a lénytagjaink közötti összefüggéseket is szükséges átlátni.

Amikor a Földön énünket megkaptuk, és ezzel emberi fejlődésünket elkezdtük, akkor alapvetően csak négytagú lények voltunk, három csíraszerű szellemi lénytaggal. Emberi jellegű lelki életünk ekkor még nem volt:

1. fizikai test
2. éter vagy élettest (éltető test, életben tartó test)
3. érzőtest (lelki életet lehetővé tévő test)
4. én (aki vagyok, gondol, érez és akar)

Az 5.-7. lénytagunk énünk oldaláról még szinte nem is létezett, de a szellemi világban – hála a magasabb lényeknek – már előkészülőben voltak:

1. szellemén (manasz)
2. életszellem (budhi)
3. szellemember (atman)

Ebből csak a fizikai test világa kutatható természettudományos eszközökkel. Az összes többi lénytag érzékfeletti. Azaz fizikai érzékszervekkel nem észlelhetők, csakis lelki vagy szellemi észlelés (tisztánlátás) által.

Kezdetben nem volt emberi lelkünk. Énünk szellemi magként hatotta át a három testet, és az én hatására – az én testen végzett öntudatlan munkálkodása következtében – jött létre lelkünk három része. Lelkünk tagjait énünk alakította át nem tudatosan a testi lénytagokban munkálkodva. „Azt találjuk, hogy igen-igen régi időkben az asztráltestnek azt a részét, melyet érzőtestnek is nevezünk, az én részben átalakította érzőlélekké, az étertest egy részét értelmi vagy kedélylélekké és végül a fizikai test egy részét saját szolgálatába állította, és átalakította tudati lélekké. Az emberi lénynek tehát három olyan tagja van, mely az emberi természet belső mivoltát adja: az érzőlélek, amely az érzőtestben gyökerezik; az értelmi- vagy kedélylélek, amely az étertestben; és a tudati lélek, mely a fizikai testben gyökerezik.”1

Az én a tudati lélekben ébred önmagára, de az értelmi- és kedélylelket is erősen áthatja. Természetesen az érzőlelket is áthatja, általa érzi és érzékeli a testi világot, de mivel az érzőlélek az érzőtesttel egybeforrva él, ezért e kettőt együtt szoktuk asztráltestnek nevezni. Így az ember kilenc lénytagból áll, és énünk a lélek három részében mint burokban éli a maga lelki életét.

1. fizikai test
2. éter- vagy élettest
3. (lélektest vagy) érzőtest            ]___asztráltest
4. érzőlélek                                       ]
5. értelmi és kedélylélek
6. tudati lélek                                   ]___szellemén
7. szellemén (manasz)                  ]
8. életszellem (budhi)
9. szellemember (atman)

Nemcsak az érzőtest és az érzőlélek, hanem a tudati lélek és a szellemén is mintegy egységet alkot egymással. Ennek következtében az ember képes tudati lelkével befogadni a szellemet, és ennek hatására jön létre fokozatosan a jövőben a szellemén mint átalakított asztráltest, Miután ez létrejött, a másik két szellemi lénytag is teljesen kifejleszthető lesz. Így az alábbi felosztás jól mutatja emberi fejlődésünket, amennyiben énünk a befogadott szellemi erőkkel fokozatosan át fogja alakítani a testi részeket szellemi lénytagokká.

1. fizikai test
2. éter- vagy élettest
3. érzőlélek + érzőtest = asztráltest
4. én mint a lélek (mindhárom tagjának a) magva
5. szellemén (manasz) mint átalakított asztráltest
6. életszellem (budhi) mint átalakított étertest
7. szellemember (atman) mint átalakított fizikai test

Nekünk a továbbiakban a lélek és a test régről gyökerező kapcsolatai lesznek szükségesek a megértéshez.

Kísértő befolyások minden emberben, főleg ahrimáni hatások az összeesküvés-elméletek hiszékeny követőiben

Rudolf Steinertől a mai kor legnagyobb tudósától – aki nem mellesleg nagy beavatott is volt – jól tudjuk, hogy lényünket még nem teljesen tudjuk saját magunk kézben tartani. Még nem vagyunk urai lelki és szellemi erőinknek sem. Gondolatainknak, érzéseinknek, tetteinknek nem mindig a mi énünk a forrása, vagy csak részben vagyunk mi magunk. Igen gyakran idegen szellemi lények sugallnak gondolatokat, kényszerítenek ránk érzéseket és szándékokat. Ilyenkor nem saját énünk gondol, érez és akar – még ha úgy is érezzük –, hanem más lények általunk. Így szellemi szabadságunk gyengeségéből fakadóan ők döntik el, mit gondoljunk a világról, és mit ne stb. Ennek folytán akár teljes mellszéllességgel kiállhatunk butaságok, tévedések, félreértelmezések, sajátunknak tűnő, de valójában lelkünkben felkorbácsolt érzések mellett. Így fordulhat elő, hogy általunk terjedhetnek igaznak vélt hamis, hazug gondolatok a világban. Hiába áll távol tőlünk, hogy hazugságokat és valótlanságokat terjesszünk, mégis ezt tesszük – ha nem tudunk ellenállni a megtévesztéseknek.

