3. rész: Az igazság és a valóság keresése

Rudolf Steinertől jól tudjuk, hogy „Lucifer mint csábító vagy kísértő, és Ahrimán mint a hazugság szelleme működik.”1 Lucifer önmagunkat illetően téveszt meg, Ahrimán a világot illetően. Az egyik főként önzővé tehet, a másik hazuggá… Manapság elsősorban az igazsággal és valósággal akadnak gondjaink, ezért illene felelősebben állni a hazugság és igazság kérdéséhez. Az igazságot, a valóságot kellene jobban szeretnünk és keresnünk, hogy a hazugság hálójába ne keveredjünk, vagy onnan kikecmeregjünk.

Ahogyan az emberi én egyre előrébb jut fejlődésében, egyre nagyobb felelősségérzettel is kell élnie – csakis saját szabadságából fakadóan. Nagyon nem mindegy, hogy felismerjük-e a hazugságot, meg tudjuk-e különböztetni az igazságtól, a valóságtól, vagy sem. Csak az lesz gyümölcsöző, ha egyre több lelki erőt fordítunk a gondolkodásra, a felelősségteljes, alapos, fáradtsággal teli ítéletalkotásra, az igazság gondolkodván történő keresésére. Rudolf Steiner azt mondja, hogy „most rendkívül erősen megvan az emberekben a hajlam, hogy mindig mindent jellemezzenek, mindent tudjanak, semminek se gondoljanak utána, a gondolkodást sohase tegyék kereséssé, hanem mindent azonnal fogalmazzanak meg.”2 Ha jól látom, azóta csak romlott a helyzet? Számomra ez elég nyilvánvaló. Pedig pont ez a feladat: „vigyáznunk kell arra, hogy végül is helyesen kialakított gondolataink legyenek, amelyekkel szemben felelősséget vállalhatunk és elsajátítsuk azt, hogy a gondolkodást keresésnek tekintsük.”3 Ez a tovább adott gondolati tartalmakra is érvényes. Az interneten tovább osztott tartalmakra is. Az interneten sem szabadna szaporítani a hazugságot, negyedigazságot, féligazságot stb. Járjunk utána, alaposan! Lehet, hogy fél évet, 1 évet, 10 évet vagy még többet is várni kell, míg felelősen meg tudunk ítélni valamit. Addig várni kell a terjesztésével, megosztásával, igazságként való beállításával. Ha úgy véljük, most már elég biztos a tudásunk valamiben, akkor is előfordul, hogy teljes tévedésben vagyunk, mert nem tudjuk megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Az igazat hamisnak, a hamisat igaznak vélhetjük. Így hazugságlényeket: fantomokat, démonokat tenyésztünk, és ilyen módon Ahrimánt, a hazugság szellemét szolgáljuk.

A gondolkodás igazságkeresés kell legyen. Keresés. Ez a feladatunk. „Mert az emberek ma egyáltalán nem gondolnak arra, mennyire vétenek az ellen az alapelv ellen, hogy a gondolkodást kereséssé változtassák át, és lehetőleg hosszú időre tartsák vissza magukat attól, hogy kész gondolatokkal álljanak elő. Ezért fonják keresztül világunkat a hazugság-szövedékek, ezért lett a hazudozás egyre inkább megszokottá. De miután a hazudozási hajlam megragadta az embereket, az emberiség hanyatlani kezdett, és állandó ingalengésben van Ahrimán és Lucifer között. Egyrészt valótlanságokat beszélnek, akár közvetlen rosszakaratból, akár könnyelműségből – és amikor azt mondjuk, hogy rosszakaratból vagy könnyelműségből, azzal arra utalunk, hogy a hazugság szelleme Luciferrel van összekapcsolódva. Lucifer össze van kötve a hazugság szellemével, de ezáltal különösen jól érvényesülhet, mert a hazugság szenvedélyt hoz létre, és így elveszítjük az erőt, hogy egyensúlyt tartsunk aközött, amit érzünk és aközött, amit gondolunk. A jövőben nagyon fontos lesz tehát, hogy az ember elegendő erővel felhozza a tudattalanból a tudatba azt, hogy milyen végtelenül elterjedt ma az ellentétes tendencia arról, hogy mi is az, ami a jövő számára szükséges: a határozott felelősséget azzal szemben, amit az ember igazságnak nevez. Mert az igazságot megdöbbentő módon eltűnni látjuk, különösen az utóbbi években. A legfontosabb az, hogy odafigyeljünk! Az ember a maga felső tudatával nem tudja, mennyire erős a hajlama, hogy valótlanságot mondjon. Az ember valójában csak akkor jut el az igazsághoz, ha azt minden oldalról megforgatja, mindenhová odaállítja és különböző oldalakról megvilágítja, ha hosszú ideig tartózkodik attól, hogy ítélkezzen.”4