Ennek a veszélynek mindenki ki van téve. Aki ítéletalkotásban és bölcsességben előrébb jár, azt kevésbé lehet becsapni, megtéveszteni, és a valótlanságok szószólóivá és híveivé tenni, de lényegében senki sem állíthatja, hogy ő már tévedhetetlen volna.

Sokat segíthet a valóságvesztés észrevétele és elkerülése érdekében a modern antropozófiai szellemtudomány. Ítélőképességünket iskolázhatjuk, szellemi szabadságfokunkat erősíthetjük általa. A szellemi kutatások, megfigyelések szerint az ember elsősorban a luciferi és ahrimáni lények kísértéseinek csábításainak és megtévesztéseinek van kitéve. (Más kísértő lények, asszúrák is léteznek, de őket a konteókkal kapcsolatban nemigen kell figyelembe vennünk.) Ha e lényeket kísértő jellegük, szándékaik, befolyásaik által jobban megismerjük, akkor részben máris védetté tettük magunkat. Hiszen ha tudjuk, hogy milyen főbb jellegzetességek alapján ismerhetünk befolyásaikra a gondolkodásunkban, érzéseinkben és tetteinkben, máris lehetőségünk van változtatni és nem engedni teret a működésüknek az életünkben.

A luciferi lények a fény, az ahrimániak a sötétség szellemei, tehát nagyon eltérő lényekről van szó, nagyon ellentétes szándékokkal. E lények nemcsak kísértő módon tevékenykednek, de mi itt csak ezzel kapcsolatban beszélünk róluk. Lucifer felemelne a szellembe, akár éretlenül is, Ahrimán lehúzna a pusztán materiális, fogyasztói élet állati szintjére. Lucifer saját magunkra nézve igyekszik becsapni minket, míg Ahrimán a külső világra nézve. Önmagunkra nézve nem kerülhetnénk tévedésbe, ha Lucifer nem hatna bennünk. A külvilágra vonatkozóan nem eshetnénk tévedésbe, ha Ahrimán nem működne bennünk.

Lucifer lelkesít, de gyakran valamiféle ájult, álmodozó vagy ábrándos állapotba hozva. Máskor túl vakmerővé téve. Ahrimán bénítani, gátolni, visszafogni akar. Folyton szorongást, félelmet keltene a külső események, jelenségek téves értelmezése által. Lucifer kísértőként azt szeretné, ha nem törődnénk annyit a fizikai világgal, a mindennapi feladatainkkal, kötelességeinkkel. Ahrimán meg azt, ha eszünkbe sem jutna az az őrültség, hogy van más is, mint a fizikai világ és az anyag. Lucifer ma sok szellemi útkeresőt áradozó, álmodozó, saját lelkével túl sokat foglakozó, a fizikai létet lenéző, a „fizikaiság felett lebegő” emberré tesz. Ahrimán pedig minden szellemi érdeklődést ostobaságnak állít be. Ő a materializmus, az ateizmus szelleme. Szereti, ha a külvilág (az anyagi-fizikai világ) iránt élénken érdeklődünk, de azt nem, ha ebben a szellemi, isteni működést keressük vagy látjuk meg. Ő ezért igyekszik olyan elméleteket sugallni, amelyek által a valóságot teljesen hamis fényben, lehetőleg teljesen lélek nélkülinek és szellemtelennek látjuk. A materialista szemléletűeknél elérte, hogy számukra minden az anyagra vezethető vissza, még az is, ami lelki és szellemi, ami nem anyagi eredetű. De mindenkinél próbálkozik. Igyekszik minden élethelyzetben olyan elképzeléseket sugallni és elterjeszteni, amelyek által tévedésbe eshetünk.

Lucifer és Ahrimán folyton küzdenek egymással az emberi lélekért, az ember irányításáért, félrevezetésünk, elcsábításunk érdekében. Nem is olyan ritkán azonban egymásra épül a tevékenységük, és így együttesen, közösen együttműködve visznek minket tévedésekbe. Így a külső világot hamis fénybe állítva képes ő is egoistává tenni minket, nem csak Lucifer. De az egoista lényünk eredendően Lucifer terepe és működésének az eredménye.

Mindez persze isteni jóváhagyással történik így. Az ellenerők emberben való kísértő működése fejlődésünk érdekében szükséges. Félrevezethetőségünknek az az értelme, hogy azáltal tudjuk egyre jobban megkülönböztetni a jót a gonosztól, az igazat a hamistól, a lényegest a lényegtelentől, hogy folyton vannak lények, akik valamilyen szélsőséget, egyoldalúságot igyekeznek ránk kényszeríteni gondolkodásunkban, érzéseinkben és tetteinkben. Az ember azonban egy isteni minőséget hordozó énnel (én-mag) is rendelkező lény, és csak saját gyenge képességeink, előítéleteink, illetve az ezeket fenntartó luciferi és ahrimáni befolyások azok, amelyek a magasabb igazságok befogadását, a kísértő befolyások átlátását és felismerését megakadályozhatják. Megvan a lehetőségünk minden téren fejlődni, felvértezni magunkat a kísértő befolyásokkal szemben. Így ma már egyre nő a lehetőségünk, hogy átlássuk a lelkünkben zajló idegen befolyásokat, megtévesztéseket. Egyre nagyobb a tudatosságunk, az éntudatból fakadó erőnk, a benső önállóságunk, hogy ezeknek lassan, fokozatosan véget vessünk. Ehhez csak énből fakadó szabad akarat, lelki-szellemi erő és kiváló megkülönböztető képesség, egészséges, erőteljes és szabad gondolkodás – úgymond józan ész szükséges.

Lucifer az érzőlélekből, Ahrimán az értelmi és kedélylélekből hat

Kezdetben Lucifer férkőzött az emberhez, erről olvashatunk a Biblia bűnbeesésről szóló történetében. Az ember levegőszerű, páraszerű fizikai szervezete ezáltal mintegy súlyt kapott, az ember hús-vér testbe költözött. Lucifer ezenkívül önzésre való hajlamot vitt az emberbe, noha a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességét is. Eredendően Lucifernek köszönhetjük, hogy egyre jobban meg tudjuk különböztetni a jót a gonosztól, de azt is, hogy ennek következtében olyan luciferi hatások alá kerültünk, amelyek által önzővé váltunk. De miként a gonosz és a jó megkülönböztetésében egyre magasabb szintre juthatunk, úgy az önző lényünket is egyre önzetlenebbé alakíthatjuk át.

Mikor már egy ideje földi megtestesülésekben fejlődtünk, akkor lépett be Ahrimán (Bibliában sátánnak van nevezve) az emberi lényünkbe. Hiszen van reinkarnáció, így az első inkarnációnk előtt Lucifer lépett lényünkbe, majd bizonyos számú földi inkarnáció után Ahrimán is. Azóta minden földi inkarnációnkban luciferi és ahrimáni befolyások érnek. Ezeket akkor tudjuk kivédeni, ha kellően erősek vagyunk énünkben. Ez akkor következik be, amikor már nem adunk teret a működésüknek testi, lelki és szellemi lényünkben. Mindenesetre ez hosszas lelki-szellemi fejlődés következményeként fog majd a jövőben beteljesedni.

Minket itt megkísértettségünk mibenléte érdekel. Minden ember asztráltestébe egy luciferi módon tevékenykedő lény került. Ez már legalább 30 000 éve történt. Ennek hatására az addig legfeljebb vízpáraszerű fizikai testtel rendelkező ember hús-vér-emberré vált. Már egy ideje „az ember Lucifert hordozta bensőjében, miközben maga körül a világot szemlélte. Ez megzavarta látását a földi világgal szemben, és külső benyomásaiba belekeveredett az ahrimáni hatás. Ahrimán csak úgy tudott beavatkozni és a külső világot látszattá alakítani, hogy mi már korábban megteremtettük belülről az illúzióhoz, a majához való hajlamunkat. Az ahrimáni hatás tehát, ami az embert körülvevő külső világba bevonult, a luciferi hatás következménye volt. Azt mondhatjuk: Az ember, mivel a luciferi erők már benne voltak, magába szívta annak a lehetőségét, hogy jobban belebonyolódjék az érzékek világába, mint ezt a luciferi befolyás nélkül tette volna; de ugyancsak ezáltal teremtette meg annak a lehetőségét is, hogy az összes külső észleléssel együtt kívülről az ahrimáni befolyást magába szívja. Így él a luciferi hatás – és mint a luciferi hatás folyománya az ahrimáni hatás – az emberi individualitásban, miközben átmegy a különböző földi inkarnációkon. Ez a két erő állandóan küzd az emberi individualitásban. És az emberi individualitás Lucifer és Ahrimán küzdelmének színtérévé vált.”2