Mit szóljunk erre 2021-ben? Az internet nyújtotta lehetőségek által, illetve a mainstream és ellen-mainstream „média”, valamint a mi felelőtlen magatartásunk miatt a hazugság démoni és fantomlényei megsokszorozódtak. Hazugságaink, tévedéseink következményei itt nyüzsögnek bennünk és köröttünk démonok, kísértetek és fantomok formájában. Így ma a valótlanság világa vesz körül minket, amely nagyon sok embert fertőz, újra és újra. A manipuláció, az igazság elferdítése – gyakran nem is rosszindulatból, hanem felelőtlenségből – minden irányból támad. A mainstream média egyoldalú, pártoskodó tájékoztatásai, valamint az összeesküvés-elméletek ennek a legfőbb eszközei.

De ne higgye senki, hogy ez csak lelki szinten ilyen fertőző. Nem! A hazugságok újabb és újabb fizikai fertőző betegségek előkészítői. Lassan készülnek hozzájuk a fizikai kórokozók is. Csak idő kérdése. Ha nem változtatunk, és így továbbra is az ellenhatalmak pusztító tevékenységeit hizlaljuk, akkor egyre súlyosabb járványok létrejöttét fogjuk elősegíteni. Betegségokokat ültetünk el saját lelki lényünkben is.

„A következő korban, évezredeken át minden attól függ majd, hogy mi mint emberek felelősségérzetet sajátítunk-e el a gondolatainkkal szemben, avagy sem. A gondolat megragadása körülbelül úgy érthető, hogy a gondolat odáig jutott, hogy szavakba foglaljuk és esetleg közölhetővé tesszük. Amíg a gondolatot nem alakítottuk úgy, hogy közlésre is alkalmassá tegyük, addig nem érte el azt a szintet, ahol Ahrimán megragadhatja. A gondolatokat azonban addig hajszoltuk, ... amíg el nem jött az az idő, hogy közöljük őket – és akkor Ahrimán lecsapott arra, hogy a gondolatot megszerezze... Ki vagyunk téve ennek. De vigyáznunk kell arra, hogy végül is helyesen kialakított gondolataink legyenek, amelyekkel szemben felelősséget vállalhatunk, és elsajátítsuk azt, hogy a gondolkodást keresésnek tekintsük."5 Ehhez hasonlóan illene hozzáállni a facebook-os megosztásokhoz is, valamint a cset-en és email-ben küldött üzenetküldésekhez is. Meggyőződtem-e annak igazságáról, amit küldeni szeretnék? Nem voltam-e túl kényelmes a gondolkodásban? Fáradoztam-e az igazság keresésén? Eleget fáradoztam-e, hogy eldönthessem, igaz-e. Netán csak vakon – esetleg azonnal félrevezetetté válva – elhittem, mert én is így gondoltam, így éreztem? Ezek óriási csapdák az igazság keresésének az útján. Nagyon sok múlik azon, tudok-e türelmesen várni, amíg több információm lesz a kérdésről? Vagy felelőtlenül elküldöm már most, amikor nem mernék mérget venni rá, hogy igaz…

Ha utóbbit teszem, akkor valójában nem vettem elég komolyan azt az ismeretet, amit a kísértő démonokról és fantomokról tudok. Valószínűleg nem elég mély az igazsághoz való hűségérzetem. Csak felszínesen járom a szellemi utam. Ha komolyan venném a szellemi ismereteket, akkor sokkal jobban ügyelnék rá, hogy a hazugság démonait és fantomjait semmiképpen se szaporítsam...

2021. 03. 26.

Lásd: Hazugság és hatása

1. rész: Online pletykálkodás

2. rész: Démonok és fantomok

4. rész: Várhatóan néhány hét múlva

1Rudolf Steiner: Az ember talánya, GA 170, 1916. 08. 27.

2Rudolf Steiner: Az ember talánya, GA 170, 1916. 08. 27.

3Rudolf Steiner: Az ember talánya, GA 170, 1916. 08. 27.

4Rudolf Steiner: Az ember talánya, GA 170, 1916. 08. 27.

5Rudolf Steiner: Az ember talánya, GA 170, 1916. 08. 27.