Fontos tudni, hogy „… az érzőlélek, ... valójában az érzőtest egy öntudatlan átalakítása, öntudatlan kimunkálása. Az érzőlélekbe belevetette horgonyát Lucifer; oda csúszott bele, s ott ül benne.”3 Az érzőtesttel szorosan együtt élő érzőlélek az asztráltest. „Emlékeznek arra, hogy azáltal, hogy a luciferi szellemek belopóztak az emberi asztráltestbe, az ember alászállt az érzéki világba, hogy ezáltal mindenképpen a gonosz rabjává válhatott, de ezáltal kivívta az öntudatos szabadság lehetőségét is. Lucifer benne van az ember lényében, lehozta az embert úgyszólván a Földre, belekényszeríttette a földi létbe, mialatt először is a szenvedélyeket és vágyakat – amelyek az asztráltestben voltak –, levitte a Földre ...”4 Lucifer tehát érzőlelkünket, annak érzéseit mintegy a földi lét felé fordította, és ezáltal érzésvilágunk nagyobb rokonságba került a testi léttel, mint luciferi hatás nélkül történt volna. Ezért is kapott súlyt a fizikai-anyagi testünk, ezért lett hús-vér testünk a földi életek során. A földi megtestesülések során egoistává váltunk, és ezért tudott aztán Ahrimán is a kísértőnkké válni.

„A továbbiakban az étertest öntudatlan átdolgozásával létrejött az értelmi lélek. … Az emberi léleknek ebbe a második tagjába – amely tehát az átdolgozott étertest része –, az értelmi lélekbe fészkelte bele magát Ahrimán. [Mondhatni, hogy az étertestbe, az átalakított étertestbe fészkelte magát.] Ott van benne, és téves ítéletekhez vezeti az embert az anyagiról, mindahhoz a tévedéshez és bűnökhöz, hazugságokhoz vezeti őt, amely egyenesen az értelmi, vagy az ún. kedélylélekből ered. Például, hogy az ember átadja magát annak az illúziónak, hogy az anyag az igazi, a helyes, ebben Ahrimán, Mefisztofelész sugalmazását kell látnunk.”5 Ő így a materializmust impulzáló szellem lett, és általában véve is „úgyszólván az ember érzékelési és megismerési képességét úgy elködösítette és elhomályosította, hogy az ember nem teszi meg azt az erőfeszítést, nem fejleszti ki azt a hajlamot, hogy az érzéki világ titkai mögé jusson.”6 „Ahrimán a hazugság szelleme, aki az embernek illúziókat varázsol elő ...”7 a lelkébe. Tisztán fizikai-materiális, de mindenképpen félrevezető elképzeléseket ad mindenre.

***

Lucifer az érzőlélekben, Ahrimán az értelmi és kedélylélekben talált támpontra a lényünkben, de a kétféle befolyás lényünk minden részére kiterjed.

A konteók hátterében is elsődlegesen kísértő lények állnak, nem emberek. Ők csak megtévesztett eszközeik, nyakon csípett prédái e lényeknek. A hamis összeesküvés-elméletek híveit alapvetően ahrimáni lények vezetik félre, és tartják őket szellemi fogságban. Ahrimán az értelmi és kedélylélekben hat elsősorban. Ez a lelki lénytag egyrészt értelmi jellegű, gondolati tevékenységben éli ki magát, másrészt az ezekhez kapcsolódó érzésekben él, innen az elnevezés.

Az ember „a morál ellen követ el bűnt, ha Lucifernek engedelmeskedik, ... a logika és az egészséges gondolkodás ellen vét, amikor Ahrimant követi… Az ember mindennapi tudatával még ma is ki van téve úgy a luciferi csábításoknak – aki asztráltestünk szenvedélyein és indulatain keresztül hat –, mint az ahrimani csábításoknak is, aki a külső világra vonatkozó tévedések és félreértések [észleltek téves, valótlan értelmezése, hamis képzetek, elméletek] formájában kívülről hatol az emberbe.”8 Így Lucifer és Ahrimán gyakran kísértő módon vezetnek félre minket, hogy saját vágyaikat, szándékaikat, nézeteiket valósítsák meg – minket fel- és kihasználva –, miközben azonosulunk azzal, amit ők tesznek általunk. Luciferi hatásra képzeljük magunkat többnek másoknál, ahrimáni hatásra pedig akár teljesen illuzórikus, irracionális felfogást alakíthatunk ki a fizikai jelenségekről, ahogy ezt a konteó-hitűeknél látjuk.

Még az atlantiszi kor előtt egy luciferi lény fészkelte magát érzőlelkünkbe –, majd az atlantiszi kor közepén egy ahrimáni is az értelmi és kedélylelkünkbe. Azóta minden földi inkarnációnk elején újra és újra elfoglalja helyét egy luciferi és egy ahrimáni lény a testi-lelki lényünkben. Minden földi megtestesülésünkben legalább egy luciferi és egy ahrimáni lény folyton benne él a lényünkben. Ezek a lények folyton átszínezik az önmagunkról, illetve a világról alkotott képünket, világlátásunkat. Mindenféle – az embernél alacsonyabb szintű – luciferi és ahimáni elemi, démoni lénynek is szabad bejárást biztosítanak lelkünkbe és testünkbe. A luciferi befolyás érzőlelkünkből közvetlenül az érzőtestbe hatol, az ahrimáni hatás az értelmi és kedélylélekből az étertestbe.

Amikor önmagunkra nézve esünk súlyos tévedésbe, akkor végső soron a luciferi befolyásnak nem tudunk ellenállni. Ha például el vagyunk szállva a tetteinktől, (önmagunktól), akkor teljesen a luciferi hatások alatt érezzük a ténylegesnél kiválóbbnak magunkat. Ha kisebbrendűségi érzésekbe esünk, akkor is önmagunkkal valós megítélésével van gondunk. Ennek gyökere a luciferi befolyás, de a kisebbrendűségi érzést Ahrimán kelti.

Mindenre, ami nem „én vagyok”, arra vonatkozóan elsősorban Ahrimán visz tévedésbe.

Eredendően a luciferi befolyás ágyaz meg az ahrimáni befolyásoknak. De ma már előfordul, hogy ahrimáni hatások következtében még erősebb luciferi befolyás alá kerülünk.

Leginkább úgy válunk az ahrimáni megtévesztések sikeres prédájává, hogy luciferi hatásra

1. túlságosan az érzéki világ hatása alá kerültünk, vagy/és
2. az önképünk túlságosan hamis lett, nagyon egoisták lettünk, túl sokat képzelünk magunkról, és így az emberiség tudáskincsét lenézzük.

Materialista szemléletű azáltal lesz az ember, hogy Lucifer annyira lehúzta az érzéki világba, hogy ahrimáni hatásra a magasabb világoktól már idegenkedik és fél.

Konteós pedig főleg azáltal lesz valaki, hogy okosabbnak, jobbnak, értékesebbnek képzeli magát másoknál – főleg okosabbnak a tájékozottabbaknál. Azt hiszi, hogy mindenre alternatív magyarázatot kell keresnie. Így vet el minden logikus és észszerű természettudományos magyarázatot (luciferi hatásra is). Ennek következtében – és ennyiben – tudják aztán az összeesküvés-elméletekkel machináló ahrimáni lények saját követőikké tenni őt.

(Folyt köv.: a 3. részben a konteók szellemi hátterét vizsgáljuk meg alaposabban.)

2024. 05. 31.

1. rész: A konteók abszurd világa – avagy mese a háttérhatalomról, amely felköp és alááll

3. rész: A konteók ahrimáni spekulációk

4. rész: A konteókban való hit mint paranoia. A konteós paranoia karmája?

Jegyzetek:

1 Rudolf Steiner: A lelki élet átalakulásai – a lelki élmények fajtái I. GA 58, 1909. 11. 25. (Az egoizmusról c. előadás magyarul tévesen „A lelki élet metamorfózisai” GA 59-esnek jelölt kötetében jelent meg.)

2 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 19.

3 Rudolf Steiner, Szellemtudományos embertan, GA 107, 1909. 03. 22.

4 Rudolf Steiner, Szellemtudományos embertan, GA 107, 1909. 03. 22.

5 Rudolf Steiner, Szellemtudományos embertan, GA 107, 1909. 03. 22.

6 Rudolf Steiner, Szellemtudományos embertan, GA 107, 1909. 01. 01.

7 Rudolf Steiner, Szellemtudományos embertan, GA 107, 1909. 01. 01.

8 Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai, GA 120, 1910. 05. 19.